Ezt az írásomat lehetőség szerint, úgy próbálom megírni, hogy ne használjak benne "linkeket." Az első szempontom az lenne, hogy többször támadtak azzal, hogy "túl sok a link". A második pedig az, hogy rájöttem, az olvasók nagy része, úgy sem veszi a fáradtságot, hogy tisztességesen végignézze, végigolvassa ezeket a videókat, írásokat. Pedig ezeknek kifejezetten fontos szerepet szoktam szánni! Igaz így, ha tisztességesen végigrágják magukat egy-egy rövidebb szösszenetemen, az akár 30-40 percet is elvehet az olvasó szabadidejéből. Link helyett inkább megpróbálom körülírni a témát, vagy egyszerűen csak idézni. Így lehet, hogy egy kicsit hosszabbra nyúlik majd a blogom terjedelme. Egy múlt héten folytatott személyes beszélgetésünk során, Risley@ddix ha jól emlékszem "esszéként" határozta meg az írásainak műfaját, én pedig egyszerűen csak "jegyzetnek" a sajátomat. Igaz, akkor kifejezetten "Fojtogató" blogjaimra asszociáltam, ami egy nüansznyit más koncepció mentén íródtak. Olyannyira nagy jelentőséget nem is adnék neki, ezek az írásaim oda is landoltak ahova valóak voltak. A kukába. Amit pedig egy kicsit is többre érdemesnek találtam, azt a saját blogomon kiraktam. Mint ahogy kiraktam Puzsér Róbert és Antoni Rita, feminista aktivista vitáját.

Ez a vita több szempontból is tanulságosnak bizonyult. Egyfelől a téma, másodsorban pedig a dialektika. Ha mélyebben kielemezném igen komoly konklúziót vonhatnánk le, akár ide, az smpixiere is vonatkoztatva. Megtudhattuk, hogy létezik olyan fogalom, hogy "mansplaining", de a "womansplainingnek" nincs jelentősége a feminista dialektikában. Így nem is olyan meglepő, hogy a genderkurzus tíz fő bűnéből, a harmadik helyet a "Diskurzus felszámolása, hisztériával és arroganciával" foglalta el. "Az áldozati pózok, a passzív-agresszív magatartás, a kivonulás és elhatárolódás mindennapos gyakorlata, a feminista érdekérvényesítés módszertanának alapja." Asszociáljunk csak Fojtogató, blogjaira és kommentharcaira! Tiltások, törlések, kötözködés, arrogancia és hisztéria. "Jó lenne, ha most már magaddal foglalkoznál" kaptam meg valakitől. Való igaz, hogy Fojtogató inkább másokkal szeretett jobban foglalkozni, de a valóságban, szerintem elég sokat foglalkozom magammal az írásaimban. Sőt néha már az az érzésem, hogy annál is többet osztok meg magamról, mint ami már jól esik nekem. Nem a kritikától félek, hanem a bosszantó pletykáktól, amik visszajutnak hozzám. A történetek utólagos kiforgatásától, amik valami egészen más színezetben bukkannak a felszínre újra és újra. Ilyenkor újra, és újra elgondolkodom azon, hogy miért is szeretnék én nyitottabb lenni, mint ami valójában vagyok. Minek erőszakoljam meg magam? Hisz néha még a saját magam "karakterfejlődését" sem tudom mindig követni. Misem jobb példa erre, mint a konkrét Puzsér vita! Amikor kiraktam a műsort a blogomon, megkerestem egy régebbi írásomat, az "Emancipáció avagy "botozással teremtünk majd, européer nívót!"", hogy hivatkozásként belinkeljem. Ez még egy májusi írásom volta ami arról szólt, hogy "túl toltuk" a feminizmust. A tartalommal természetesen még most is tudok azonosulni, de maga a stílus, így ennyi idő távlatából, már egy kissé elavultnak tűnt. Pedig csak néhány hónap elteltéről van szó. Ahogy bele-bele olvastam egy két írásomba, van ahol már a mondandómmal sem feltétlenül értek egyet, vagy szükségesnek érezném kiegészíteni azokat. De hiába. Minden, ami a fejünkben jár képtelenség volna levezetni teljes mélységében -állapítottuk meg Risleyvel is, a múlt héten. Legalábbis ebben a formában nem. Nem könyveket írunk, csupán blogolunk. Pontosan ezért könnyebben is támadhatóak vagyunk.

