Ezt az írásomat eredetileg az efetis.hu blogjára írtam, de akkor még nem tudtam, hogy ennyire aktuális leszek vele.

https://efetis.hu/blog/voodoolove/30-a-nemzetkozi-helyzet-egyre-fokozodik-apu-legozik

Egy igen hosszú tabudöngető írást készültem összerakni az elmúlt 2 órában, de egyszerűen csak elszállt az egész irományom.  Tulajdonképpen még most sem fogom fel, hogy az írás, amin 2 órát dolgoztam, az csak úgy eltűnt, mintha nem is lett volna. Pedig most nincs meg. Tehát nem létezik. Ezt az asszociációt pedig nincs az az Isten, hogy ugyanúgy le tudjam vezetni. De aztán eszembe jutott, hogy ott volt egy hasonlatom, ami a gyerekek lego játékáról szólt, és tovább vittem a gondolatot. Nem olyan nagy tragédia, ha azt nem tudja kirakni elsőre az ember! De megtanultunk egy fontos leckét is. Mostantól minden világmegváltó gondolatot mentsünk le egy world dokumentumba, hogy azok ne tudjanak csak úgy elszállni.

Az elmúlt időszak BDSM-mel kapcsolatos gondolataimat próbáltam rendszerezni, ha jól emlékszem. Talán az nem is volt olyan fontos tartalom az eredeti gondolatmenetben, mint a végkifejlet, ahová kilyukadtam, hogy a „nemzetközi helyzet egyre fokozódik”!




Ezt sosem szabad elfelejteni. Freud tudattalan fantáziájából kiindulva azt a következtetést vonhattuk le, hogy a legjelentősebb társadalmi közösségeinket, más néven a családokat szétrombolták. Nem csak itt nálunk, de nemzetközileg is. Klasszikus értelemben vett család ma már nem igen létezik, vagy ritka mint a fehér holló.

 Több helyen találkoztam azzal, hogy BDSM fórumokon a szabályzat nem ad lehetőséget arra, hogy politikáról, vallásról, a társadalomról szóljon a diskurzus. Pedig hát az idézet, amely Adolf Hitlertől származik, a mai napig megállja a helyét. „A nemi életet mi határozzuk meg!” És irónikus módon az európai történelemben először itt tárgyalták az egyedülálló anyák problémáját toleránsan, erkölcsi vonatkozások nélkül.

Nincs ez másképpen manapság sem. Aki foglalkozott már marketinggel, az bizonyára tudja, hogy a goebbelsi propaganda milyen nagy hatással volt erre a területre. És a média a mai napig előszeretettel használja ezt a manipulációs technikát.

A goebbelsi propaganda elemei;

1. Kerüld az elvont gondolatokat, és az érzelmeket vedd célba!
2. Kevés üzenetet küldj, de azokat folyamatosan sulykold!
3. Használj felszínes, általánosító véleményeket, sztereotípiákat!
4. Az érvelés legyen egyoldalú – soha ne árnyalj!
5. Folyamatosan kritizáld az ellenfeledet!
6. Keress egy ellenségképet és folyamatosan rágalmazd!



A nevelés során mindig manipulációt és hipnózist használunk. Apu a gyerekének hogyan másképp tudná bemutatni azt a világot amiben ő él, ha nem úgy, hogy elültet egy képet a fejében róla. Ezalól nincs kivétel, mindenki átesik rajta. Az egyik legjobb manipulációs technikánkat, a nyelvet is így tanuljuk meg. Egy gyermek életében az első 3-4 év igen meghatározó. Ez az időszak még az első szocializációs folyamat előtt (az óvoda) ért hatások elsajátításáról szól.

Modernkori Taigetosz, és rosszul rögzült társadalmi sztereotípiák

A társadalom folyamatosan változik, mégis generációkról generációkra örökítünk elavult vagy rosszul értelmezett kódokat a nevelés során. Fiú és lány gyermekeket színkódokkal különböztetünk meg. A fiúk kék, a lányok rózsaszín ruhát kapnak. Ez eddig még ok. Mire a fiúk óvodás korúak lesznek, megtanulják, hogy mit jelent megijedni, mit jelent a fájdalom, és mit jelent megszégyenülve érezniük magukat azért, ha mindezt felvállalják. Egy fiú sosem sírhat! „Hát így milyen katona lesz belőled”?  A lányok pedig megtanulják, hogy… Mit is? Hát a lányok azok lányok. Nem kell tudniuk kirakni azt a legót, mert ők csak lányok.

