"Mikor az adatlapomat megnyitottam, azt írtam , volt egy online Mesterem. Talán bizarr. De most már azt tudom mondani, örülök, hogy mindez nem a valóságban történt velem.Mert sajnos megtörténik, a saját környezetemben is tudok ilyet...Akik járatosak vagytok a bdsm világában, tudjátok, mi a dominancia...De talán kevesebben tudják, mi az a nárcisztikus személyiségzavar. Az adatlapomon bizonytalannak írtam magam, mert soha nem voltam egy alárendelt alkat. Azelőtt azt sem tudtam , mi az a bdsm...Aztán egyszer csak jött ez az online Mester egy külföldi közösségi oldalon. Ö is külföldi volt. És sosem felejtem el... Valami nagyon bizarr beszélgetés kezdődött. Azt mondta, felejtsem el az addigi életemet...És ő először az agyamat meg a lelkemet akarja meg*ni...a szex lesz az utolsó, amit kérni fog... Azt mondják, a macskát a kíváncsisága öli meg... Velem is ez történt... Gondoltam, csináld apám, ez még senkinek sem sikerült,megnézem , mit tudsz... Hát... Tudott valamit, az biztos. Hosszú kb. egy évig tartó intenzív együttlét, beszélgetés egy nagyon szimpatikus , szerethető, kedves emberrel. Már- már túl sok a ragaszkodása.... Éjjel- nappal. De szépen letört bennem minden ellenállást. Aztán már csak azt láttam , már talán saját akaratom sincs , csak neki akarok megfelelni... egyre jobban...Aztán már parancsol és irányít...És egyszer csak az a kedves ember minden előzmény nélkül eltűnt. Egy nap alatt kaptam egy szörnyeteget... Csak én már benne voltam a csapdájában. Visszaút nem volt. Mert a kezdeti együttlét arra volt jó, hogy alaposan megismerjen. tudja a gyenge pontjaimat, a lelkem összes zeg-zugát. És ő a manipuláció nagymestere..Azt hiszem az összes lelki bántalmazást kipróbálta rajtam. Mert neki ez okozott örömet, ebből táplálkozott...Én meg mint egy pincsi kutya...Minél nagyobbat rúgott belém, annál jobban csúsztam másztam vissza. Talán ha jobb leszek neki, akkor talán még kapok abból a kezdeti szeretetből....Hosszú idő és mondhatom teljesen felőrölt... Egy pszichiáter ismerősöm segített megérteni, mi történt velem...Az a kedves ember sosem létezett, csak a szörnyeteg... a szadista. Csak egy kiszemelt áldozat voltam. Ő már az első percben tudta , mi leszek ... Csak egy eszköz, csak egy játékszer, egy báb , aki mindent megtesz neki, szolgálja őt. És egy szemét, ami bármikor eldobható vagy lecserélhető...És minderre azt mondani , ez a bdsm...Bántalmazott nők vannak... és bántalmazás is. Nem csak fizikai....Mentális, lelki és érzelmi is... A valóságban is.És mi a legszomorúbb ebben? Egy ilyen nő végül teljesen egyedül marad , elszigetelődik. A környezet, a barátok, család látja, hogy valami nincs rendben. De mindenki csak azt kérdezi, miért nem hagyod ott? És senki nem tudja, hogy ez egy érzelmi , pszichés csapda...A pszichiáter szerint általában hét nekifutás kell hogy sikerüljön megszabadulni. És utána következik a másik pokol....Bántalmazás létezik... különféle módokon...És van aki azt mondja, ez is bdsm... Én most próbálom túlélni a második poklot. Egyszer talpra állni, nyugalomban élni... és egyszer talán találni valakit, aki társ tud lenni.. " -Alda




A kis történet elég nagy port kavart, mondván ez nem BDSM. Nem ismerve az okozó gondolatait, történetét, nézőpontját ez elsőre elég egysíkú tény megállapítás. Végül kiderült, hogy már a kapcsolatot alapjaiban a megtévesztésre építette az emberünk, így szimplán egy pszichopata játéka az egész. De miért ne lehetne ez akár BDSM?