Egy személyiség teszt szerint, 17%-ban vagyok extrovertált, és 83%-ban introvertált. Viccesen akár azt is mondhatnám, hogy a virtuális kivetülésem, mindössze a valódi énemnek a 17%a. Ez persze nem így van. Amikor valaki írását olvassuk, vagy beszédét hallgatjuk, egy kicsit azért lehetőségünk van a fejébe látni jobban. Személyiségtipológia szempontból az INTP-T csoportba tartozom. Ez így önmagában nem feltétlenül jelent bármit is, de a párválasztásban, vagy akár a BDSM-ben nagyobb jelentőséggel bírhat, mint az, hogy valaki dominánsnak, vagy szubmisszívnek definiálja magát. Ez egy kifejezetten analitikus személyiségtípus. Az "INTRO-EXTRO" elmélet egyébként C. G. Jung nevéhez fűződik, az analitikus pszichológia ősatyához. Jung szerint ha a libidó kívülről irányított, akkor extroverzióról, ha belülről, akkor introverzióról beszélünk. Ezek olyan általános "beállítottság" típusok, amivel születésünktől kezdve rendelkezünk, így ezek nem megváltoztathatóak. Az pedig a saját véleményem, hogy bizonyos, más személyiség típusokkal nem is összefésülhető az enyém. Tehát a kapcsolat, ha megszakadunk sem fog működni, mert olyannyira ellent mondanak a tulajdonságaink.

"Az introvertrált személyiség a belső, szubjektív ideák alapján alakul ki, míg az extrovertrált az objektív világ, tárgyak és emberek hatása alatt áll. Az introvertrált önállóságra törekszik, míg az extrovertráltnak szüksége van másokra. Mindkét típus jelen van minden emberben, de általában csak az egyik dominál."


Intro-Extro tanmese;
"Az introvertált és az extrovertrált sétálni mennek. Találnak egy kastélyt. Extrovertrált: - Menjünk be, nézzük meg mi van itt! Introvertrált: - Nem hiszem, hogy be szabad mennünk ide, veszélyes is lehet. Végül bemennek. Az extrovertrált felderíti a terepet, bejárja az egész kastélyt. Az introvertrált megáll egy könyvekkel teli szobában és elkezd olvasni. Extrovertrált: - Menjünk haza, nincs itt semmi érdekes, csak pár poros könyv! Introvertrált: - Maradjunk még, ezek a könyvek nagyon érdekesek és milyen régiek! A történet vége csattanós, bár nem valóságszerű: az introvertráltból extrovertrált és az extrovertráltból introvertrált lesz."

Egy pár hónapja egy írásomban azt írtam, hogy "dolgozok azon, hogy extrovertrált lehessek". Ostobaság, és hülyeség. A magam részéről kifejezetten kényelmes intronak lenni. Hát miért szeretnék valaki olyanná válni, aki gyakran érzi kellemetlenül magát a bőrében? Ez úgy igazán csak most tudatosult bennem. Nincs szükség változásra. Maradj az akinek jól érzed magad! Tulajdonképpen a környezeted okozza a változást. Környezetedet értsd úgy, hogy ez akár lehet egy kapcsolat is! Nem csak tárgyak. Bármilyen emberi kapcsolat, nem feltétlenül párkapcsolat. Amikor elmész egy közösségbe akkor ott egyszerre több emberrel is kapcsolatba kerülsz valamilyen formában. Nem tisztem a Luxuriáról szólni, már csak azért sem mert nem mentem el, és azért sem, mert meg sem mozgatott. Igaz, több beszámolót is olvashattam róla. Nagyjából olyat, mint amire számítottam. Ez nem az én bulim. Amit én hasznosnak, izgalmasnak és akár bulinak is nevezhetnék, arra a hazai BDSM közösség nem feltétlenül nyitott. És annak, aki rendezvényszervezésbe vágja a fejszéjét, a többség akarata előtt kell meghajolnia. Nem vagyok annyira a "csatak részegre iszom magam, és lealjasodok mások előtt" buliknak a híve. Ezt a korszakomat szerencsére már kiéltem. Másokra sem vagyok feltétlenül nyitott. Legalábbis nem a "bulizásnak" ebben a formájában. Na itt ép életbe az a bizonyos 83%!

