"A félelem leszűkíti az életemet, a vágy kitágítja. Ez egy állandó harc, nem lehet megmenekülni tőle. Néha azt tanácsolom valakinek, hogy kövesse a legnagyobb félelmeit, használja őket iránytűnek, és azért is abba kezdjen bele, amitől a legjobban fél. Azt gondolom, a legnagyobb félelem bújtatja a legnagyobb izgalmat. Tulajdonképpen csak az izgalmas, ami veszélyes. Amíg az ember a félelmeit használja a döntéseihez, tulajdonképpen menekül. Csak abban az esetben indul el egyáltalán valami felé, amikor elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy bár fél, mégis a vágyait kövesse. Amitől félek, az már megtörtént. Valami az adott helyzetben emlékeztet arra, ami már megtörtént, és emlékszem, hogy rossz volt. Tehát ha bármi van itt, ami emlékeztet arra, ami rossz volt, akkor elkezdek félni. Évtizedek meditációja előtt rettegsz. Utána rettegsz. Differencia? Előtte rettegsz attól, hogy rettegni fogsz. Utána csak rettegsz. Hát egy kicsit jobb, nem?" -Feldmár András

Feldmár András - Félelem, düh, agresszió és szex;

Feldmár nagyon a mélybe megy. Úgy vezeti le, hogy a félelemhez való viszonyunk már egészen a magzati korban, de lehet, hogy még előbbre vezethető vissza. Az itt ért hatások már eldönthetik azt, hogy később hogyan viszonyulunk a félelemhez. (+hatás, és -hatás)

Azokat, akiket csak pozitív hatás ér (ez akár lehet az anyaméh PH értéke is), nem ismerik a félelmet. Itt nincs mitől félni. Ez nem azt jelenti, hogy ők bátrak, csak nem tudják, hogy mi a félelem. Amikor az első negatív hatással szembesülnek, akkor viszont nagyon csalódottak lesznek, és már előre rettegni fognak, hogy mikor érkezik majd a következő negatív hatás. Akit pedig csak negatív hatás ért eddig, annak nagyon nagy öröm lesz, ha végre valami pozitív következik majd. És azoknak akik túléltek számos negatív hatást, nincs empátiájuk azokkal szemben, akiknek a sok pozitív után, csak egy-egy ilyen negatív élményük van.

A félelem lehet egy illúzió is. Egy más tudatállapot. Gyakran valami olyan eseménytől félünk, ami már időben rég elmúlt, még nem történt meg, vagy abban a pillanatban nem áll fent annak a veszélye. Illetve félünk attól, hogy újra meg fog történni. Természetesen ez lehet egy azonnali válaszreakció is valamire, de általában itt az idővel szokott egy kis problémánk lenni. Charles Darwin remekül írja le, hogy milyen a rémült ember.

"A rémült ember először szoborként áll, mozdulatlanul és lélegzetvisszafojtva, vagy ösztönösen leguggol, mintha a menekülési lehetőséget mérné fel."

Egy magánlevelezés során az egyik tagunk remekül rátapintott a lényegre, amikor az érzelmi szadizmusról és félelemjátékról elmélkedtünk.

"Ezekben az esetekben nem fordulhat elő, hogy a sub fellázad? Esetleg a dominánsnak fordul?"

Dehogynem. Teljesen természetes emberi reakció. Valóban, az ember a félelemre többféleképpen is reagálhat. Lefagy, menekül vagy támad. A félelmet két nagyobb csoportra szokták bontani. Belső, és külső félelem.

-A külső félelmet rajtunk kívülálló dolog okozza, aminél erős a motivációnk, hogy elkerüljük, például: pókoktól való félelem.

-A belső félelem egy rajtunk kívülálló dolog, amihez negatív érzelmet társítunk, például: alacsony önbecsülés okozta félelem.

https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A9lelem

Érdekesség, hogy magát a fétist pozitív fóbiaként is szokták értelmezni. Igaz, nekem már volt szerencsém olyannal találkozni, aki nem is annyira pozitív dologként tekint a saját fétisére, és úgy gondolja, hogy az sokkal inkább megnehezíti az életét, vagy szélsőségesebb esetben, elveszi tőle a lehetőséget egy "normális" párkapcsolattól. Fétisünk tárgya bármi lehet, akár maga az "intelligens domináns férfi" is. Nem is olyan rég láthattunk erre konkrét példát itt is az oldalon (SmPixie.com). Akár nevén is nevezhetném, hogy kire gondolok mert azóta már törölte magát az oldalról...

Az "agybaszásra" való vágyakozása, szerintem pont a férfiaktól való félelmét takarja. Szexuálisan nem szeret konkrét dolgokat. A határait akarja azzal tágítani, hogy szembenéz ezzel. Nem élvezetből, hanem félelemből. Ezzel nem is lenne gond. Ebben az esetben a konkrét fétis az "intelligens domináns férfi". Saját személyes véleményem, hogy azzal amikor átsorolta magát a szubmisszív kategóriába, nagy hibát követett el. Ugyanis ebben az esetben nem arról van szó, hogy ő azért vállalja a szubmisszív szerepet, mert azt annyira élvezi, hanem a saját határait szándékozik ezzel tágítani. Nem élvezetből, hanem félelemből. Ilyen szempontból találó a fetisiszta kategória.

