Nekem semmi újdonság nincs abban a “hírben” (számomra alapvető tény), hogy a Batman képregényekből ismert szupergonosz Joker és bolondos barátnőjének / párjának a kapcsolata egyáltalán nem egészséges.
Minden bizonnyal így is van, amennyiben egy “rendes” ember szemével és agyával gondoljuk végig ezt a kapcsolatot; viszont ha ugyanezzel az aggyal gondoljuk végig a BDSM-et, az sem normális. Részemről nem feltételezés, hanem (ugyancsak) tény, hogy azok, akik ezt az életstílust űzik, azok valahol mind ketyósok, csak a szintek térnek el. (Lsd. soft BDSM, valódi szadisták és mazochisták…) 
Emiatt például nem kicsit tartom kétszínűnek, hogy valaki ebben a közegben a beteg kifejezést használja valakire, valaki gondolatára, esetlegesen valaki definiálni akarja, hogy mi az egészséges, illetve mi hogy is van pontosan. (Mégcsak a megjegyzés erejéig sem.) - Nekem például nincs bajom a kétszínűséggel… ha lenne, az lenne a kétszínűség részemről. (Oké, azokkal van problémám, akik próbálnak azok lenni, ugyanakkor az alaptermészetüknek semmi köze nincs ehhez az egészhez. Kééérlek, legalább gondoskodj arról, hogy az egyik szín jól álljon már!)
No de térjünk is rá erre a csodás párosra.
(Fontos lábjegyzet, hogy nem vagyok valami nagy kapcsolati szakértő… elképzeléseim vannak csak, hogy minek hogy kéne lennie… de passz, hogy azok végül hogyan működnének a valóságban. Nem mellesleg ezek az elképzelések az ÉN szabályrendszeremben születtek meg, nem feltétlenül alkalmazhatók másokon, max. csak hasonlókon, de azért ott is kérdéses a működésük… függ a hasonlóság mértékétől / szintjétől.)

Hmmm... kezdjük akkor valami alapvetővel. Mind a kettő “bohóc”! Oké, a Joker a kártyákon egy udvaribolond (hacsak nem egy felirat). Az udvari bolond köztudottan a királyok és urak szórakoztatásáért volt felelős, kivételesen az igazat mondta és a sértések is pozitívumok voltak; tehát a bolond a királyt alázza és gyalázza olykor, mintegy görbetükröt tartva elé. Ő az egyetlen, akinek nem kell tartania a következményektől. Olyat tehettek meg ezek a “félkegyelműek”, amit sokan nem; mondhatni, hogy az uralkodó ellenzékének számított.

„Kimondhatták az igazat, és nyílt sértéseik is pozitív fogadtatásra találtak. A kimondott igazság, ha nem okoz sérelmet, boldoggá tehet, de ezt a képességet az istenek csak a bolondoknak adták." // Erasmus //

„Amikor azt mondom: bohóc, tulajdonképpen az Augusztra gondolok. A két figura tehát: a Fehér bohóc és az Auguszt. Az első maga az elegancia, a kecsesség, a harmónia, az intelligencia, a józanság ... A Fehér clown valójában a Papa, a Mama, a Tanító, a Művész, a Szép, minden, ami előírásos, fenséges és kötelező. A csillogó flitteres ruhát öltött tökéletességnek ez a megtestesülése ingerli lázadásra a pojácát. Vonzza a csillogás, de a példakép elérhetetlen. Ezért a földre veti magát, becsinál, ordít, lázad, megbotránkoztat. Az ész gőgös kultusza csap össze az ösztönnel ... Az Auguszt a kisgyerek, aki bekakil, aki fellázad a tökéletesség ellen, berúg és hempereg a földön, egyszóval állandóan lázadásra csábít. A Fehér bohóc és az Auguszt a tanítónő és a kisgyerek, az anya és csibész fia, sőt, azt mondhatnánk, hogy az angyal a lángpallossal és a bűnös.” // Federico Fellini //

