Előző posztomban igyekeztem nem kisregényt megalkotni, ezért inkább kettészedtem a témát. Szeretném megjegyezni, hogy e topik önmagában olyan, amit pont nem szabad terjedelem szempontjából korlátozni. - Az, hogy én ezt teszem... nos, én nem vagyok szakember, ezért is vannak…
Korábban olvastam egy Ageplayjel kapcsolatos kis szösszenetet, ami részemről a pont volt azon a bizonyos “i” betűn, függetlenül attól, hogy a blog tartalma csak minimálisan, igazából csak említette az ageplayt, illetve az apakomplexus kifejezést... ettől függetlenül sokadjára…
Életösztön és halálösztön, némi pszichoanalízissel
El tudunk, és olykor el is fojtunk érzéseket és motivációkat. Nem lehetetlen, ugyanakkor pont Freud alapelmélete, hogy mindaz, amit elfojtunk, lekerül a tudattalanba, ami valahol jó, hiszen „elfeledkezünk” róluk, ugyanakkor az, amit elfojtottunk, nem szűnik meg létezni, s a tudattalanba leszorulva…
Korábban részleteseben, kis mondákkal megfűszerezve kezdtem a "történetbe", miszerint a görög mitológiában Thanatos a halál, míg Erósz a szerelem és szexualitás istenei; de ennyivel nem ér véget a... móka(?). A pszichológiában Thanatosz a destrukciós vagy halálösztön, s vele szemben helyezkedik el…
ThanatosA görög mitológiában Thanatos a Halál megtestesítője. Anyja Nyx, (iker)testvére pedig Hypnos, az Álom istene, s az ikrek együtt élnek palotájukban, Thartarosban, azaz az alvilágban.Thanatos feladata, hogy a Moirak által meghatározott időben megjelenjen a halandónál, vágjon le egy tincset…