Elzárkóztam a világ elől. Úgy érzem, hogy bőven elég annyi inger, amennyit a környezetemtől kapok. Az egyik este azonban rájöttem, hogy az éjszakai magányos autózás milyen sokat adhat az embernek. Mióta világ a világ, a férfinak szüksége van erre a bizonyos "mehetnékre". A férfi arra hivatott, hogy megtalálja a saját lelkének a szabadságát, hogy vissza tudjon térni a természethez, még ha csak egy rövid időre is. Éjszaka a sötét utakon, lehúzott ablakkal, maga a szabadság. Erre a szabadságkeresésre egy egész üzletág szakosodott, amit úgy hívnak, hogy prostitúció. Mert hát sok férfiban ott van ilyenkor a vadászösztön is. Ez egy természetes folyamat. A férfit az hajtja előre, hogy minél több nőt, lehetőleg egyre tökéletesebbet, zamatosabbat magáévá tegyen. Addig a nő az "alakíthatóbb" alfahímet próbálja elcsábítani. Itthon a szexuális forradalom már a nyolcvanas évek lakótelepein is tombolt, gondolva itt a játszótéren bandázó anyukákra, és pletykaklubjaikra. Kissé belterjes ez a lakótelep, nem gondolja?



Térjünk vissza a magányos éjszakai suhanásunkra, ahol a lélek szabadságát élhetjük meg! Tudatosítsd magadban, hogy szabad vagy az orwelli jelen ellenére, mert nem az a célja a hatalomnak, hogy elpusztítson téged, hanem hogy rávezessen arra, itt az idő, harcolj velünk katona! Mindannyiunkat besorozott az állam, vagy egy cég.

Az emberiség élettörténetében rengetegszer fordult elő az, hogy bizonyos kultúrák tűntek el a semmibe. A mai világban úgy tud a leginkább érvényesülni az ember, ha törtető, képes átgázolni másokon, hogy elérje a célját. Az élet minden pillanatában uralni próbálja a jelenét. Mindenki azért hajtja magát, hogy elvigye a nagy pálmát, hogy önmagát tükrözze. És itt az a bizonyos orwelli csavar. Hát nem szolgált még rá az emberiség, hogy jó alaposan megkínozzák őt a 101-es szobában? A világ kettészakad és agresszió és szeretet szembefeszülnek egymással. Gyakran zavaró és érthetetlen, hogy nem tudjuk az egyiktől a másikat megkülönböztetni. De már a szüleink összezavartak gyerekkorunkban a nyelvvel. "Csak a kislányok szoktak sírni". Faragjuk keményebbre a fiainkat. Tanulják csak meg, mit jelent megszégyenülni, megalázkodni, még mielőtt elérnék az óvodás kort.
Az egészséges és helyes gondolkodásmód szerintem az, ha nem meghasadt fejjel gondolkodunk, hanem a két szakadék között egy hidat építünk. Itt nincsenek megszálló démonok, vagy akik vannak, azokkal le lehet ülni és el lehet beszélgetni a jövőről. Többen is így gondolták, Freud, Jung, vagy személyes kedvencem Laing. Valami mégis csak van abban, hogy a közvetlen környezetünkben kell keresni a hibákat és nem feltétlenül magunkban. Winston kezdi érteni, hogy miért nem tudja, hogy hány ujjamat mutatom.
Az élet dominancia és szubmisszió. Meg kell érteni azt, hogy az alárendelt nem a domináns ellen van, a domináns pedig szolgálatot teljesít, ha másnak nem is, de a legfelsőbb erőnek mindenképpen. Ha nincs meg a harmónia, akkor széthullik minden. Mára már csak nagyon kevés maradt, amiből hitet meríthetünk. Ideológiák jönnek-mennek, újak alakulnak, de az élet megy tovább. A Föld forog, volt élet előttünk, és lesz élet utánunk. Minden tudást a gyerekeknek kell továbbadnunk. Mint ahogy mi is kaptunk, jót és rosszat is.
Minél okosabb és intelligensebb egy férfi, annál kevésbé agresszív, mert tisztában van azzal, hogy nincs értelme. Minél gyávább, tudatlanabb, és ostobább, annál agresszívabb. A mi felelősségünk az volna, hogy a hídon átvezessük a gyerekeinket és ne egy alternatív jövőképet vízionáljunk a képükbe, mint ahogy azt velünk tették a szüleink a teljes kétségbeesésükben. Nem a szeretet győzi le a gyűlöletet, ez az elmélet Gandhinak sem jött be. Azóta sokkal súlyosabb a helyzet. A Híd lesz a megoldás. Légy férfi és építs hidat!
A háború már jó ideje zajlik. Fegyverei a megfélemlítés és a konfrontáció. Észre sem vettük, de a hatalom kívül került a társadalom által valaha is elfogadható dolgok határán. Ezért úgy érzik, hogy nincs már vesztenivalójuk. A bitcoin szárnyalása, ami terroristák és egyéb bűnözők nagy összegű pénzmozgatása, kapzsisága, végül pedig a piacfundamentalizmus valósága. Lufit fújunk egy újabb lufira, mint a bohóc a cirkuszban. Ha valaki elkövet egy bűntettet, a következő miatt már kevésbé szorong majd. Már csak olyan sincs, aki vonalat húzna eléjük a homokba, hogy eddig és ne tovább! A politika többé már nem politika, hanem pszichológia, amit rajtunk alkalmaznak. De mi nem figyelünk oda, mert nem érdekel csak a saját kis lelki békénk, hogy milyen jók a gyerekek az iskolában, és talán kapunk karácsonykor egy kis jutalmat...
A bankkártya nem fog visszamosolyogni, de nem is lesz egy jó szava hozzád, ha majd valami miatt nem érzed jól magad. Abban gondolkozzunk, hogyha eljön a vég, akkor mit viszünk magunkkal. Milyen nyomot hagytál magad után?
Azt a férfiképet, amit vázoltam, azt meg kell érteni. Hangzott egy hozzászólásban, hogy minket olyan nehéz volna megérteni. Pedig a férfinél egyszerűbb teremtést a világ nem hordott a hátán. (Fekete-Fehér)
De azt a fajata teremtést, amit képesek vagyunk csinálni, azt azért végig kell járni. Meg kell érteni azt, hogy minden férfiban van tehetség arra,ami nagyon az övé, és amiben sikeres lehet. És fel kell tudni tenni a kérdést, hogy tudod-e az életet szolgálni kedves domináns Úr?