„Az udvari bolondok már az ókorban is előforduló olyan személyek, kiknek feladatuk volt a nagy urakat, különösen lakoma alatt és után, tréfáikkal szórakoztatni. Rendesen kiváltságos joguk volt kényesebb és urukat, királyukat érintő témákat is érinteni, sőt néha ízléstelen módon tárgyalni. Ennek néha megvolt a maga előnye, mert egy sikerült tréfával jó kedvre hangolva uralkodóját, olyan tárgyak felé irányíthatta annak figyelmét, melyeket más udvari embernek említeni is tilos volt. Némely udvari bolond szellemessége nemcsak uralkodója szívében, de a történelem lapjain is helyet biztosított magának. Igy például Triboulet és utóda Brusquet I. Ferenc francia király udvarában, azután ugyanazon időben Bölcs Frigyes szász választó fejedelem udvarában Klaus Narr, kinek bohóságai több kötetben meg is jelentek. Egyes főúri házaknál még a múlt, sőt a jelen században is tartottak bohócokat. Igy például Szigligeti Ede A dráma és válfajai c. munkájában (Budapest 1877, 447. old.) elmondja, hogy gyermekkorában még látta a nagyváradi prépost grófnak udvari bohócát. A hagyomány sokat mesél Mátyás király, Apafi Mihály és Stibor vajda Beckó nevü udvari bohócáról. Ha a róluk keringő mondák nem is volnának hitelesek, eléggé bizonyítják kihatásukat koruk szellemi életére, mely megörökíti emléküket.” // Pallas Lexikon //

Mellékesen megjegyezném, hogy a karakter - talán egy másik(?) - alapja Gwynplaine (Alexandre Dumas - A nevető ember), akit gyerekkorában csonkítottak meg és nem mellesleg egy angol lord száműzött fia, akit egy Ursus nevű filozófus nevel fel, egy másik gyermekkel együtt, aki vak (Dea). Többet nem vagyok hajlandó mondani a sztoriról… elég jó, persze dráma. (Lehet mégis lelőttem a végét? Bocsi spoiler alert!… no mindegy.)

Harley Quin
Mindenképpen jó név választás, ezt meg kell jegyeznem. Kell annak az agya, aki ezt a női karaktert kitalálta!

A harlequin ugyancsak egy bohóc - ugyancsak a középkorban -, paprikajancsi, tréfacsináló. Az ördög jobb keze. Vicces, ostoba, mindig előrelátó, és bár cinikus mégis segítőkész.
A Comedia dell’ Arte egyik főszereplője, egy buta viszont leleményes és vidám parasztfiú.
E karakter idővel átkerült a színházból a cirkuszba, ahol bohócként folytatódott a karrier. Ugyanakkor szolgáló karakter, akinek fekete bőr álarca van, ami csak félig takarja az arcát. Megesik, hogy e karakter szabotálja mestere tervét, és gyakran a saját szerelmi érdekeit követi.
Ezek illenek is a Batmanes Harley karakterére. A saját szerelmi élete miatt sok mindent megtesz, olykor szabotálja Joker tervét, bár nem rossz indulatból teszi. Például amikor elkapja Jokernek Batmant, az pedig ráförmed a nőre, ugyanis átlépett egy határt! Batman Joker játéka, nem Harleyé. (No ezt hogy kell helyesen írni?)
Nem mellesleg itt felhívnám a figyelmet a szójátékra is: Dr. Harley Quinzel —> Harley Quin —> Harlequin —> de lehetne még Harley Queen is - Gotham és Joker (amúgy nem is annyira) gonosz királynője…

Tehát mind a kettő bohóc. Egyébként ugyanaz. Csak ez utóbbi jobban hangzik, esztétikusabb, és nem mellesleg természetesen francia.
Egy magára valamit is adó nemesnek biztosan volt bolondja, törpéje és muzsikusa; tehát státuszszimbólumok is voltak.
Voltak olyanok, akik valóban szellemi téren fogyatékosok voltak, de akadtak olyanok is, akik ezt a szerepet eljátszották annak érdekében, hogy felvegyék őket az udvarhoz. (Nem is olyan rossz státusz, mi? Azért szeretnek és tisztelnek, mert bolond vagy!)

