Ezeket a mondatok vágta a fejemhez a pszichológus nő anno, amikor egy "párkapcsolati terápián" jártam nála. Értettem is az ideológiát, amit mint pszichológus vetített felém, és mégis egy picit homályos maradt. Feldmár András amikor másodszor elvált, akkor szakemberhez fordult. És az itt ért hatások következtében döntött úgy, hogy pszichológus lesz, mert úgy gondolta ő ezt jobban tudná csinálni. Érdekes párhuzamokat vélek felfedezni az ő pszichológusa, és az enyém között. Elbeszélése alapján, hasonló módon támadott rá egyszer.

"Mielőtt hazaküldött, akkor ő azt mondta, hogy tudja, hogy én mit akarok. Nahát mondom, mit akarok? És akkor azt mondta, hogy a faszát akarom a seggemben hazavinni. Hát, én esküszöm, hogy ez soha nem jutott eszembe." -Feldmár András

"Az anyám soha nem szeretett. Na, nem egy könnyű dolog azt úgy elmondani az embernek ezt magáról."

Tudom, hogy már biztosan baromi unalmas a skizofrén téma, de muszáj vele foglalkoznom. A skizofrénia kialakulásának elmélete egésze Freudig nyúlik vissza, miszerint két részből álló lelki folyamatot feltételez. Ezt úgy kell elképzelni, mintha abba az állapotba zuhannánk vissza újra, mint mielőtt az egónk kialakult volna, és mi hatalmas erőfeszítéseket lennénk kénytelenek tenni, annak érdekében, hogy az helyreállhasson újra. Ezt az elméletet továbbvezették arra, hogy a "betegséget" a szülők sajátos személyisége váltja ki.

"Az ilyen anyák hidegek, dominánsak  és  érzéketlenek  gyermekeik  szükségleteivel  szemben.  Noha  a  felszínen gyakran önfeláldozónak  tűnnek,  valójában  csak  saját  szükségleteiket  akarják  gyermekeiken  keresztül kielégíteni. Az ilyen skizofrenogén  anyák  azzal,  hogy  egyszer  túlvédők,  máskor  meg  elutasítók, összezavarják gyermeküket mintegy előkészítve skizofréniájuk számára a talajt."

R.D. Laing, Feldmár mestere, a "Meghasadt én" könyvében épp, hogy csak megpedzegeti a "skizofrenogén anya" fogalmát. Ez a könyv 1957-re készült el. Ez az elmélet még csak akkor kezdett szárnyat bontani a pszichiátriában. Szerinte ez, ebben a formában, úgy mint "skizofrenogén anya", egyenértékű a boszorkányüldözéssel. Noha kétségtelenül inkább az anyákra jellemző, hogy gátolják a gyereket az "identitás" fejlődésében. Szerinte az egész mikrokörnyezetet kell figyelembe venni, tehát a "skizofrenogén család" fogalma sokkal helytállóbb volna. Nem akarom hosszasan levezetni a Laingi elméletet, de ennek pont az a lényege, hogy addig tűnik "normálisnak" a gyerek, amíg nincs identitása. Amint a saját véleményét kezdi el a család felé közvetíteni, akkor már rossz, amikor pedig a szülők végképpen szembe mennek az állításokkal, akkor őrült. Pedig a gyerek lehet beérné azzal, hogy ha az anyja elismerné azt, hogy amit mond, abban van némi igazság. Ezt egy 17 éves, krónikus skizofrén beteg lány történetével mutatja be. Egy külön fejezetet szánva neki a könyvben. Laing szerint nyugati, és keleti pszichiátria között nagy szemléletbeli különbségek vannak. Más értelmezést kaphatunk egy amerikai, és mást egy szovjet pszichiátertől. Ezért én most kifejezetten egy magyar esetet vennék elő, akivel Csernus Imre foglalkozott. Most kivételesen linket használok, mert egy youtube videóról van szó, és nincs kedvem legépelni az egész sztorit.

 "Sosem lesz saját életed, ha engedsz az érzelmi zsarolásnak.
 https://www.youtube.com/watch?v=lpuyA_nIMc4

Fontos megjegyezni, hogy itt nem skizofréniáról van szó, hanem inkább "narcisztikus személyiségzavarról". Csernus doki azonban még sem nevezi nevén a dolgot. Talán nem véletlen ez sem.

