Fekszem a kórházi ágyon, egy "igazi skizofrén" egy könyvet ad át nekem. "A gondolkodás elvesztett művészete" volt a címe. Azzal a szándékkal kaptam meg a könyvet, hogy ez az a könyv, ami olyan hatással volt rá, hogy mindenféleképpen le fogja rajzolni. A srácnak szabad mozgása volt az intézményen belül, mivel ő egy, mint már említettem "igazi skizofrén" volt.
A kezembe vettem hát ezt a könyvet és elkezdtem olvasni. Ez a könyv az érzelmi intelligenciánkat hivatott fejleszteni, ami egy skizofrén "betegnél" elsődleges feladat, ha szeretne újra ebben a világban élni amiben mi is élünk, nem pedig a saját szubjektív látásmódját hangoztatva.
Én megzenésítem ezt a könyvet, majd visszaadtam a gazdájának. Óvva intett a tulajdonosa, hogy vigyázzak mert én nem egy "igazi skizofrén", hanem egy "igazi borderlineos" vagyok. A borderline csak egy címke azokra az emberekre, akiktől félnek a pszichiáterek, hogy mit vágnak a képükbe. Mint ahogyan a skizofrén is csak egy címke azokra, akik valamiféle transzcendens utazáson járnak éppen.



Kerestem az "összefüggéseket" de nem találtam, mert a rendszer elzárva tartotta előlem. Az asztalokon hagyott újságcikkekből próbáltam meg összeállítani az igazi hitemet, amin nem uralkodhat senki sem. Kivágom, bekarikázom, és próbálok valami új jelentést tulajdonítani a betűk és szavak tömkelegének. Olykor ez volt, hogy másokra nézve megalázó lehetett, mert gyökerestől kérdőjelezte meg a saját hitrendszerét. Az orvosok nem értik az "anarcho identitást" egy fecnire felírva átadtam egy fejes pszichiáternek. Másnapra eltűntek az újságok a kórteremből. Maradt a legózás. Elég hamar uralmam alá kerítettem az osztályt és a szobánkban csak alárendeltjeim voltak. Képben voltam a szabályokat illetően. Egy napon érkezett a figyelmeztetés, hogy új szobatárs érkezik, aki már most szervezkedik a körzeten belül. A szabályokat én osztottam ki. Csak azt használhatod ami a tiéd! Ez a legfőbb szabály. Ha ezt betartod, nagy bántódásod nem eshet.
Egy éjjel mikor nem tudtam aludni kimentem egyet rágyújtani. Egy tetőtől talpig öltönyben lévő arc jelent meg a dohányzóban. Úgy pörgött mint a duracel nyuszi, hogy ő innen nagyon gyorsan fog szabadulni. Ekkor még nem tudtam, de egy riválisommal való első találkozás volt ez. Ki szabadul ki hamarabb a zártosztályról? "Jobb ha tudod, a patkányok mindent túl élnek." Az egyik éjjel egy nagy gondolatom támadt. Feltétlenül le kellett jegyzetelnem. Nem volt tollam így loptam egyet magamnak az ügyeletestől. Azon az éjszakán odakötöttek az ágyhoz, miután a földhöz vágtak. Persze, hogy agresszíven léptem fel amikor egy remek ötletet próbálnak meg meggyilkolni. Egy gondolatot akartam feljegyezni, de odakötöztek az ágyhoz. A legrosszabb az, amikor beléd fojtják a gondolataidat.

Legózás közben a fekete elemek hiánya problémát okozott. Mégis sikerült kirakni egy négyágú jelképet, ami igazából egy sárga horogkereszt volt. Ezt felállítottam az őrhely asztalára, ami végül leborult. A darabok egészen az ügyeletes ajtaja elé zuhantak. Az ügyeletes pont a mellettem fekvő beteg kezelőorvosa volt, akinek szerintem nem volt semmi baja az égvilágon, csak egyszerűen már tele lett a töke a világgal. A kérdés a következő volt, amit két fiatal medikus lány tett fel nekem; Van-e valamilyen panasza? És én elpanaszoltam, hogy a legókból hiányzik a fekete. Emlékszem nagyon dühös voltam. Így nem tudom zöldre (szabad mozgás) változtatni a pirosat.

