2017. nov 17.

Kizökkent BDSM

írta: VoodooLove
Kizökkent BDSM

Szadista szolgák és szolgáló Urak;

A hétvégi, II. Magyar BDSM Konferenciával kapcsolatban még rengeteg gondolat kavarog bennem, de valahogy ez amolyan alacsonyabb rendű vonal most. Az első élmény ami megragadt, az X. úrral való találkozásom volt. X. úrral már legalább 15 éves az ismeretségünk, BDSM érdeklődésünk ugyan nem feltétlenül nagy meglepetés, de azért azt mégsem gondoltam, hogy egy BDSM rendezvényen fogunk összefutni. X. úr elmondta, hogy ő itt most szolgálatot teljesít, vannak főnökei, dolgozik, figyel és tanul. Úgyhogy mindjárt fel is venné ezt a bőrnyakörvet, hisz mégis csak ez az ő világa. Ez a bizonyos nyakörv, ebben az esetben egy többfunkciós hatalmi szimbólumként funkcionált. Egyfelől jelezte azt, hogy viselőjének már van egy gazdája, másfelől, pedig azt, hogy ő a rendezvényre érkező vendégeket is szolgálja alkalmazottként. Természetesen ő ettől még nem lesz minden érkező ember szolgája, viszont szolgálóként az elsődleges feladata, a vendégek igényeinek a kielégítése. Több éves ismeretségünk alapján bátran mondhatom, hogy X. úr nem egy szubmisszív férfi. Sőt, ha úgy adódna, és úrnője arra kérné, hogy szúrjon keresztbe egy herét kötőtűvel, vagy alázzon a sárba valakit, a legnagyobb élvezettel és örömmel tenne eleget ennek a kérésének.

RisleyA. egyik kedvenc témaköre, a "hatalmi szimbólumok a BDSM-ben". Az ezzel kapcsolatos előadását volt szerencsém végighallgatni. A nyakörvek helyett itt inkább a magassarkúk, csizmák, és bakancsok világával foglalkoztunk. Még egy személyes élmény is eszembe jutott itt. Úgy 15-16 éves lehettem, ekkor még büszkén hordtam magamon a punk szubkultúra jelképeit, köztük az acélbetétes bakancsot is. Egy speciális darabot hordtam, aminek az orra neon-zöld cérnával volt varrva. Hazafelé menet, összefutottam egy ismerőssel, aki többször megjegyezte, hogy milyen szép bakancsom van. Annyira tetszett neki a bakancsom, hogy megkért rá, hogy hagy nyalhassa le. Addig addig győzködött, hogy beálltunk egy sötét kapualjba, ahol mind a két bakancsomat fényesre nyalta, beleértve a talpát is. Megint csak több 10 éves ismeretségről van szó, és pontosan tudom, hogy itt sem egy szubmisszív srác hódolt be nekem, és nem én voltam a vágya középpontjában, hanem konkrétan a bakancs volt ami beindította őt. Ilyen értelemben egy fetisisztáról beszélünk. Az megint csak érdekes kérdésfelvetés, hogy; mennyire tekinthető szubmisszív férfinak az, aki ilyen határozottsággal képes kiállni a vágyaiért?

A Konferencia egy remek példa arra, hogy a különböző irányzatok milyen jól megférnek egymás mellett. Nem tudom, hogy mennyi tudatosság van abban, ahogy a program fel volt építve, de annyi biztos, hogy többféle szemlélet szerint lehetett rajta végighaladni. Így fordulhatott elő, hogy beszélgetésbe elegyedtem egy olyan hölggyel, aki abszolút D/S vonalon van jelen a BDSM-ben, noha a "fetisizmusai" által ismerkedett meg ezzel a világgal. Elmondta, hogy egy kissé most csak úgy bolyong itt, némi információt szeretne szerezni, ugyanis annak ellenére, hogy pontoson tudja, hogy milyen identitása van a BDSM-ben, mégsem tudja levezetni magában a "miért"eket. Függetlenül attól, hogy találkozott valakivel, aki "kizökkentette a komfortzónájából" mégsem került közelebb a saját önismeretéhez. Mind a ketten arra a következtetésre jutottunk, hogy van a BDSM közösségben egy olyan irányzat, ami egy spirituális köntösbe csomagolt, önmagát fetisisztának hazudott, BDSM szimbólumokat és eszközöket saját maga marketing céljaira felhasznált, terápiás jellegét, csak és kizárólag a saját hasznára fordítva, a saját maga kompenzációján dolgozik, alanyait pedig melyen altatja.

A másik oldalról, pedig jogosnak tartom, hogy ellenszenvet váltanak ki azok szadomazochisták, akik szintén eszközként használják fel a BDSM-et, hogy ki tudják élni az ilyesfajta vágyaikat. Mert hát van ilyen is....

Egy hölgy, akit abszolút a férfi dominancia mozgat, elmesélte nekem az első BDSM élményét. Az első találkozónál "dominancia" helyet valami egész mást kapott a partnerétől, amit én érzelmi szadizmusnak neveznék. Akármennyire is profi szinten játszott az úriember, a gond az volt, hogy nem ebben állapodtak meg azt megelőzően. Tehát kihasználta a hölgy jóhiszeműségét, és tapasztalatlanságát. Amikor az utógondoskodás felől érdeklődtem, akkor csak annyit mondod, hogy; sosem hallottam róla.