"Mostanra már az az álláspont kezd kibontakozni, hogy az F60.8 nem is annyira pszichológiai kérdés, mintsem morális. Ugyanis a társadalmunk az, aki arra nevel, hogy te F60.8-ként tudsz a leginkább, a legtökéletesebben érvényesülni. Az F60.8 nem más, mint egy társadalmi minta. Vegyétek fel a tempót! A társadalom változik. F60.8 is törölve." -VoodooLove

Jópofa dolog magamat idézni, de némi magyarázat azonban szükséges. A narcizmus egy társadalmi minta ma már, ami nem feltétlenül azonos a nárcisztikus személyiségzavarral. Két külön fogalom. Ergo ha egy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő ember gyermeket vállal, az nárcisztikusnak neveli a gyerekét, ezzel igazolva a saját igazát. A gyerek csupán egy eszköz lesz. De mivel időközben a társadalom megváltozott, a nárcisztikus gyereket már nem lehet betegként kezelni. Mindig a szülő a beteg. Ezt a mintát pedig párkapcsolatban is tovább lehet adni, leginkább akkor ha a szülőtől való elszakadás nem történt meg. Lásd; Csernus doki mit mond az apára? Az csak egy gyerek, aki nem nőtt fel. Ha a lánygyerek az anya mintáját követi, és a srác meg egy anyát keres, esélyes hogy a lány fogja kiváltani a srácból a nárcisztikus karaktert. "Sosem lesz saját életed, ha engedsz az érzelmi zsarolásnak." Ez a videó címe is. Kezd összeállni a kép?

Szerintem nem feltétlenül csak családban kell gondolkozni, vagy nem feltétlenül csak a gyerekkorban. Számos esetben felnőttkorban kattantak meg emberek. Pl; volt egy ürge, aki a strandon a családjával volt éppen, és egyszer csak ledobta a ruháit, bement a vízbe, és elkezdte magát megkeresztelni. Azt mondogatta, hogy nem szereti sem a feleségét, sem a gyerekeit, ezért addig nem jön ki a vízből, míg teljesen meg nem tisztul. Természetesen a rendőrök cibálták ki a vízből, és a pszichiátrián kötött ki. Az ő gyógyulását az jelentette, hogy visszatért abba a skizoid állapotba amiben előtte is volt. Pedig nem nehéz kitalálni, hogy valószínűleg az volt az igazság, amit akkor a vízből mondogatott. A szerető családapa volt a "hamis én", a szerep amibe beleragadt.

A minap az anyám mondott nekem valamit. Már nem emlékszem, hogy konkrétan mit, de azt tudom, hogy a szellemi képességeimet vonta kétségbe, és elég lekezelően beszélt velem. Ennek következtében, földhöz basztam a kezemben lévő kávéscsészét, úgy kávéstól. Tiszta kávéfolt lett az egész konyha, erre pedig apám egy irtózatos hisztivel reagált. Ráadásul a kedvenc kávéscsészém volt. A házasságom alatt is eltörtem néhány poharat. Emlékszem, az egyik kollégának meg is említettem viccesen, hogy nem fogjuk bírni anyagilag finanszírozni a pohárkészleteinket, és ez egy kissé aggaszt. Most azonban egész jól megfigyeltem, hogy mi zajlik bennem ilyenkor, és teljesen nyilvánvaló volt, hogy ez az amit "nárcisztikus dühnek" neveznek. Egyfelől dühös voltam, másfelől meg is nyugodtam, mert úgy tűnt levezettem az egyenletet. Két napig nem is beszélgettem a szüleimmel. Két nappal később azonban együtt ebédeltünk. Anyám az ebéd során rákérdezett, hogy nem-e szeretnék bocsánatot kérni. Úgy éreztem el jött az idő, hogy szembesítsek. Jól ismerem anyámat, ezért gyorsabban kész voltam a pszichoanalízisével, mint Csernus doki. Azt találtam mondani, hogy az elbaszott tinédzserkori szexuális élete miatt, kár engem és a környezetét bántani ezzel a magatartásával, és a munkájában is ez okozta a vesztét. Ugyanis néhány hónapja leváltották a pozíciójából. (*a "11 napos tripnél" ezt úgy érzékeltem, hogy az idősek ideje lelassul, a fiataloké felgyorsul.)Aztán apám felé fordultam, és azt mondtam neki, hogy ő csak ne hisztizzen, úgy mint egy hisztis picsa, mert ha nem venné észre ezzel csak fokozza a helyzet drámaiságát, és engem csak depresszionizál. Máskülönben meg anyám nélkül egy senki lenne, és ha ő nem lenne, a kilencvenéves anyjával élne a mai napig. Úgy tűnt betalált mind a kettőnél, és ezzel rendbe tettem a dolgokat. Onnantól kezdve visszaállt a harmónia a kapcsolatunkban. Mégis pár nap elmélkedés után kénytelen voltam elnézést kérni tőlük. Mind a kettőt "lebuziztam", de valahogy az én konkrét őrületemre nem kaptam választ. Úgy tűnt rosszul vezettem le a saját pszichoanalízisem. Engem a házasságomban sosem kezeltek le, vagy kérdőjelezték meg a szellemi képességeimet, de mégis nárcisztikusan reagáltam a viták során. Míg anyámnál az volt a legnagyobb problémám, hogy nem szeret, addig a párkapcsolatomban éppen ellenkezőleg, a túlszeretés okozta a legnagyobb problémámat. És itt kezdtem csak kapiskálni a szülőről való leválás jelentőségét.

