Freud tudattalan fantáziájából lépjünk tovább a látszólagos valóságba!

"Minden csoport a fantázia eszközével operál. Az egyik legfőbb -egyeseknél talán az egyetlen -ok, amiért egy csoporthoz csatlakozunk, az ott szerzett tapasztalatok típusa. Mit várunk attól, hogy csatlakozunk emberek egy meghatározott csoportjához?

A családok és más, összetartozó csoportosulások tagjait az köti össze, hogy szükségük van olyan pszeudovalós (álvalós) élményekre, amelyeket csak a fantáziálás nyújthat. Ez azt jelenti, hogy a család számukra nem a fantáziálás egy módja, hanem maga a "valóság". Bár a "valóság" ebben az értelemben nem egy módozat, hanem egy bármely módozathoz hozzákapcsolható minőség.

Ha egy családtag helyzete a családi fantáziarendszerben fenntartható, akkor vélhetően csak a rendszeren kívülről érkezhet olyan "hívás", amely arra ösztönözné, hogy -valamilyen értelemben -elhagyja a rendszert. Egyénenként változó, hogy ki mennyire szeretné vagy áll készen elhagyni a valóságnak hitt, tudattalan fantáziarendszereit. Amíg nem válik tarthatatlanná a helyzetük, addig semmi okunk azt feltételezni, hogy a valóság vagy valótlanság, a biztonság vagy bizonytalanság, az identitás vagy identitáshiány érzete hamis lenne.

A társas értelemben vett, hamis valóságérzet velejárója (többek között) a fel nem ismert fantázia. Ha Paul elkezd felébredni a családi fantáziarendszerből, attól kezdve a család szemében csakis őrült vagy fekete bárány lehet, hiszen a többi családtag számára továbbra is a fantázia marad a realitás, és ami ennek nem része, az nem is valóságos. Ha tanúbizonyságot tesz bármilyen, az általuk valósnak és igaznak hitt világon kívüli tapasztalás mellett, arra csakis az lehet a magyarázat, hogy sajnálatos módon fantáziaképek és hazugságok hálójába keveredett. Ezért mondja az érintett személy a családjának, hogy mindaz, amit ők valóságosnak és igaznak hisznek, csak fantáziaképek és hazugságok hálója -és ezért mondják neki ők, hogy az a fantázia és hazugság, amit ő valósnak és igaznak hisz (nevezetesen, hogy Isten azt a különleges megbízást adta neki, hogy feltárja előttük fantáziaképeik és hazugságaik hálóját, ezért mászkált meztelenül a főutcán, nem törődve azzal, hogy szégyent hoz a családjára)" -R.D Laing

Legutóbb facebookon osztottam meg egy videót egy kis magyarázatot is hozzáfűzve, ami éppen ezt a jelenséget írja le. Sokan szerintem félreértelmezték és politikai visszhangot kerestek a Bikininek a Jáiáó, Eládió című dalában. De megjegyzem, a Bikininek csak azzal a feltétellel lehetett lemeze, hogy nem foglalkoznak a dalszövegek politikával.

"Egyszer egy szép napon felébredsz valaki mellett, akiről azt gondolod, hogy ki fog téged nyírni. Vajon megőrültél, vagy van alapja a félelmeidnek?

Hogy lefordítsam a facebook nyelvére. A rossz lányoknak "páros profiljuk" van közösen a férjükkel. Apu azért féltékeny, mert baromira önbizalomhiányos. És mivel apu önbizalomhiányos, anyu rossz lány. Anyu se nem tiszteli, se nem szereti aput. Aput csak ki/használja. Apu pontosan ezért önbizalomhiányos. Apu nem őrült meg, csak kezd öntudatra ébredni.

A régi mantra most is megállja a helyét;

Ne láss! Ne halj! Ne szólj! -Ideális férj!

Apu, most már nyugodtan ébredj fel, és ne foglalkozz azzal, amit mások mondanak, vagy gondolnak rólad!"