Bdsm68 levelében veszélyes játéknak nevezte az érzelmi szadizmust, amivel egyet értek. A pszichoszadista ezt csinálja, analizál, hogy megtalálja a félelmet és szembesít. Szétszedi egy pillanatra az egót, majd hagyja, vagy segít összerakni újra. Rizikófaktor lehet, ha az alany mentálisan gyenge, vagy előzőleg már más "szadizta" pszichésen.

Legutóbbi pszichoszadista élményemnél az alany éppen ezért keresett meg... Persze ez akkor még nem derült ki, csak az esemény után. Ilyenkor én még folytatom az analízist. Ebben az esetben úgy éreztem, hogy szükséges lesz egy harmadik személlyel konzultálnom. (Utólag is köszönöm D_Rek@nak a segítséget!)

Azért is akartam konzultálni mással, mert egy nem hétköznapi esettel volt dolgom. Nem részletezem, de itt is egy "hamis énrendszerbe" ragadt nőről van szó. Nem skizofrén, de nagyon hasonló mechanika. Egy konkrét vággyal kereset meg, aminek egyébként van szerepe, de nem akkora mint amit az ember elsőre gondolna. A találkozó előtti online beszélgetés során remekül lehet analizálni. Így bele lehetett rakni egy konkrét személyiségcsoportba. Erről már volt szó itt is, hogy milyen nagy jelentősége lehet ennek nálunk szadistáknál. Ha megvan a csoport, akkor néhány kérdéssel vissza is lehet ellenőrizni magunkat. Ebben az esetben viszont a személyes találkozónál azt vettem észre, hogy semmi nem illik rá abból a személyiségtípusból amit sikerült beazonosítani. Vagy hazudik a lány, vagy pedig valami komoly önkép problémája van. Sanszos, hogy inkább az utóbbi. Bevallom kellett egy kis idő mire ez leesett. Fontos, mert még csak nem is egy szubmisszív nőről van szó. Ez a fajta szubmisszió inkább csak fétis szinten értelmezhető. Azt hiszem találó rá a bottom kifejezés. De nem abban az értelmezésben, miszerint azért vállalja a szubmisszív szerepet mert azt annyira élvezné...

Vicces, mert most mutatott valaki nekem egy facebook kommentet az egyik írásomra, ahol azt fejtegette egy lány, hogy amiről írok az inkább valami "mesteri manipuláció" és nem valódi dominálás. És valóban ezért is sorolom magam SM kategóriába, mert nagyon másképp gondolkodom erről. Sőt azt látom, hogy vannak olyan domináns férfiak akik nem is tudják magukról, hogy a dominanciájuk csupán manipuláció. Ez Jean-Paul Sartre elmélete egyébként, miszerint az a legjobb trükk, hogy elhitetem a másikkal, hogy szeret engem. És az a helyzet, hogy valóban jó trükk, ha tudatosan használja az ember.

Én egy párkapcsolatomban úgy vagyok domináns, hogy mind a ketten elfogadjuk azt, hogy ebben az esetben nincs szó erről a trükkről, míg a BDSM-ben ezt a trükköt én magam is alkalmazom. Többek között ezért is tartom magam szadista topnak. Mert nem igazán szeretek beleragadni a domináns szerepbe, viszont kizárólagos szadista vagyok, és ezt "dominánsként" tudom a legjobban megélni. Tehát top vagyok aki szexuálisan a domináns szerepet választja, de ezt a hétköznapi életbe már nem feltétlenül szereti átvinni, és szadistaként sem mindig praktikus ebbe beleragadni.

Visszatérve a bottom lányra! Tehát ez a nő a hétköznapi életben domináns, de szexuálisan az alárendelt szerepet éli meg. Konkrétan ez a fétise. És attól válik fétissé, hogy ebben a konkrét esetben nem arról van szó, hogy élvezi ezt a szerepkört, csupán a tudatalattija keresi ezeket a szituációkat. Ez jól el van zárva hölgy személyiségébe. Tehát a személyes találkozónál kiüt, hogy egy más személyiségű valakivel kell beszélgetnem, és egy más személyiséget kapok majd a játék közben. Szerintem a csak és kizárólag DS-ben gondolkodó domináns lehet ezt itt fel is adná.

Tudunk bizonyos dolgokat. Az előzetes analizálásnál a nő erősen extrovertált, és nyitott szexualitású volt. A valóságban zárkózott, kontrollmániás és szemérmes. Valamelyik "hamis én" lesz. De melyik?