Az általános iskolás technika órák jutottak az eszembe, ahol a lányok a konyhában, a fiúk pedig a műhelyben voltak a gyakorlati órákon. Ehhez képest szakács lett belőlem, ahol az osztályban nem sok lánnyal találkoztam.

Aki a társadalmat kritizálja, az a társadalom szemében gyakran antiszociális, míg az a férfi, aki szeret főzni, a társadalom szemében talán ciki lehet. Végzett szakácsként többször dolgoztak a kezem alatt tanulók és más szakácsok is.

Amikor egy új tanulót kaptam, akkor először a „csicskásommá” kellett tennem őt úgy, hogy a konyhára sem engedem be. Az első időszak valóban arról szólt, hogy a koszos hűtőket súroltattad ki velük, minden raktárban rendet rakattál velük, A pontból B pontba pakoltattad ezt, majd kitakarítattad, majd vissza B-ből A-ba….. Aki már itt fellázadt, az jó eséllyel sosem lett volna jó szakácsnak.

A dolog miértje arról szólt, hogy kiismerjék a konyhát. Ha valaki valamit keres, akkor azonnal tudják, hogy hol van. Ha a szakács kér valamit, a lehető leggyorsabban jutassák el azt hozzá a konyhára. Ha valaki gyors volt, akkor több mindent látott a szakács munkájából, ha pedig valaki lent a pincében a tökét vakargatta, akkor azzal a szakács munkáját nehezítette, és igen gyorsan kiutáltatta magát a konyháról. Aki gyors volt, az többet látott, aki többet látott, egy idő után elvégezhette a szakács munkáját, és utasításokat adhatott a csicskáknak is. A szamárlétra egészen a séfig tart. Aki az ő keze alá dolgozik, az az egész konyhának adhat utasításokat. És ez a valaki lehet egy tanuló is akár. De akkorra már tudni fogja, hogy az alatta lévő hibáját hogyan javítsa ki, és segítse őt a munkájában, ha esetleg egy gyengébb láncszem volna. Megtanulja, hogy azzal tudja a másikat tisztelni, hogy figyel rá. Egyszóval megtanítják neki a hierarchiát. A konyhán is színkódokat használnak. Fehér nadrág, a tanulóé, pepita a szakácsé, és fekete a séfé. A séf megszólítása minden esetben Séf Úr! Engem úgy engedtek el a mestereim, hogy minden esetben feketében dolgozzak majd, bárhová is megyek.

Mondják, hogy nagy a munkaerőhiány ezen a területen, és érdemes volna megülnöm ezt a lovat most. De az az igazság, hogy ezt a lovat már megültem egyszer. Így kerültem B.A.Z. megyébe. És amikor Orwell, Csavargóként Párizsban, Londonban című könyvét olvastam, rájöttem, hogy bassza meg, majd 100 évvel ezelőtt már más is megülte ezt a lovat Párizsban.

„George Orwell a burmai brit birodalmi rendőrség kötelékéből leszerelve visszatér Európába. A nagy válság éveit Párizsban, Londonban vészeli át csavargók és nyomorgó kisemberek között, súlyosan nélkülözve. Erről vall 1933-ban megjelent szociográfiája.”



Nem az a sci-fi, amit a BDSM-ről írok, hanem az, hogy 100 évvel ezelőtti környezetben, 100 évvel  ezelőtti  hipnózisokat dobál le magáról az új generáció. A goebbelsi propagandán már sok esetben átlátnak. Minden fel nem vállalt érzelem helyére a szégyen és az agresszió lép be. A szégyen arra ösztönöz, hogy elzárkózz vagy elkezdj menekülni. Mert ezt a kettőt ismeri, mert ezt látta, mint a Patientia reklámban fentebb. Azért zárkózik el, mert képtelen egy halom érzelemmel szembenézni, de ezt a másik nem érti. És tudjuk, hogy nem kell belehalni abba sem, hogy felébredjünk, de ha felébredünk, azzal fantáziaország épületeit leromboljuk örökre.

Aztán, ha már ez is megvolt, akkor asszociáljunk megint a legóra. Ugye, hogy nem is olyan nagy tragédia, ha azt nem tudja kirakni elsőre az ember?

Vannak akik ezt még nem értik. Így fordulhatott elő az is, hogy a mellettem lévő utcában a múlt héten szerelemféltésből mészároltak, amit egy gyerek is végignézett. Néhány órával ezelőtt pedig egy 19 éves lányt öltek meg szintén itt a közelben.