Előző posztomban igyekeztem nem kisregényt megalkotni, ezért inkább kettészedtem a témát. Szeretném megjegyezni, hogy e topik önmagában olyan, amit pont nem szabad terjedelem szempontjából korlátozni. - Az, hogy én ezt teszem... nos, én nem vagyok szakember, ezért is vannak biztosan hiányosságok.
Egy igen érdekes téma, nem mellesleg sokat dobálózunk az apa- / anyakomplexus kifejezéssel anélkül, hogy igazán tudnánk, miről is beszélünk - amit én például elég cikinek tartok. Ha nem ismerek egy szót, nem használom. Ha valaki használja, de nem értem, akkor megkérdezem; hasonlóképpen a kíváncsiságnak köszönhetően jött ez a téma is, melyre - sajnos - illik a “teljesség igénye nélkül” kifejezés, habár igyekeztem a lehető legtöbbet összeszedni anélkül, hogy fontos (apró) részletek kimaradnának. Ettől függetlenül természetesen biztosan akadnak pontok, tényezők, amik hiányoznak.

Az apakomplexus témakörében olvasgatva nagyon sokszor találkozni azzal a kijelentéssel, hogy az apával való kapcsolat meghatározza, hogy a későbbiekben majd hogyan viszonyul a nő a férfiakhoz. (Nekem ezen még van mit gondolkodnom, ugyanakkor egy-két pontban tényleg egyezést látok.)
Joggal lehetne azt hinni / állítani, hogy csak nőknél alakulhat ki apakomplexus; de nem. Az azonos nemű szülővel kapcsolatban egyaránt kialakulhat pozitív vagy negatív komplexus, melyek beazonosíthatók, nem mellesleg hatással vannak / lehetnek az egyén párkapcsolatára és életére - amennyiben nem sikerül időben leválni a szülő(k)ről!
És hogy ez hogyan értendő…?

Fiúk pozitív apakomplexusa:
A kisfiúban, akit odafigyelő, szerető és gondoskodó apa nevel, pozitív apakomplexus alakulhat ki; ők az apa kedvencei, megélik az egymáshoz tartozás élményét, és olyan akar / szeretne majd lenni, mint az apja. Az idő múlásával a gyakorlatias és tettrekész a jelzőjükké válik, és képesek lesznek sikeresen beilleszkedni a férfi világba. (Jelmondatuk: “megy az, csak akarni kell!”)
Amennyiben viszont a leválás nem valósul meg időben, úgy a későbbiekben problémákkal szembesülnek, mikor az apa minta öregedik, netán megbetegszik, illetve ha probléma merül fel a kapcsolatukban. Ekkor nem lesznek képesek a mottójuknak megfelelően élni és cselekedni, “kénytelenek lesznek az érzések, a nőiesség lebecsült világa felé fordulni”, ez viszont számukra ismeretlen terep. A párjuknak igyekeznek mindent megadni, lányuk felnövését nem tudják kezelni és a spiritualitást sem fogadják el.
Ebben az esetben az apakomplexus nem hordoz magában szexuális vonzalmat, tehát az apakomplexusos fiú / férfi nem (feltétlenül) meleg!

Lányok pozitív apakomplexusa:
Azoknál a kislányoknál jelentkezhet, akiknél az anya kimarad, ugyanakkor az apjukkal kölcsönös a csodálat és a szeretet, s ebben a légkörben sok pozitív élményt szereznek.
Ezeknek a lányoknak a későbbiekben nagyon fontosak lesznek a férfiak, illetve sugárzik belőlük a női vonzerő, nem mellesleg képesek és készek alkalmazkodni egy párkapcsolatban; személyiségüket pedig alárendelik a másiknak. Elmondható róluk, hogy okosak, tehetségesek, habár ezt ők maguk nem becsülik sokra, esetlegesen megtanulják titkolni és csak akkor élnek vele, ha a szükség megkívánja. Önértékelésük a férfiak csodálatától függ, aminek hátulütője, hogy ha a személy értékét valaki más szolgáltatja, akkor ki van szolgáltatva annak a személynek, s ha elveszíti(k) ezt az igen fontos valakit, akkor az önértékelés(ük)ben is - súlyos - problémák jelentkeznek.
Jellemzőjük a szorongás, hogy nem tudják, mire is vágynak igazán, esetlegesen félnek az élettől. Az én-erő, ami látszatra sugárzik belőlük, az apától és az apakomplexustól kölcsönbe kapott erő.