És akkor a páros… jobban illenek egymáshoz, mint azt bárki gondolná.
Joker. Gotham városának udvari bolondja! A szókimondása mellett, (beteges) tetteivel is felhívja a figyelmet a problémákra! Gotham a bűn városa, s ezt mi sem támasztja jobban alá, minthogy egy pszichopata bohóc ki-be járkál a mentális dutyiból... tehát valahol nagy hiba van a rendszerben!
Manipulálja Dr. Harley Quinzelt és a csajszi bekattan? Az a nő sosem volt boldog és normális! Rabszolga volt. És nem mellesleg Arkhamban dolgozott. Igazi őrültek között lenni más, mint egy kényelmes szobában ápolt és nem annyira kattant emberek lelkével és agyával foglalkozni. Köztudottan Arkhamba a legrosszabbak kerülnek… nem mellesleg bűnözők is.
Amikor a Vasálarcosban azt mondja a muskétásoknak / testőröknek a fake Napkirály, hogy a valósat zárják a Bastille-ba, olyasmit mond még, hogy egy siket néma legyen a társasága, és az nevelje! (Nem okvetlenül!)
Ha örültek között vagy egészségesen, van esélye annak, hogy megőrülsz. Nem feltétlen minden gondolatuk rossz és értelmetlen. Lehet akadna pár, ami elgondolkodtatna.
Ebből következik csak, hogy a Joker “csak felszabadítja” a kisasszonyt, aki beszorult a hétköznapokba, amit mellesleg egyáltalán nem élvez… és bár tudja, hogy a páciense és beteg, nem mellesleg bűnöző - amit még Joker élvez is -, mégis beleszeret. A későbbiekben már csak ezért is kötődik hozzá. Joker, mellett nem kell magára erőltetnie azt, amit korábban, és amit nem is szeretett. Mellette teljes! És ugyanez igaz visszafelé is! Jokert igazán csak egy nő nemű lény fogadja el olyannak, amilyen, a rosszat (is nagyon) szereti benne.
Hmmm… és most eszembe jutott, amit Voodoo mondott… valami idézet, amit korábban nem ismertem; “akkor vagy a legjobb, amikor már mindenkinek rossz vagy”. A doktornőből a rossz Joker hozta elő a valós énjét… Jokernek pedig nem a cuki doktornő tetszett… hanem mindaz, ami mélyebben lakott benne, a lehetőség, tehát nem Dr. Harley Quinzel, hanem Harley Quin az őrült bohóclány, aki simán lelő egy embert.

Mind a kettő udvari bolond. Mind a kettő bohóc. Mind a kettő törvényen kívüli és igazán veszélyes - Gotham városának alvilága is tart e párostól.
Rendben, az ellentétek vonzzák egymást. De ezt sokan hülyén értelmezik. A szöges ellentétek vonzzák egymást, de a történetük sok esetben negatívan végződik, hacsak nem alkusznak meg a felek (lsd. kompromisszumok). ‘A’ utál otthon ülni, az a fajta, akinek kell a pörgés, ‘B’ pedig pont az a típus, aki otthon szeret olykor a nyugalomban lenni. De egyezséget kötnek annak érdekében, hogy legyenek közös programok, legyen együtt töltött idő. Valamennyire hasonlítaniuk kell!
Ez a páros pedig hasonlít, nem mellesleg - mint azt már írtam -, tisztában vannak azzal, hogy csak egy ember – a másik - képes igazán “kezelni”, szeretni és elfogadni a másikat. Ők egymásért vannak, habár képesek egyedül is tevékenykedni, mégis együtt a legjobb szétverni a várost és problémákat gyártani Batmannek. Kettejük kapcsolatában Harley egyértelműen szubmisszív karakter, aki csak Jokernek engedelmeskedik.

A kapcsolatuk negatív oldalát tekintve...
Mert minden kapcsolat, az ugyu-bugyu macikáról / bogyókáról szól? Minden csak szép? Nincs olyan, hogy “pukkadj meg”, “szemétláda”, stb? Nincsen olyan érzés soha, hogy a másikat közel állítanád a falhoz és finoman, de mégis érezhetően belebaszcsiznád a másik fejét a falba?
Nos ez pont az! Csak Ők meg is teszik! Leginkább azért, mert egy képregény karakterei, akik nem nagyon halnak meg, sokszor csak azt hisszük. - Mellesleg nem halhatnak meg, mert akkor a sztorinak vége lenne!
Továbbá ott van még, hogy a két karakter Arkham szökevény, tehát nem teljesen épek mentálisan, illetve „udvari bolondok”, akik szókimondók, eltúlzók és valahol drámaiak.
Az Ő világukban az eset, amikor Harley szexuális utalásokat tesz a valamin amúgy keményen ügyködő Jokernek, mire az lelöki az asztalról, teljesen elfogadható. És ugyanez megvan a valóságban. Van amikor az egyik félnek nincs kedve szexelni vagy fontosabb dolga van, míg a másik próbálja a hálóba csalogatni…
Tehát a páros, a körülményeket tekintve valahol teljesen normális!
Az pedig, hogy olykor Harley maga is megjegyzéseket tesz a kapcsolatukra… ezt is olykor megteszik a párok. Ha valakinek tényleg annyira rossz, akkor lelép. Harleynak is sokszor felhívták a figyelmét a negatívumokra. De ettől függetlenül is, mindörökké Mr. J., hiszen tudja, hogy nincs még egy olyan őrült bohóc.