Mivel valami "BDSM szerű" dologra készülünk, és nekünk kell majd dominálni, az utóbbit fogjuk megjelölni. Tehát a domináns, kontrollmániás és szemérmes nő, csak egy illúzió. Ahhoz, hogy megtartsam az irányítást, szuggesztiót kell alkalmaznom. Erre mondta, egy domina, hogy "szubosítom magam".

És valóban, a hipnózishoz rá kell tapadni a másikra, hagyni, hogy úgy érezze ő vezeti a párbeszédet, aztán finoman megvezeti, hogy közelebb kerülhessünk a másik énjéhez. (Akár úgy is, hogy átadjuk a kezébe valamelyik eszközünket. Vizsgálja csak meg!)

Létre kell, hozni a saját kis "hamis énünket", hogy majd teret tudjunk adni az igazinak. Ezt nem nevezném szerepjátéknak, mert ez annál jóval magasabb szinten történik szerintem. Nem véletlenül foglalkoztat annyira a skizofrénia. Nem feltétlenül kell mindenkinél erre gondolni. Elég, ha generációkkal ezelőtt egy ember szenvedett ebben a családban, és a nevelés során tovább örökített egy ilyen elbaszott kódot. Erre talán tényleg jó módszer a meditáció, ahol le tudjuk csendesíteni az egót, és ezek a rossz minták kibukhatnak. Mindenkiben van ilyen rossz minta, ez látszik a társadalmon.

Egy dominának nagyon sok ilyen ügyfele lehet. Célszerű mindenkihez úgy állni, hogy azt feltételezzük róla, hogy nincs képben a saját fétisével kapcsolatban. A szolgáltatás szempontjából ez minket nem fog érdekelni. Ő ezt nem fejtegeti, nem firtatja. Az én esetemben azonban ez nem így működik. Nagy port kavart a Konferencián, hogy Adelah H "Bet" hogyan szokott eljárni a visszatérő fantáziák esetében. Ha visszatérő fantáziáról van szó, akkor azt elemeire bontja és sok kis szeánszot épít fel rá. Ez érthető, több szeánsz, több bevétel. De felfoghatjuk úgy is, hogy "biztonsági játékosként" játszik. Majd a szembesítés után, következik az egóépítés. (coaching folyamat) Én ezt a folyamatos analízissel kiváltom, és nem futok felesleges köröket. Esélyes, hogy már a második alkalom a coachingról fog szólni. Ráadásul nem szeretek, hosszan a hamis én rendszerben ragadni, mert különben fennáll a kognitív disszonancia veszélye. Megjegyzem, hogy azok a dominánsak akik nem tudatosan a manipulációt használják a dominanciájuk érvényesülésére, vagy dominánsak ugyan, de a szadizmusuk csak egy felvett szerep, könnyen beleszaladhatnak ebbe, de esélyes, hogy folyamatosan ettől szenvednek majd.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kognit%C3%ADv_disszonancia

Tehát nem az a gond, ha valaki a dominanciát manipulációként alkalmazza, hanem az a gond, ha nem tudatosítja magának, hogy mikor domináns, és mikor manipulál. Persze ez vonatkozik ugyanúgy szubokra, mazochistákra, és szadistákra is, vagy bárkire. A lényeg, hogy azért van lelkiismeret furdalásod, azért szorongsz, mert olyan voltál, vagy olyat tettél, amivel nem tudsz azonosulni.

A Konferencián ha jól emlékszem a bolgár Lucifer vetette fel, hogy mi van akkor, ha ő ilyet nem érez. Mármint kognitív disszonanciát. Persze, ha valaki abban a tudatban "pszichószadizál" másokat, hogy ez a közös megegyezés keretein belül történik, és egyébként is élvezi a szadizmust, a lelkiismerete tiszta, valószínűleg a kognitív disszonancia sosem okoz neki majd problémát. Tehát ő maximálisan képben van magával.

A konkrét fetisiszta lánynál, az érzelmi szadizmusnál kiderült, hogy a hamis én azért jött létre, mert itt a BDSM-ben valaki valamikor csinált vele valamit. Ez volt a konkrét mentális konfliktus. Ezért volt önképproblémája. Innentől nekünk ezt nem kell tovább firtatni, arra sem vagyunk kíváncsiak, hogy konkrétan ki és mit csinált. De tudjuk az okot. Foglalkozhatunk az egó helyreállításával. A konkrét esetben a mentális konfliktust az érzelmi szadizmussal oldottuk. Nem feltétlenül baj, ha mentális problémák, esetleg valami előző konfliktus áll a háttérben, mert erre is lehet gyógyír az érzelmi szadizmus.

Mindig amikor ebbe a tudatállapotba kerül az alany egyre jobban és jobban reagál majd a konfliktusra. Gyorsabban feldolgozza, vagy tudatosítja magában, hogy a félelmei valami olyanból fakadnak, ami jelen pillanatban most nem is áll fent, vagy már időben régebben történtek, vagy sosem fog megtörténni. Vagy, hogy akár a félelme is csak egy illúzió volt.