Fiúk negatív apakomplexusa:
Amikor a kisfiú - körülbelül - rettegésben él, attól tartva, hogy az apja letiporhatja, hogy az akarata nem számít, valamint, hogy az apa törvényei vannak érvényben, akkor alakulhat ki az apakomplexus negatív fajtája.
Itt a kisfiú nem tud / nem mer fellázadni, ha pedig valamilyen oknál fogva mégis, akkor eséllyel kiválthatja az apa haragját, melynek negatív következményei lesznek / lehetnek a fiúra. Emiatt kialakul a kép, miszerint nem járhatják a saját útjukat, az apa határozza meg a terveiket semmibe véve, kigúnyolva és / vagy lekezelve a vágyaikat.
Esetükben a későbbiekben sóvárogni fognak más férfiak elismerésére, amit ha megkapnak, bizalmatlanul kezelnek és lebecsülik. Önmagukkal és másokkal egyaránt keményen bánnak, stílusuk követelő és szigorú, irreálisan maximalisták, és másoktól is hasonlót várnak el; eredménytelenül hajszolják magukat.

Lányok negatív apakomplexusa:
Ha egy kislánynak olyan az apja, mint az a fiúk negatív apakomplexusánál is olvasható - gátló, félelmetes, stb. -, akkor a későbbiekben a lánynak az lesz szinte az életcélja, hogy az apjától, vagy az ahhoz hasonló karakterektől elismerést kapjon. (az Így jártam anyátokkal c. sorozatból Robin Scherbatsky karaktere ismerős?) Felnőttként - eséllyel - kétségbeesetten keresik majd az elismerést, sőt ezen fognak dolgozni egész életükben
Az ilyen nőkre jellemző, hogy kötelességtudóak, magasan van náluk a mérce, ha pedig azt nem érik el, akkor semminek érzik magukat; ugyanakkor ha elérik a kívánt színvonalat, akkor sem hiszik el - tévedést sejtenek a háttérben.
Másokkal szemben (is) kritikusak és előszeretettel fedezik fel a feletteseik hibáit. Érzelmileg gyakran magányosak, “senkihez sem tartozom és senkihez sem tartoztam”, épp ezért gyakran érzik magukat kívülállónak, kitaszítottnak, habár a valóságban ők taszítják ki az embereket az életükből.

A fentiek alapján elmondható, hogy az egésznek az oka valahol az időben meg nem történt elszakadás a szülő(k)től, aminek következtében az egyén a lelki stabilitást keresi! Mert anya / apa tapasztaltabb. Mert a javunkat akarja, továbbá mert (az apakomplexus aspektusából):
- a tudat, hogy a másik öregebb / idősebb, mint én. Ez arra (is) enged következtetni, hogy okosabb is nálam, ez pedig megnyugtató érzést nyújt.
- az anyagi biztonság. Nem feltétlen kell milliókra gondolni, hanem a stabil, fix megélhetésre.
- az érzelmi gazdagság, ami nem mellesleg a legfontosabb komponens. Ez azt jelenti, hogy a férfi, akiben az apádat látod, megadja neked azt a szeretet, amit tőle nem kaptál meg.