A szobába úgy teremtettem rendet, hogy őrültként berohantam, majd levettem a pólómat, hogy látszódjanak a tetoválásaim, és valami törzsi táncba kezdtem, mellemet csapkodva. Hihetetlen de ennyi elég volt ahhoz, hogy tudatosítsam ki az Alfa a körzetben. Bevallom kissé aggasztott, hogy a "normális" skizofrén borderlineosnak néz engem.

"A borderline személyiségzavarban szenvedők viselkedése szélsőséges, kiszámíthatatlan. Környezetük gyakran elviselhetetlennek érzi őket, ám a betegek is gyakran szenvednek éppen önmaguktól."

"A borderline személyiségzavar esetén olyan szélsőséges személyiségjegyek kerülnek előtérbe, melyek nagymértékben megnehezítik az egyén beilleszkedését a társadalomba, alkalmazkodását a környezethez." -webbeteg.hu

Ez nem egy betegség hanem egy állapot. A végső elidegenedés állapota. Az orwelli jövő már megvalósult. Ne gondold, hogy Isten ajándéka vagy az éhező emberi fajnak! Az erőszakot nem csak magunkra, de a gyermekeinkre is kiterjesztjük. Ezt egy erkölcsi retorikával meg is indokoljuk. Nem látunk tisztán. Még azt sem ami az orrunk előtt van, nem pedig azt ami kissé messzebb tőle. A szeretet címkéjével becsomagolt erőszakot kapjuk folyamatosan a nevelésünk során. Aki megéli a 18. életévét az jó eséllyel ugyanolyan hibbant mint mi. Ez egy jobbára sikeres vállalkozás. De vannak, akik kevésbé bírják ezt a nyomást elviselni, és "megőrülnek" egy kicsit. Mesterien álcázzuk az erőszakot szeretetnek.

"A szeretet és az erőszak valójában szöges ellentétek. A szeretet hagyja a másikat élni, gondoskodik róla és törődik vele. Az erőszak ezzel szemben szabadságában akarja korlátozni a másikat, szeretné, s közben nem törődik vele, önálló sorsa iránt teljesen közönyös." -R.D. Laing

Szabadságunkban korlátozva voltunk mind, legyen az borderlineos, skizofrén, félhülye, vagy teljesen hülye. Maga a skizofrénia is egy olyan állapot, mint egy transzcendens élmény. Ehhez egy vezető kell, mint az LSD-s utazásnál. Az nem kérdés, hogy olyan kort élünk, amelyben világunk létkérdése forog kockán. Hogy ez így volt-e mindig vagy csak most van így az mindegy. Ez van és kész. Sebesvonaton vágtázunk a saját halálunkba. Ez idő mindenki számára egyre csak fogy. Ebben a társadalomban nincs olyan kőszikla amire építeni lehetne. Próbáljunk egy kicsit elvonatkoztatni a dogmatikus nézeteinktől, és próbáljunk egy kicsit misztikusabban gondolkodni. Nem élhetjük át a spiritualitást, de azt elvárják tőlünk, hogy higgyünk. Csak úgy a semmibe, "bizonyítékok" nélkül. Ha a zártosztályon üldögél egy idős néni, aki a kezét tördelve motyorog az orra alatt, az beteges, de ha ugyanezt teszi egy templomban, az már társadalmilag elfogadott. Aki nem tapasztalta meg, hogy milyen lehet a külső valóság színjátéka, az nem tapasztalhatja meg azokat a groteszk jelenéseket sem amelyek a helyére lépnek, vagy vele párhuzamosan léteznek.