"Ha a lánygyerek az anya mintáját követi, és a srác meg egy anyát keres, esélyes hogy a lány fogja kiváltani a srácból a nárcisztikus karaktert" -VoodooLove

Egyértelművé vált, a nárcisztikus düh reakcióim duális jellege. Gregory Bateson, angol antropológus, és pszichológus nevéhez fűződik a "double-bind kommunikáció" fogalma.

"A double-bind üzenetekben rendszeresen ellentmondásba kerül egymással a verbális (elsődleges), és az ezt kísérő nem verbális (meta)kommunikáció. Az ismételten ilyen helyzetekbe kerülő gyerekek különleges életstratégiákat fejleszthetnek ki a környezettel való megküzdés érdekében, melyek gyakran skizofrén tüneteket eredményezhetnek. A stratégia részét képezheti pl, hogy az elsődleges kommunikációt figyelmen kívül hagyva kizárólag a metakommunikációra reagálnak. Szegények örökös gyanakvással hallgatják, amit mások mondanak, fürkészik az üzenet valódi jelentését, jelzéseket keresnek a másik gesztusaiban, hangsúlyában azok szerint válaszolnak. Ezzel ezek a gyerekek szinte egyenes úton haladnak a paranoid skizofrénia kifejlődése felé."

Szerintem nem feltétlenül, minden esetben kell skizofréniában gondolkodnunk. Elég ha csak mint "mentális sérülések" lehetőségére asszociálunk. Azonban nálam, most már 100%ig biztos, hogy amit 11 napos tripként emlegettem az konkrétan a skizofrénia tünetei voltak. Laing könyvében volt egy beszámoló, egy amerikai nőcitől, amit ő maga írt le. Ennek alapján még azt is be tudtam azonosítani, hogy katatón skizofréniáról van szó. Az egészet a 2011-es "nagy változáshoz" vezetem vissza. Itt határoztam el, hogy életmódváltásra van szükségem. Ha úgy tetszik "jó fiú" lettem. Anyámmal is sokkal jobb lett a kapcsolatom, ahogyan elköltöztem tőlük. Itt ragadtam bele egy "hamis én rendszerbe". Az egész trip alapja a jó és a rossz harca volt. Jó Voodoo, rossz Voodoo. A kiváltó ok nem az anyám volt, hanem a párkapcsolat. De hogyha nagyon konkrét akarok lenni, akkor a párkapcsolatom anyja. De ha ennél is konkrétabb akarok lenni, akkor az egész mikrokörnyezet.

"Most jöttem rá miről van itt szó nálunk. A jó és a rossz harcáról." Ilyeneket mondtam a főnökasszonyomnak azon az estén amikor beindult a trip. És akkor kifejezetten a munkára koncentráltam éppen, mégis istenekkel váltam eggyé közben.

Érdemes figyelni a szimbólumrendszerre!

"Tegnap a Bem moziban töltöttem az időmet negyedmagammal. A cimborák faggattak erről a "11 napos tripről". Ahogy elkezdtem feleleveníteni az élményeket egy ponton leblokkoltam. Ezt nem tudom elmondani. Amikor olyan pontra értem akkor konkrétan befeszültem. Ki kell mennem levegőzni..."

Konkrétan Káli és Durga volt az, a két hindu istennő. Mind a kettő az "Anya" szimbólumaként is értelmet nyer a hinduizmusban.

"Jai Mata Kali Jai Mata Durge" mantrát többször járattam a trip alatt.

https://youtu.be/0WGcrFCUvfE

"A hindu vallásban van a teremtő, a romboló, és a kettő között van az, aki próbálja fenntartani, amit a teremtő teremtett. Tehát így megyünk körbe, valami teremtve van, próbáljuk fenntartani, jön a romboló. Teremtünk, fönntartjuk, rombolunk." -Feldmár András

A "11 napos tripem" alatt említést tettem az "indigó gyermek" fogalmáról. Ezt a pszichológus is elismerte, akinél párterápián jártunk. A trip alatt jegyzeteket készítettem egy füzetbe. Ezzel kezdődik.

