Susan Isaacs, pszichoanalitikus eszmefuttatását olvasom a fantázia definíciójáról. Csak egy pici részlet...

"Az embernek ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon a valósághoz és képes legyen a reális gondolkodásra, szüksége van a párhuzamosan futó, tudattalan fantáziák támogatására. Ha megfigyeljük, hogy a gyerekek milyen módokon fedezik fel és ismerik meg a külvilágot, jól láthatjuk, hogyan járul hozzá ehhez a tanulási folyamathoz a fantáziájuk."

https://en.wikipedia.org/wiki/Susan_Sutherland_Isaacs

Rengeteg kérdés vetődik fel bennem. És ha már a gyerekek fantáziáját vesszük alapul, mint szülő, bennem egész másképp áll össze a külvilág felfedezése.

"A páciens kapcsolata az analitikussal szinte teljes mértékben tudattalan fantázia."

Ezek szerint az analitikus vagy megvezeti a tudatalattit, vagy mások tapasztalatairól következtet. Mások fantáziáját pedig nevezhetjük egyéni tapasztalatnak?



Asphyxia;



Mit érzel, amikor fojtogatsz, vagy fojtogatnak? Halálösztön, életösztön. Tök mindegy, hogy ki mit gondol, ez a játék, az az a játék. Képes vagy a valóságban is megtenni?

Nos, én már a valóságban többször vettem el más élőlények életét. Volt az béka, csirke, disznó, macska, hal. De vajon ebben az esetben arról van szó, hogy azért nem teszem meg, mert veszélyeztetve érzem a saját biztonság érzetemet? Ez a játék pedig, az az a játék...

Abban az esetben, amikor életet vettem el, se emléket, se képzeletet nem társítottam a tetteimhez. Vagy legalábbis nem voltam annak tudatában. Míg amikor egy nőt fojtogatok, élesen aktív az emlékezetem és a fantáziám is. De mi van azzal, akinél van itt egy kis zavar? Lásd Travis Bickle!

Szadizmusomhoz hozzátartozik a dacryphilia, amit külön parafíliaként is értelmezhetünk.

Dacryphilia / Dacrylagnia;

"Az illetőt az hozza lázba, ha a másikat könnyezni, sírni vagy zokogni látja."



http://parafilia.blog.hu/2009/12/10/dacryphilia_dacrylagnia_konnyek



.................................................................................

Visszatérve a tudattalanra! VoodooLove és Kumiho beszélget, miután Eilrahc-al együtt volt. Lásd ábra!

Tehát a tudattalan fantázia nem feltétlenül állja meg a helyét. A valóságban van néhány ajtó, ami kitárul, míg más ajtók becsukódnak. Ez nem egy "meghasadt" tudatállapot. Akkor lenne az, ha minden ajtó nyitva maradna. De ez is csak értelmezés kérdése.

"A tudattalan az, amit nem kommunikálunk sem önmagunk, sem mások felé."

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a másik ebből ne érzékelhetne valamit. Ebben az értelemben sokkal helytállóbb fogalom az "én nem vagyok tudatában annak" kifejezés.

Tehát;

VoodooLove, aki elképzeli (tapasztalatot szerez a képzeletében)
VoodooLove, aki emlékszik (tapasztalatot szerez az emlékezetében)
VoodooLove, aki észleli (tapasztalatot szerez az észlelésben)

És egy jelkép ami erre ráillik;



A pszichoanalízis csapdája pedig az, hogy a természettudományok szemléletével vizsgáljuk az emberi elme működését következtetésekre alapozva. Míg az én nem feltétlenül képes megtapasztalni mások tapasztalatait. Mint ahogy a gyermekek tudatalattijáról is csak következtetni tud Susan Isaacs is.