A fenti pontoktól függetlenül az általánosítás nem megengedett, ugyanis mindenki története más.
Ránézésre az illető lehet nagyon csinos, okos, talpraesett és magabiztos, de legbelül hiányzik neki egy olyan tapasztalat az életéből, amire az igény biológiailag belénk van kódolva.
Ez a jelenség - mint minden komplexus - olyan, mint mikor valakinek romlik a látása; a másik szem próbál kompenzálni.
Lábjegyzet: a kompenzáció hosszú távon nem vezet semmi jóra! - Általában...

Apropó... egy szebb / jobb / érthetőbb oka az apakomplexusnak.
Ideális esetben mit gondol a kislány az apukájáról? Hogy apa szilárd, apa kemény, apa oltalmazó, Ő a kenyérkereső, a biztonságot adó, Ő vigyáz a gyerekekre és anyára egyaránt.
Ez persze egy / az ideális állapot! Ez a kép valahol sokakban ott van, függetlenül a pozitív / negatív komplexustól, továbbá a már említett ideál az is, ami egyesekből frusztrációt vált ki - az ideális, elképzelt apa képpel.
Ha jó tapasztalatok vannak, értelemszerűen azt a jót minimum tovább akarjuk majd adni, esetlegesen megkapni. Aki nem élte meg, de ismeri a képet, vágyik rá, már csak a hiány miatt is - egyszer mindenkiben felmerül, hogy jó lenne megélni azt, amit nem lehetett korábban.
Azt is sok helyen olvasni, hogy a lányoknál / nőknél megjelenik az apa, mint viszonyítási alap, mikor sor kerül a párválasztásra. (Ez nekem valahol annyira... de - a fene egye meg - van benne igazság. Lehet tagadni, persze.)
A rossz apa kép egy jobb megtalálására sarkall, míg a jó, egy legalább annyira jóra! - Mindezt csak azért is kell / illik hozzátenni a témához, mert nem csak a rossz kép / példa tud komplexust kiváltani, bár sok helyen csak ez jelenik meg! Ugyanakkor a pozitív komplexusok pont nem ezt írják alá! A - túlzott - törődés is válthat ki komplexust!

Nem az a kérdés, hogy mit tesz velünk a komplexus, hanem hogy mi mit teszünk azzal. Ez olyan, mint amikor valami jóra próbáljuk meg felhasználni a rosszat…
Lilyt utálja az anyósa… és a temetésen jön rá, hogy az az Ő szerepe, hogy bosszantsa a nőt, mert idegességében kilép a gyászból és megint iszik, eszik… visszatér a valóságba!

Egy kis érdekesség...
"Az elmélet szerint a nők az alapján választják ki partnerüket, hogy annak testszaga mennyire hasonlít apjukéhoz, mutatott rá egy kísérlet során a Chicagói Egyetem orvoscsoportja. Az illatanyag hasonlósága a tudósok szerint az immunrendszerek összeférhetőségét feltételezi." - Nos, ezt most így karácsony alkalmával meg is tapasztaltam - bár egy kicsit másként.
A családomban két hímneű egyed van. Karácsonykor biztosan megtalálni az ajándékok között a parfümöt, mert elég hasznos kis ajándék azért.
Aztán jött a gondolat, majd dilemma, hogy most egy harmadik, családon kívüli férfi is van. A parfümös résznél jött a felismerés, hogy az illatok, amiket szeretek, azok megszokottak; évek óta az orromban érzem és nem mellesleg a családom férfitagjainak az illatai az alapok. De mi van / legyen akkor a harmadikkal...? Oké, éreztem az illatát, szeretem, de mi van, ha csal az agyam, és valami olyat veszek, ami az én agyamban él, de igazából nem is illik Hozzá? Ment a dilemma rendesen, ugyanakkor sikerült nem a legrosszabbat választani. Ennek kimondottan örvendtem, ugyanakkor tudatosult az is, hogy valamennyire az Ő illata is hasonlít az általam megszokottakhoz, lehet azért is kellemes...?