-fordítva vagyok bekötve
-nincs születési programom
-semmi sem történik véletlenül, mindig minden, mindennel összefügg.

A selfelmélet szerint az eddig ismertettet okokat, a skizofrénia kialakulására integrálták a biológiai elemekkel. Szerintük ezek, együttesen teszik lehetővé, hogy a skizofrén  személyek  megfelelő kohéziós erővel bíró, integrált selfet hozzanak létre. Szerintük a skizofrén tünetek igazából a küszködő self megküzdési próbálkozásai. Theodor Lidz elmélete szerint, kétféle családi elrendezés vezethet skizofréniához. Az első a házasságon belüli törés, (lásd; Csernus videó) a másik pedig a családon belüli asszimmetria. (domináns anya, és behódoló apa) A 17 éves skizofrén lány, név szerint Julie, akit Laing analizált, megint csak egy érdekes szimbolikus nyelvet használt.

"Ez a lány a Fekete Nap alatt született."

Laing szerint teljesen valószínűtlen, hogy Julie bárhol is találkozott volna ezzel a kifejezéssel, vagy szimbólummal. A fekete Nap, a szabad gondolkodás, a világ megismerhetetlenségének a szimbóluma, viking, és nemzeti-szocialista jelkép (A Vril társaság). Juli bőrét a "fekete Nap" sugarai perzselték, összeaszalták a testét. A fekete nap alatt halottként létezett. Juliet az annyija sosem akarta, nem hétköznapi szülés útján született. Az anyja fút akart. Tehát;

Rossz anya=Fekete Nap
Szvasztika=Napkereszt
Fekete napkereszt=Horogkereszt

(*A profilképem alatt látható szimbólum, is a trip előtt pattant ki a fejemből.)

Nagyon érdekes, hogy a szvasztika eredetileg egy hindu jelkép. Legszentebb jelképük az Om szótag írásjele. A hindu hagyomány ismertetése szerint az „Om” az univerzum teremtésekor elhangzott szent teremtő mag-szó. Lehet, hogy merészen fog hangzani, de kezd az a véleményem erősödni, miszerint a skizofrén ember lényegesen többet érzékel a valóságból, és nem az, aki egészséges a társadalom szemében. Egy Peter nevű betegről is említést kell tennem. Ennek az úriembernek a skizofréniáját, a maszturbálástól való szégyenérzet, és a szadista fantáziái okozták. A megkattanást az okozta, hogy pl, a szadista vágyait a valóságban nem volt képes kiélni. Az egész oda vezethető vissza, hogy az anyja egyszer rányitott maszturbálás közben. Egyedül egy vak kislánnyal került közelebbi kapcsolatba, aki nem láthatta őt. Máskülönben meg rettegett a nőktől, és a szemében mind ugyanolyan, erkölcstelen, és undorító volt. Láthatatlanként élte az életét. Folyton menekült attól tartva, hogy megismerjék őt. Paranoid skizofrén. Egyes elméletek szerint a paranoia talán nem is egyéb, mint eltorzított homoszexualitás. Tehát Peter, félt a nőket bántani, és később félt férfiakkal szexelni. Ebben az esetben tehát helyén való lenne a pszichológustól az a mondat, hogy a "faszom akarod a seggedben hazavinni". Én pl; azt mondom, ha Peter idejében létezett volna BDSM, akkor az megoldás lehetett volna a skizofréniájára.

"Léteznek olyanok, akik képzeletükben szadisták, mazochisták, erőszakosak a fantáziaképeik. Valahányszor a képzeletbeli énünk kapcsolatba kerül a valósággal, darabokra törik, és megszűnik létezni, átadva helyét az igazi énünknek. A képzeletbeli és az igazi én, jellegéből adódóan, sosem létezhet egyidejűleg." -Jean-Paul Sartre

Blogomat egy linkkel zárnám. Feldmár András egy előadását ajánlanám, ami szerintem egy kissé kilóg a sorból. Azért lóg ki, mert itt tulajdonképpen R.D. Laing gondolatait tolmácsolja az egész előadás alatt, néhány személyes tapasztalattal kiegészítve. Ebben az esetben az elismerést Laing érdemelné. Érdekes történet még Freud "Farkasembere", ami a pszichoanalízis történetének leginkább feltárt esete, és remekül mutatja azt a mechanikát, ahogy az ember "őrülté" válik. Őrület vagy szégyenérzet, és befordulás? Létezik-e úgy igazán őrület, vagy mindig valaki keze van az értelmezhetetlen állapotban? Ez egy rövid "Meghasadt én" összefoglaló, ha úgy vesszük.

https://youtu.be/h6cx39i7EcQ