(A videóban Nagy Feró egy spirális lépcsőn jár fel-alá. Ennek a spirálnak szimbolikus jelentése van. A rejtőzködés lényege, hogy az ember elkerüli a konfliktusokat anélkül, hogy konfrontálódna vagy, hogy megoldaná azokat. Az efféle spirál az, aminek nincs, ami véget vessen. Az ajtó, amin ki akar lépni, szintén egy ilyen szimbolikus jel. Kilépjek a valóságból, vagy maradjak bent? Az az őrült, aki ki akar jutni. Egyébként lehetetlen és nem is érdemes kilépni.)

Többen foglalkoztak már a szerepet játszókkal, köztük jómagam is. Mindig valahogy ott lyukadunk ki, hogy úgy igazán nem is azzal van a probléma, aki szerepet játszik, mint inkább azzal, aki olyan szerepet játszik, ami az identitásával összeegyeztethetetlen. Tulajdonképpen mindig mindenki szerepet játszik. Akinek pedig ezzel gondja támadt, az belépett az önmagától és a valóságtól való elidegenedés birodalmába.

Nagyon is szükség van ellenségképre, így nemrég hadüzenetet indítottam az Illegalitás ellen! A jövőben oda fogok szurkálni.

 Cseh Tamás és Bereményi Géza szerzeménye inspirált.

Nézem a hozzászólásokat a youtube-on és jaj! Már megint egy dal, amit nehezen értelmeznek az emberek.

Az illegalitás arról szól, hogy mikor kezdjünk "kegyes hazugságokat" gyártani. De hát az a helyzet, hogy az 88-ban lett már elszúrva. Tehát nem az a lényeg, hogy 88, meg komcsik, meg pártszakadás, hanem hogy tudjuk, olyan nőt vettünk feleségül, akit nem szeretünk úgy igazán sosem.

És amikor ez az após előtt kibuggyan belőlünk, akkor mondunk rá valamit, ami a mi igazi problémánkra is megoldás lehet. Tehát míg az apósban az illegalitás nosztalgikus emlékeket ébreszt, addig Balázsnak huncut mód azon jár az esze, hogy tilosban fogja megoldani a dolgait. Innen hirtelen a közös nyelv az apóssal. Ez egy kegyes hazugság. De tudjuk, hogy mi a véleményünk a komcsikról, és tudjuk, hogy hova vezetnek azok a kapcsolatok, melyekben szó sincs szerelemről.

Hogy mit tapasztalhat meg az ember az illegalitásban, azt a Csönded vagyok remekül leírja. Míg ez a dal egy kapcsolatról szól, amiben nincsen szerelem, addig az a vegytiszta szerelemről, amiben lehet, hogy nincs is kapcsolat. Azért ennyire aktuális dalok ezek, mert az életről szólnak, és nem a körülményekről.

Tehát az ellenségkép legyen maga az illegalitás! Mert tudjuk, hogy működik, de úgy igazán sehova sem vezet. Még akkor sem, ha ezzel oly erősnek tűnünk mások szemében. De vajon a gyermek az illegalitásban élő apjára tud erős férfiként tekinteni? ;)

Inkább generáljunk egy kis drámát, hogy utána tisztán tudjunk kommunikálni!

"Apu ökölbe szorult keze vagyok."

A következő idézet ma reggel jött velem szembe.

Hogy mit is jelent ez valójában? Hadüzenet a szerepet játszókkal szemben, vagy a fantázia világában élőkkel szemben? Nem.

Hadüzenet a "színlelés és a rejtőzködés" ellen! A "fantom kapcsolatok" képzeletbeli szexualitásának, valós érzetet generált színjátékával szemben.

"Aki benneragad egy bizonyos időszakban, az időtlen múltban vagy jövőben, az tulajdonképpen megpróbál az időn kívül élni. A jelent pedig soha nem ismeri fel."

Aki pedig a jelent nem ismeri fel, az ne próbáljon meg nekem kiselőadást tartani a BDSM-ről sem!