"Rajtad keresztül vagyok igazán én." - E.E.Cummings

Sosem vagy egyedül. Még akkor sem, amikor magányos vagy. "Az, hogy én ki vagyok, az mindig a környezetemtől függ"-mondja Feldmár. És ugye, a környezetbe beleértjük a másik emberrel való kapcsolatunkat is. Én kifejezetten az a típus vagyok, aki fél a kapcsolatoktól, vagy fél attól, hogy közel kerül valakihez. Pontosan azért, mert megváltozunk. És én nem akarok megváltozni.

"Hogyha az ember hozzá akar tapadni ahhoz, akinek hiszi magát, akkor nem engedheti meg magának, hogy valakihez közel kerüljön, mert hogyha közel kerülök A-hoz, akkor egy egész más ember leszek, mint ha közel kerülnék B-hez. És ezért nagyon okos az, aki válogat, hogy kivel van együtt. Mert hogyha én nagyon rosszul érzem magam a te társaságodban, akkor miért ne keresnék valaki mást, akinek a társaságában jól érezném magam?" - Feldmár András

Feldmár a gondolatmenetét ott kezdi, hogy mire az ember eléri a második x-et, addigra tudatosulnia kéne benne, hogy felelősséggel tartozik a környezetéért. És mint már tudjuk, a környezetbe az emberi kapcsolataink is beletartoznak. Az mindig két ember közös megegyezésén kéne múljon, hogy ki milyen közel engedi a másikat. Ha A túl közel megy B-hez, úgy, hogy az már neki nem esik jól, akkor B-nek tűrnie kell A-t. És minden amit az embernek el kell tűrnie az erőszaknak számít. Vagy tűrünk, vagy nagyon mérgesek és dühösek leszünk. Feldmár egyébként egy kifejezetten extrovertrált pszichoterapeuta. Talán mondhatni, hogy ez majdhogynem egyedülálló. Hisz vannak olyan pszichiáterek akik, még csak a pácienssel való fizikai kontaktust is kizárják a pszichoterápiából. Ők úgy gondolják, hogy ezzel Pandóra szelencéjét nyitnák meg. Bizonyos szempontból ez érthető is. Ha BDSM-re gondolok, ezt akár manipulációs technikaként is alkalmazhatom. Hogy, hogyan? Hát úgy, hogy megfelelő időzítéssel lépek ki és be, abból a bizonyos, 83%-os introvertáltságomból.

Amikor egy kissé önbizalom hiányos, intro lánnyal találkoztam, akkor végig kedves, zárkózott és távolságtartó voltam. Ebből a zárkózottságomból szóltak a hízelgő bókjaim is. Így az önbizalomhiány lassan a háttérbe szorult, és egyre inkább exhibicionistává alakult a lány. Amikor váltottam, akkor már egy gátlástalan figura voltam, aki számonkérte a lányon ezt a fajta nyitottságát. Valami olyan dologért szólalt meg a szégyenérzete, amiről azt gondolta, hogy az nem ő volt, hogy csak egy szerepet játszott. Amikor egy exhibicionista, extro lánnyal találkoztam, akkor inkább én is nyitottnak hazudtam magam, majd szépen fokozatosan zártam be, ahogy közeledett a szeánsz. Ezzel pont, hogy az önbizalomhiányt erősítettem benne.

Tehát amikor két ember megismerkedik, és 10 lépés távolságra állnak meg egymástól. Az úgy nem működik, hogy 2 lépésre megközelítjük egymást, majd megállapítjuk, hogy ez így nekünk kellemetlen, és lépjünk vissza inkább 3 lépést. Azért nem lehet visszalépni, mert az az egyik félnek nagyon rosszul fog esni. És nem csak, hogy rosszul fog esni neki, de el is kell tűrnie, hogy a másik 3 lépést visszalépet.

Visszatérve a BDSM bulikra! Nem vagyok sem exhibicionista, sem fetisiszta, különösebben nem is izgatnak ők. Sőt gyakran csak úgy eltűröm őket (is). Nem érdekel sem evészet, sem ivászat, sem mások szexuális élete. Ami érdekelhet, az mások szubjektív BDSM szemlélete. Egy előadás mindig az adott előadó szubjektív véleményét tükrözi. (Jó esetben) Valami ilyesmiről kéne szóljon a blogolás is itt. Panaszkodni azonban semmi okom sincs! Végigfutottam a II. Magyar BDSM Konferencia 3 napos programját, és bátran mondhatom, nem hogy kárpótlás ez a hiányolt előadások miatt, de még egy kisebb fajta bőség zavarát is okozott nálam.

HunCon Budapest, 2017. november 10-12.