Ma reggel kortyolgatva a kávémat a következő cikken akadt meg a figyelmem.

Általános Női Passzív Ellenállás /Állásfoglalás/

Tudjuk, hogy a politikusok szabadon garázdálkodnak és lopják a közvagyont, a szegények szegényednek, a társadalmi feszültségek nőnek. Harcban állunk egymással. Igen, ez a része az ismerős. Talán tényleg sokkal egyszerűbb felsorolni azt, amiből nincs elegük. Annyi biztos, hogy a férfiak kollektív bűnösségére van felépítve a felsorolás. Itt kellene vonalat húzni a homokba. A törvény előtti egyenlőség hiányának tagadása egy egyszerű hazugság. Talán nálunk még annyira nem érvényesülnek ezek a gondolatok a mindennapi életben, de már a gyermekvédelemben a konfliktust gyakran férfibántalmazásként értelmezik.

"Játszmázik a férfi." Ezt a mondatot kaptam el két beszélgető anyukát hallgatva. Annyit még kihallottam, hogy anyuci egy házas ember szeretője. És azt mondja a férfire, hogy játszmázik? Hát persze, hogy játszmázik, különben otthagyná az asszonyt a gyerekekkel együtt, vagy elmondaná anyucinak, hogy nincsenek különösebb érzései vele kapcsolatban. Ó és igen, anyuci nagyon lent rekedt a hierarchiában. Talán joggal érzi úgy, hogy az élete el van cseszve, és erről a férfiak tehetnek. Az önámító manipulátorok pedig jóságos énképpel csoportokat szerveznek a női egyenjogúság nevében. A női emancipációs törekvések a békés együttélés érdekében kezdtek el szárnyra kapni, amivel nem is lenne semmi probléma. De mostanra az emberi hülyeség kezdi átvenni a hatalmat minden irányból. A két nemet nem lehet egymás mellé állítani így, mert ezzel csak az ellentéteket szítjuk. Miért kell ennyire "félni" a nőtől, vagy a férfitól?

"Apu ökölbe szorult keze vagyok."

Létezik "Az Apák az Igazságért Egyesület" is, ami hasonlóan torzan látja a világot. Tulajdonképpen ez a válaszreakció a feminista hisztériára. Céljuk mindkét szülő azonos társadalmi létjogosultságának elismertetése, elfogadtatása, valamint az apák szerepének kiemelése és az ezzel összefüggő téves sztereotípiák lebontása a magyar társadalomban.

Én azt gondolom, hogy egy férfi más értékeket hivatott átadni a gyerekeinek, mint azt egyesek elvárnák tőlünk. A férfinak van egy nagyon jó alaptulajdonsága, amit együttműködésnek nevezünk. A férfi feladata, hogy foglalkozzon a lélek kérdéseivel. Nem egy szuperhőst kell elképzelni, ugyanolyan emberi lény, mint a többi halandó, akiknek vannak hibáik. És ezekért a hibákért képes felelősséget vállalni, majd helyrehozni azokat. Az életből meríti az önbizalmát, nem kell félnie attól, hogy a mellette lévő nő is hozzátesz ehhez valamit.

Vannak férfiak, akik valóban rabszolgának érzik magukat az életben. A munka és a család rengeteg lemondással jár. Valóban fel kell adni az addigi életünket? Sajnos vannak, akik ezt már csak nagyon későn veszik észre. Amikor már megvan a "baj". És kilátástalannak érzik a helyzetüket. Valódi frusztrációkkal kell megküzdeniük, ezért keresik a lehetőséget. Nem egy házas férfi van regisztrálva az SmPixie oldalára sem, ebben biztos vagyok. Én azt mondom, hogy tegyünk kísérletet arra, hogy megkülönböztetjük az önteltséget és az önbizalmat egymástól! A kettő nem egy és ugyanaz a kategória.

Van egy pillanat az ember életében, amikor felteszi a kérdést magának, hogy mit keresek én itt? Mi a küldetésem ezen a bolygón? Mindenkinek külön küldetése van, ezért nincs értelme versenyeznem másokkal. Talán ezért sem törekszem arra, hogy állandóan domináns legyek, de azt tudnom kell, hogy dominánsként lehetek gondoskodó, és lehetek olyan, aki gondoskodást vár el. Vajon mi a motiváció a szülőnek a nevelés során? A gyerek olyan lesz, hogy gondoskodást igényel majd egész élete során, vagy megtanul saját maga gondoskodni magáról?

A gyerekek egész mások, mint a felnőttek. Ők még őszinték, és összezavarja őket, ha játszmázást tapasztalnak. Ők még őszintén reagálnak le dolgokat, és ezek a reakciók remekül megfigyelhetőek rajtuk. A férfi teremtés ereje abban rejlik, hogy hagyja a másik énjét kibontakozni, hogy ezáltal épülhessen.

A világegyetem leképezi a férfi női együttlétet. Elég csak a Napra és a Földre gondolnunk. Ahhoz, hogy egy kis virág növekedni tudjon, szüksége van a napfényre. Ha elzárjuk előle a napfényt, akkor elpusztul. Ha a férfinak le van tiltva a szeretet opció, mert úgy nevelték, akkor jutunk oda, ahol a mai világ tart. Mert itt tartunk most. Ha férfitól már elvettek mindent, amitől az ember ember maradhat, akkor mit tud majd adni? És milyen jogon követelőznek majd a kedves feministák?