A manipuláció lényege itt az, hogy azt lásd meg benne először amit te gondolsz róla, aztán jön a szadista én. Szadistaként azt kell, hogy mondjam, ez egy jól bevált taktika, amit gyakran alkalmazunk. Nem is olyan nehéz trükk, hisz amikor két ember először találkozik, általában a saját ideálját látja a leendő partnerébe. Csak teret kell engedni az áldozat megideologizált elképzeléseinek. Láss olyannak, amilyennek látni szeretnél. ("kedves ember")

Egy szadista nem csak a fájdalom okozásával tud fájdalmat okozni. Senki nem mondta, hogy a szadizmus és a manipuláció csak igazságos, és jó lehet. Lehet hazug, megtévesztő, álszent és gonosz. Hogy elérje a célját, nem válogat az eszközök között. A lényeg, hogy kiaknázza az alany gyenge pontjait, és azt ellene fordítsa. Ez eddig rendben is volna. Valaki vagy felfogja, hogy milyen kockázata van, ha egy manipulatív, szadista, pszichó dominánssal játszik, van aki pedig úgy gondolja, hogy felfogta.

"Léteznek olyanok, akik képzeletükben szadisták, mazochisták, erőszakosak a fantáziaképeik. Valahányszor a képzeletbeli énünk kapcsolatba kerül a valósággal, darabokra törik, és megszűnik létezni, átadva helyét az igazi énünknek" -Sartre (A képzelet pszichológiája)

Valaki azt mondta, hogy onnantól erőszak a történet, hogy az okozó nem veszi észre hol a határ. De számos ilyen esetben szó sincs erről! Nem csak az okozó nem veszi észre. Arról lenne szó, hogy az áldozat nem veszi észre, nem tudja, nem ismeri a saját határait. Az okozó pedig egyszerre válhat hóhérrá, és áldozattá is.

A közös megegyezés a lényeg. Ha én az elején egyértelműen elfogadtam azt, hogy az érzelmeimnél fogva manipulálhatsz, neked adom a szívemet, lelkemet, és egyértelműen felhívtad a figyelmem, hogy mi a szándékod és az milyen következményekkel jár, akkor a közös megegyezés megtörtént. Innen BDSM számomra. Ha ezt megpróbálom elsumákolni, vagy befolyásollak a szabad döntésedben, az már pszichopátia.

Kafka azt mondja, hogy csak a szorongásainak köszönheti, hogy részt tud venni az életbe. Az egyén majd eldönti, hogy gaztett, avagy ajándék amit kapott. Nem egyedi eset, hogy valaki így kerül be a BDSM világába. A kérdés, hogy mire vágyik, és mit keres még ennyire ebben a közösségben? Miért nem találja azt?
És lám egyszer majd a gyűlölet is átalakul valami mássá. Hatalmas rúgás ez az önismeret felé is. Ez az igazi szolgasors, hogy bele kényszerül az ember, hogy keményen dolgozzon magán. Önállóan és egyedül. Ezt a munkát a pszichiáter sem fogja elvégezni helyettünk. Sőt az ő számára tilos is, hogy szembesítsen a hibás döntéseinkkel, míg nem dolgoztuk fel a történteket, mert ezzel épp, hogy csak deperszonalizálja a páciensét.

A döntés az "áldozat" kezében. Ezt a választ csak magától kaphatja meg.

Nem egyszerű dolog ez a döntés! Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című regényében van egy történet, amit Gyurica úr mesél el nekünk;

"Képzeljenek el egy világot, Lucs-lucs szigetét, ahol egy zsarnok (Tomoceuszkakatiti) uralkodik népe felett. Ez az ember állandóan megalázza és megkínozza az ott élőket, ám tette abban a világban, az ő erkölcseik szerint nem bűn, így hát lelkiismeretfurdalás nélkül - tehet számunkra és a mi világunk egyetemes felfogása szerint - rossz dolgokat, követhet el bűnöket embertársai ellen. Vele áll szembe Gyugyu, az egyik alattvalója, aki tehát ebből kifolyólag folyamatos bántalmazásokon, kínzásosok esett keresztül, ám tiszta lelkű maradt, s így vigasztalhatta a tudat, hogy megmaradt erkölcsi nagyságában."

Te melyiket választanád inkább?