Harley sosem volt normális; de be kell illeszkedni a társadalomba és a szabályoknak megfelelően játszani, vagy legalábbis úgy tenni. Ezt tette. Egy darabig Joker is - már amennyiben igaz a sztori a múltját illetően. Harley elméjét talán ez a szerepjátszás mérgezte meg elsőkörben, valamint a szabadság utáni vágy. Jokert pedig ki- és áldozatnak használták… ami ugyancsak méreg az elmének és a léleknek. Azok, akiket a hétköznapokban sok megaláztatás ér, olykor (sokszor) arra vágynak, hogy ettől megszabaduljanak. Hogy valami alakuljon úgy, hogy többé már ne legyenek megalázhatók, ki akarnak törni ebből a szerepkörből. Aztán jött a kemikáliákkal teli pancsi és megszületett a beteg bohóc, akit tényleg senki nem tud kontrollálni. Elkapják, de kiszabadul. Batmannel pedig egy örökös macska-egér játékot játszanak.

A valóságban pedig mindez megtörténik, csak a szintek eltérnek. Tehát ezek szerint akkor minden kapcsolat beteg…?
Én például fordítva vagyok bekötve. Az “utállak” általánosan egy negatív kifejezés. De nálam nem. Van olyan akinek ezt mondom, de ott a valós tartalom más. Ha pedig a valós jelentését akarom kifejezni, azaz hogy valakit tényleg utálok… nos, ahhoz már tartozik egy lenéző arckifejezés, egy ahhoz illő hangszín is. Igazán érezhető a különbség. Nem mellesleg antipatikus emberekkel kapcsolatban ritkán használom. Inkább akkor már a szánalmas kifejezés, amiben minden benne van - esetemben a legrosszabb kifejezés. Ha valaki nem értené, az az ő baja. (A trágár beszéddel nincs bajom, amennyiben az illetőnek nem minden második vagy harmadik szava valamilyen trágár kifejezés. Amúgy pedig nem illik hozzám.)
A lényeg, hogy ebből kifolyólag nekem valaki olyan kell, aki érti ezeket.
És akkor még ott van az is, hogy kicsit mazochista vagyok… (Tudom… kicsit? Csitt!) Ehhez pedig egy szadista kell…
Az, hogy “szép a szemed”, nincs rám hatással. Tudom, már bocsánat. Ezt az egyet pont el is hiszem és magam is szeretem! Ez nekem nem bók. XD
A legszebb bók - számomra - egy kissé depresszív és feszült hangulatban született meg. A világ már nincs, a körülményeket hagyjuk - az a mi beteg elménknek megfelelően befejeződött -, de mi élnünk. És akkor jött, hogy a hullahalom tetején dugna meg! Ennél betegebbet még életemben nem kaptam, tehát ez a legszebb, ami furcsamód egy életre bevésődött a fejembe. (Sem én sem a másik nem nekrofil… azt hiszem… bár passz… még nem próbáltuk. Főleg nem egymással. XD)
Ezek után nekem egy normális ember? Egy hónap múlva a sarokban ülne és ingatná magát előre hátra, mert teljesen bekattant.

Vannak emberek, akiknek kicsit eltorzult a szeretetnyelve. De az nem feltétlen rossz!
Harley és Joker pedig ilyenek, habár Harleyban olykor még ott van az a bújós gügyögös valaki… de csak úgy mellesleg… Harley Quin valahol egy kislány… a hangja, a Jokerrel kapcsolatos reakciói… sokszor a gyerekek szoktak az apjuk nyakába ugrani nagy örömükben! És ki Harley apukája? Joker.

Szóval annyira nem vészesek, nem kell mindent démonizálni. Amikor jött a bugyuta tetves 5o árnyalat, akkor sokakat elkezdett érdekelni a BDSM. Mainstream! Legyen. Ha valaki jól játssza ki a lapokat, meglehet ismerni a másik szintjeit, amiből el tudod dönteni, hogy neked való-e, bírná-e vagy esetleg kis idő után kézfogással búcsúzkodnátok az ajtóban. XD

„A királyok bolondja, a bolondok királya.” Vajon ki volt a legbolondabb? Biztosan akadt olyan nemes, akinek megszületett a fejében a gondolat, hogy versenyezzenek egymással a bolondok. Vajon ki volt a győztes?

2o17. július 8.

És egy kis mellékes kitérő: Okkal jelentettem meg olyan képeket, amik a régi Harleyt és Jokert ábrázolják! Adalék információ, hogy az a Harley, akit sokan látnak / láttak a Suicid Squadban, az nem teljesen az a Harley, aki a kezdetekben volt.