Hűvös reggelünk volt. Már túl vagyok a második kávémon is. Valahogy nincs kedvem észhez térni. Vadászrepülőgép hangokat hallok. Olvasom a híreket. Megragad a szemem, egy indexes cikken.

https://index.hu/kulfold/2018/06/22/aiden_william_control_szadomazo_szex_szekta/

Nem annyira érdekel ez a William Control figura, azt se tudom, hogy ki ez. Megnéztem a videókat, és nekem olyan túl hígnak tűnt. Hiányzik belőle az "őserő". Szóval megütötte a szemem az a mondat, hogy arra lettek a növendékek nevelve, hogy "az egyetlen életcéljuk és feladatuk a férfi imádata legyen." Emlékszem még a tantrásokra, ahol a női "energiáknak" kellett alávetni magunkat. Biztosra veszem, hogy erre megvan az igény, és a szadomazo szexre is megvan az igény. Bizonyára jó buli lehet "BDSM Tantra Mesternek" lenni. A tantra arra kér, hogy hagyd el a szerepeidet. Csakhogy az élet minden pillanatában szerepeket játszunk. Akkor is, amikor ennek nem vagyunk tudatába. Amikor arra kérlek, hogy csendesítsd el az egót, és feledkezz meg a mindennapi szerepeidtől, már agykontrollt alkalmazok.

A BDSM-ben szerintem pont az lenne a lényeg, hogy add ki magadból, ami vagy. És nem csak dominánsként. Szubmisszív partnerem gyakran úgy számol be az együttlétünkről, hogy egy olyan állapotba került, ahol teljesen képes volt kikapcsolni. Élvezte, hogy az irányítást átadhatja nekem. Ezt az élete más területén nem mindig mondhatja el magáról. A magam részéről meg akkor ad a legtöbbet az élmény, ha nem kell azzal foglalkozzak, hogy domináljam a partneremet.

A szadomazo egy olyan műfaj, ahol nem feltétlenül csak szubmisszív partnereink lehetnek. Függetlenül a kötözéstől, alá/fölérendeltségtől, itt a fájdalom okozásáról, és elszenvedéséről van szó csupán. Nem találkoztam még két egyforma mazochistával. Vannak bizonyos pszichológiai írások, ahol úgy tartják, hogy a szexuális együttlét során a nőben mindvégig jelen van a mazochizmus. Valamilyen szinten biztosan ott van, de mi a BDSM-ben honnan mérjük azt a szintet?

Lelkiállapot függvénye, hogy az adott partner mennyit bír el. 10 vessző, 20 vessző, esetleg 30, vagy annál is több? Van, hogy órákat is képesek vagyunk játszani, van, hogy már 5 perc is soknak bizonyul. Szerencsére utóbbi az ritkábban fordul elő. Az az ember, aki foglakozik a BDSM-mel általában, már egy kiforrott szexuális kultúrával rendelkezik. Az én tapasztalatom legalábbis ez. Szerencsére férfiként nincs teleszórva szeméttel a postaládám.

Valahogy a hódítás sosem volt az erősségem, én mindig a két személy közötti kommunikációra vagyok kiélezve. Általában az egyenlőségre törekszem, 'Sartre után szabadon, amolyan "liberális macsóként". Nem szeretek azzal szembesülni, hogy valaki indokolatlanul behódol nekem. Azt meg végképp nem tudnám elfogadni, hogy legfontosabb feladata a férfi imádata legyen. Ugyanazt az ellenszenvet érzem, amit a tantra csoportban is megtapasztalhattam magamon.

De úgy látszik, erre is van igény. Ha van tézis, akkor ott kell lenni az antitézisnek is. Csak az bosszant, hogy már megint egy cikk, ami a szadomazót feketének mutatja, és lejáratja. Mi, akik benne vagyunk, önként vagyunk benne. Senki sem kényszerít senkit semmire. Szexualitásunk egy kicsit eltér a megszokottól, de ez még nem indok arra, hogy gumiszobába zárjanak bennünket.

Azt gondolom, hogy az igazán nagy Mesterek a Gondolkodó triászba tartoznak, és cseppet sem az ösztönlény vezérli őket. Ez azt jelenti, hogy a külvilág felé fordítják a figyelmüket, és hajlamosak a gondolataikban elmerülni. Képesek a másik fejével gondolkozni, és egy kicsit hasadtak vagyunk mind. Ez egy olyanfajta tudás, amivel nem szép dolog visszaélni. Pénz, siker, csillogás, hatalom, és hírnév elvakíthatják az embert. Ez az üzenet, hogy megfélemlítsenek. Enged egy kicsit, majd szembesítsd, hogy a többi az megbotránkozzon, és elítélje. Így válik üldözötté a szadista, és így lesz beteges a mazochista.

"Az erőszak bántás, az SM játék.
Az erőszak gyalázat, az SM imádat.
Az erőszak zsarnokság, az SM együttlét.
Az erőszak düh, az SM szeretet.
Az erőszak vandalizmus, az SM művészet.
Az erőszak elszigetel, az SM összehoz.
Az erőszak elvesz, az SM ad.
Az erőszak kín, az SM gyönyör."

Alapjáraton békés természetű, és konfliktuskerülő ember vagyok, aki kíváncsi, kutató fölfogóképességgel rendelkezik. Ha valami megragadja a figyelmemet, abban teljesen képes vagyok elmerülni. A cselekvés előtt általában mindent gondosan kidolgozok elméletben. Amikor rákészülök egy szeánszra, több "forgatókönyvet" is számba veszek. A BDSM-élmény számomra már az előkészületeknél elkezdődik. Akkor is így gondolkozom, ha az együttlét improvizatív jellegű. Az agyam állandóan pörög, és nem kapcsol ki. Az egész együttlét akkor kulminál, amikor megengedhetem magamnak, hogy én is kikapcsolhassak. Ez nem működik akárkivel. Ezért nem is töröm magam, hogy akárki partnerem lehessen.

Nem tudom elképzelni, hogy William Control mintájára egy egész szektát kézben tudjak tartani, mert egyszerűen képtelenség igazi figyelemmel a partnerekhez viszonyulni. Tehát míg az egyik oldalról elvárjuk azt, hogy tiszteljenek minket, addig a másik oldalról erről szó sincs. A kérdés az, hogy megtehetem-e, hogy a partneremet ne tiszteljem?

Azt gondolom, hogy az együttlét legalapvetőbb elemei a projekció és introjekció. Tehát amikor saját elfogadhatatlan tudattartalmainkat 'átruházzuk' dominánsra, míg a domináns beépíti azt az egyéni képzeletébe, és a vágya beteljesül. Az alárendelt pedig pehelykönnyűnek érzi majd magát, hogy képes volt felszabadulni a nyomás alól, amit az elfojtott, elfogadhatatlan tudatában őrzött. Kölcsönös tisztelet nélkül ez aligha kivitelezhető, és az együttlét valamelyik irányból egyoldalúvá válik.
Ha figyelmünket nemcsak az átéltekre összpontosítjuk, hanem arra, ami új, és még sosem történt meg velünk, akkor az már nem más, mint pszichoterápia. Persze ilyen módszerekkel veszélyes élni annak, aki nem tiszteli a kliensét, és nem törődik vele maximálisan és következetesen.