A következő írásom még egy májusi írás, amit Eilrahc tiltásának apropóján írtam. Akkor még azt gondoltam, hogy képesek lehetünk megreformálni a rendszert, de végül be kellett látnom, hogy ez a törekvésem nem érte el a célját.

Beatrice - Jerikó

"Süket füleket döngetek én,
nem értik meg sokan a zeném.
Ördögi körbe visz ez az út,
nincs jó barát a falon túl.

Őrült ember vagyok,
a falnak fejjel rohanhatok.
Az istenekkel hadakozom,
de a csillagokba nem juthatok soha el.

Jerikó, Jerikó, fala porba hullott rég.
Jerikó, Jerikó, mulandó a dicsőség.
Jerikó, Jerikó, fala porba hullott rég.
Jerikó, Jerikó, mulandó a dicsőség.

De várj, várj, lesz még idő,
eljutok a falak mögé!
És a kürt hangjával lerombolom,
hogy meghalljátok a győzelmi indulót."

1979 - Betiltott dalok / Megkerült hangszalag

Csendkirálykisasszonysága (moderált blog az SmPixie oldaláról)

Konstruktívan Antinak lenni. Még nem engedném el ezt a témát, ugyanis ismét aktuálisnak érzem. És most Eilrahc-hoz fordulok. Igen. egy picit neked szánom ezt az eszmefuttatást. Tegnap büntetést kaptál. Nem tőlem, hanem magától a Pixietől. Nem az igazad szeretném vitatni, így inkább a jó szándékot lásd a kritikámban!

Díjazom az őszinteséget és azt az elszántságot, amivel ki szoktál állni a saját igazadért. Sőt, kifejezetten szeretem ezt, az olykor nem is annyira pozitív tulajdonságodat. (Másoknak nem.) Nem csak, hogy szeretem, de támogatom is! Bevallom, rendkívül mulattat, amit egyes emberekből képes vagy kiváltani. A magam módján én is így működöm. Mind a ketten egy abszolút rebellis személyiségek vagyunk. De a lázadásunk technikájában mégsem mindig passzolunk. Nem véletlenül a munka jut most eszembe. Szerintem tudod, mire gondolok. Volt már, hogy megégetted magad. Nem gondolom, hogy ne lett volna igazad. Sőt! Jogosnak tartom, hogy a nemtetszésedet kifejezted akkor. Igaz, felhívtam a figyelmed a buktatókra. Hogy nem lehet senkiben sem megbízni, és hogy akik látszólag melletted állnak, és buzdítanak arra, hogy kiállj az igazadért, ha forrósodik a helyzet, magadra fognak hagyni. Gyávaságból, féltve a fizetésüket, az állásukat, vagy éppen a pozíciójukat. Egyedül maradsz majd a harcodban. És te bármennyire is úgy érzed, hogy a saját igazad megdönthetetlen, és ha kell, akkor radikálisabb érdekérvényesítésre is hajlandó vagy, a szemben álló oldal nem fog válogatni az eszközökkel, ha téged el akar majd hallgattatni. Mert van egy aduász az Ő kezében. A hatalom.
A hatalom gyakorlóját pedig nem mindig hatja meg az igazságosság. Nézd csak meg a történelmet!...

„Hatalomnak azt a társadalmi kapcsolatokban rejlő lehetőséget nevezzük, amely megengedi, hogy az egyik ember akár a másik ellenállása ellenére is véghez vigye akaratát, függetlenül attól, hogy erre a lehetőségre mik, vagy milyen eszközök adnak módot.”-Max Weber, A szociológia alapfogalmai.

Maga a lázadás a büntetőjogban államellenes bűncselekménynek számít. És az állam egy diktatúrában bedarálja az ellenségeit. Visszatérve a munkára! A munkaerő piacon bizony diktatúra uralkodik. Én már sok mindent kipróbáltam. Így utólag nagyon érdekes megfigyelni, hogy milyen lázadástechnikai eszközökkel lehetett érvényesülni más és más szellemiségű környezetben. Egy "kereszténydemokrata" szellemiségű munkahelyen, ahol kemény hivatali etikett szerint kellett dolgoznom, egy kicsit prolinak lenni lázadást jelentett. Egy másik, erősen "szocialista" mentalitású helyen pedig "jobbosan polgárinak" lenni szinte már vérlázítónak számított....