Emlékszem, hogy volt olyan amikor rám is rám akarták sütni azt, hogy szadistaként kihasználtam valakit. Pedig majd egy egész szombati napomat előtte arra szántam, hogy az alanyomat elméletben bevezessem a szadomazochista BDSM szemléletembe. Erre azért is volt szükség, mert elmondása szerint az előttem lévő BDSM élményei inkább bondage, illetve egy olyan vonalról érkezett, ahol a "vezénylője" szexuálisan kihasználta őt úgy, hogy a BDSM-et eszközként használta, terápiás jellegét pedig saját maga terápiájára alkalmazta. Nincs jogom kritizálni ezt az irányzatot, és érzem a létjogosultságát a BDSM-ben, viszont ha az alanyainak nem hívja fel a figyelmét arra, hogy valójában miről szól a szeánsza, akkor ugyanolyan erőszakot követ el, mint a szadista úr, aki érzelmi szadizmust alkalmazott az alanyán, miután dominánsnak hazudta magát neki. Pedig ebben az esetben se fizikai, se érzelmi szadizmust nem alkalmazott az alanyán.

A legtöbb ember életében mindig áll egy konkrét személy, aki elindította a BDSM-ben, függetlenül attól, hogy éppen most milyen viszonyban állnak egymással. És még az is előfordulhat, hogy a két személy teljesen más vonalon érdeklődik majd. Ilyen szempontból baromira káros dolognak tartom a kategóriák összemosását. És azt is, hogy itt a Pixien, még mindig egy kategóriát takar, domináns és szadista, szubmisszív és mazochista.

Engem pl; a bondage sosem vonzott. Még akkor sem, ha tudom, hogy valaki a "megfelelési kényszerén" dolgozik így. A Konferencián érdekelt volna a "fólia és ragasztószalag bondage" bemutató, de lemaradtam. Viszont volt szerencsém ezt a szombati bulin látni. Valahogy nem fog meg ez a világ. Mint alany kurvára nem élvezném, mint mester, pedig nagyon unnám a folyamatot, pedig fóliát, és ragasztószalagot is használtam már. Az én értelmezésemben ezek a mai napig csak funkcionális eszközök. Pl; amikor egy fém csőhöz ragasztottam valakit és úgy vertem el az egy külön élvezeti forrás volt, ahogy szabadulni akart, és az összehúzódott ragasztószalag vágta csuklóját. A fólia viszont inkább már a légzéskontroll eszközeként került elő. Itt pedig azért már valamennyire sejteni lehet az okfejtést.

Felmerült, hogyha én "poszt konfliktus helyzetbe" kerültem az érzelmi szadizmusom hatását látva, talán a szadizmusom csak elméleti lehet. Egy picit más van a dolgok mögött, és talán itt érzékelhető, hogy én mennyivel egy másfajta hierarchiában gondolkodom, mint mások.

Hóhér és Áldozat;

Nem az érzelmi szadizmusommal van gondom. Az érzelmi szadizmus mégis csak egy élvezetes dolog számomra. A büntetésen van a hangsúly. Azt nem élveztem, hogy büntetni vagyok kénytelen. Ebben az esetben az érzelmi szadizmus csak a büntetés eszköze volt. Tehát nem az érzelmi szadizmussal való viszonyom bizonytalan, hanem a büntetéshez való jogomé. Nem abban voltam bizonytalan, hogy az érzelmi szadizmus nem lesz egy jó dolog, hanem abban, hogy van-e jogom ezt büntetésként alkalmazni. De az, hogy a másik javát szándékoztam vele szolgálni, nem rombolni hanem építeni akarok, és hogy szeretetből teszem, meggyőzött. Tehát amíg az érzelmi szadizmust élveztem, addig a büntetést én is megszenvedtem. Erre próbáltam célozni, amikor azt írtam, hogy könnyen válhat az okozó egyszerre hóhérrá és áldozattá, ha olyan emberrel játszik, aki közel áll hozzá. ScarletFoxx is felhívta a figyelmet a veszélyekre;

"Az érzelmi szadizmus tönkreteheti két ember kapcsolatát, de meg is erősítheti azt."

Az más kérdés, hogy érzelmi szadizmust szinte mindenki alkalmaz a hétköznapi életben, csak nem feltétlenül tudatosan. Az ember nem egy bölcs, okos, barátságos, és jó teremtmény. Mi, akik tudatosan bántjuk egymást, talán érzékenyebbek is vagyunk erre. Azoknak pedig akik szeretnének kizökkenni, ajánlanám Godfrey Reggio - Kizökkent világ című, "non-verbális" filmjét. És talán ráébrednek, hogy a világ már rég kizökkent magából, és lehet, hogy éppen csak vissza kéne zökkennünk oda, ahonnan kizökkentettek minket belőle.

Szólj hozzá

büntetés szimbólumok szolga fétis szadista bakancs bondage BDSM érzelmi szadizmus II. Magyar BDSM Konferencia ScarletFoxx