A lázadással már nagyon fiatal koromban, még a tízes éveim legelején kapcsolatba kerültem. Esetemben nem meglepő módon a zenén keresztül. Ha létezik egy egész életen át tartó függőség, akkor az nálam ez. A zene.
Édesapám magnókazettái között kutattam, amikor találtam valamit. Annyi volt csak, csupa nagybetűkkel ráírva, hogy "SEX PISTOLS". Akkor még nem értettem, csak éreztem. Ez valami olyan volt, amihez hasonlót sem hallottál a zenék közt. Sem a rádióban, sem a tévében, és még csak Apám felvételei között sem. Ma már tudom, hogy az első dal. amit halottam az az EMI volt.

Az EMI gyárának csomagolói nem voltak hajlandóak becsomagolni az együttes kislemezét. London tanácsosa, Bernard Brook Partridge kijelentette:

„A legtöbb ilyen együttest a hirtelen halál javítja meg. A jelenlegi legrosszabb punkrock-együttes azt hiszem, a Sex Pistols. Hihetetlenül émelyítőek. Ők az emberiség antitézise. Szeretném látni, hogy valaki egy nagy, nagyon nagy, rendkívül mély gödröt ás, és az egész bandát beledobja."

Egy kis politikai nyomás hatására ki is penderítette őket az EMI. A diktatúra bedarálta őket. A pályafutásuk mindössze két és fél évig tartott, de ezzel párhuzamosan egy mozgalom kezdett felvirágozni. A Punk.

A punkot mára már ideológiaként látom és nem mint egy zenei mozgalmat. Nem is feltétlenül tudok mindennel azonosulni, amit ma ezzel a szóval szoktak felcímkézni. Amikor gyerek voltam még, és egy ilyen "punk" figurával találkozott az ember az utcán, tényleg inkább átment az út másik szélére, csak hogy jó messziről elkerülje őt. Mára már ez a fajta deviancia nem szemet szúró. A hatás elmarad. A "csináld magad mozgalom" csődöt mondott és átalakult egy divatirányzattá.

Az ismerőseim között van néhány ős-punk, akik akkor csatlakoztak a mozgalomhoz, amikor ez elérte hazánkat. Néha csak ámulok, milyen elméletek születtek arra, hogy a punk politikailag milyen oldalt képvisel. Torokra menő viták vannak a mai napig. Szerény véleményem szerint teljesen fölöslegesen. Nem ez a lényeg, hanem maga a lázadás. Ha úgy tetszik, akkor örök ellenzékben maradni, és a cél érdekében akár bármely oldal elemét felhasználni. Ha ma születne a mozgalom, a zene is másképp szólna. Magyarországon a helyzet más volt, mint Angliában. Proletárdiktatúrában lázadni komoly veszélyforrást jelenthetett. Akkoriban még voltak tabutémák, amiről nem volt ajánlott beszélni. Ezért a "szónak" nagyobb hatalma is volt.

Mára már sokat változott a világ. A diktatúra is átalakult. Szinte bárki mondhat bármit, következmények nélkül marad. Sokkal eredményesebbek lehetünk, ha a rendszert belülről próbáljuk bomlasztani. Vagy ha úgy tetszik, megreformálni. A punk kétségkívül egy hatásvadász műfaj. Általában negatív hatás által akar konstruktív eredményt elérni. Ha ezt az utat válasszuk, akkor vizsgáljuk a múltat, és tervezzük a jövőt. Eljutottam a célhoz? Igen vagy nem? Azon az úton jutottam el, amit terveztem? Akkora lett az eredmény? Ha nem, mekkora az eltérés?

Visszatérve a büntetéshez! Az elmúlt napokban kétszer is csapdába sétáltál. Nem voltál konstruktív, csak "Lilaliba". Egy kollégának sikerült rávenni arra, hogy olyan blogot írj, ami biztosan szabályokba fog ütközni. Lenézted őt, de mégis sikerült csapdába esned. Pedig figyelmeztettelek. Izzó fejjel mentél tovább és arra hivatkoztál, hogy a figyelmetlenség áldozata lettél. Holott te sem figyeltél eléggé!

Én sem mindig tudok azonosulni mindennel, de valamiért mégis csak itt vagyunk. Ráadásul, ha úgy vesszük, ketten alkotunk egy karaktert egy olyan közösségben, ami szabályok szerint működik. Nem feltétlenül "demokratikus" szabályok szerint.

"Az oldal üzemeltetője fenntartja a jogot arra, hogy az oldalon bármilyen tartalmat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljön."

Az, hogy "lejárattad az oldalt", az egy dolog. Nem különösebben érdekel. Egy ideje a nevünk itt összeforr, és egy kicsit attól az "ideológiától" is elkanyarodtál, ami mentén én is működöm. Nem a stílusért, nem a szabályszegésért, csupán a figyelmetlenségért a 10 napot jogosnak tartom!

Jó éjt Csipkerózsika! ;)