Történt tavaly április-május környékén, hogy egy BDSM buliban majdnem kiharaptak belőlem egy darabot. Ez nem költői túlzás. De mi is történt akkor, szerintem?

Nyilvánosan, az esemény összes résztvevője előtt kritizáltam a hazai BDSM közösség aktivitását, illetve számon kértem azt (amit azóta is többször megtettem nyilvánosan), hogy akik bejelölik, hogy ott lesznek egy eseményen miért maradnak távol nagy létszámban. Ezen felül, egy szerintem könnyedebb BDSM kvíz után, amin a résztvevők jelentős része gyengén teljesített, viccesen megjegyeztem, hogy szándékosan könnyű feladványok voltak, jobb eredményre számítottam. Mikor a fent említett hölgy, a vele érkező úriemberrel távozni készült, gondoltam jó házigazdaként (milyen házigazda sértegeti a vendégeit!?) elköszönök tőlük. Tettem és egy lépést felé és jeleztem, hogy szeretnék elbúcsúzni, mire ő úgy tett mint, aki meg akar ölelni, de ehelyett váratlanul belém harapott. A felső fogsorának nyomai a mai napig látszanak barna foltokként a jobb mellkasom alatt.

Tegye fel a kezét, aki még nem hibázott? A gond nem is az, hogy valaki hibázik, annak mértéke, és az utána történő felelősségvállalás az, ami -szerintem- számít. A magam részéről, a következő bulin bocsánatot kértem nyilvánosan, ha valakit még megsértettem volna. Hiszen az érintett hölgy, jelezte felém, hogy többen nehezményezték a szavaimat. Mikor a harapás nyoma nem múlt el, felkerestem őt üzenetben és jelezte felém, hogy ő úgy kívánj orvosolni a problémát, ha továbbra sem múlik el a sérülésem, hogy saját magára varrat egy akkora tetoválást, mint a sebhelyem, vagy saját magának okoz, ugyanakkora maradandó sérülést.

"14.6 másodpercenként bántalmaz egy férfit súlyosan a felesége/barátnője."

Bár a Bibliában is benne van a szemet-szemért elve, volt szerencsém tanulni is ezekről a sorokról. A legtöbb Tóra értelmező szerint (egy autentikus, mai zsidó weboldalon közzétett cikk: http://www.aish.com/atr/Eye-for-an-Eye.html)  akkoriban ez az elv, nem azt jelentett, hogyha eltörik az ujjad, akkor te is eltörheted a másikét, hanem azt, hogy az ujjad értékének megfelelő kártérítést kell fizetnie annak, aki kárt tett benned (Úgy tűnik, hogy ez a teljesen bevett értelmezése a talio elvnek: https://en.wikipedia.org/wiki/Eye_for_an_eye). Biztosan van más lehetőség is, mint a testi bosszú, vagy az anyagi kártérítés, de ha a kettő közül kell választani én az utóbbival tudok jobban azonosulni, igaz nehéz megítélni, hogy milyen károkozás milyen következményeket vonjon maga után, bár ezekre az orvosi műhiba pereknél is vannak bevett rendelkezések. Igaz -tudomásom szerint- az igazságügyi orvosszakértők  miatt meglehetősen ritkán alakulnak a sértettek számára pozitívan az ilyen esetek.

Édesanyám és a közel 14 éves kishúgom is majdnem meghaltak, egy orvosi vizsgálat elhalasztása miatt, az édesanyámat kezelő orvosi pedig még okirat hamisítást is elkövetett. Tanúk és minden az orvos ellen szolgáló bizonyíték hiába volt, mert az igazságügyi orvos szakértő a mundér és a szakma becsületét védte.

Visszatérve a harapós és egy másik esethez: úgy gondolom, hogy meglehetősen nehéz dolguk van a férfiaknak, mert míg egy nő, azért metoo-t kiálthat, mert valaki megbámulta az utcán, a férfiak ellen elkövetett testi és/vagy lelki bántalmazásról nem megszokott beszélni. A tavalyi szokásos, elő-szilveszteri, 14. Frusztráció Party-n a szervezővel @Betaville-lel is összespanoltam, mert az eseményen fellépő @MasterElijah-val és partnerével @Nicolem-mal érkeztem a helyszínre. Segédkeztem is az előadás díszleteinek beállításában és a abban, hogy illetéktelenek ne készíthessenek fotókat a fellépésről. Úgy gondolom, hogy nagyon jó buli volt, de itt is az én bőröm bánta az eseményeket. Egy hölgy, akivel már párszor találkoztam BDSM eseményeken egyszer csak felém fordult és jelezte, hogy jó lenne ha egymáson levezetnénk a frusztrációnkat, adott is egy aranyszínű nyakörvet, hogy tegyem fel. Némi külső segítséggel ezt meg is oldottam, majd bementünk a tánctérre, ahol ő a pórázon nem túl kecsesen rángatott maga után, majd letérdeltetett és úgy verte a seggem a lovaglópálcájával, hogy még bőrnadrágon keresztül is fájt. Ennek nem adtam hangot, reméltem, hogy hamar abba fogja hagyni. Azonban történt más is: többször állt be mellettem pózokba, amit eleinte nem értettem, aztán később láttam, hogy az ismerőseivel is fotózkodott, így feltételezem, hogy rólunk is készültek képek. Mivel számos femdom filmben szerepeltem és az arcom is vállalom nyilvánosan, ezzel nem is lett volna feltétlenül gond, de a világon mindenhol egy BDSM-et ábrázoló fotónál meg szokás kérdezni, hogy minden a képen lévő ember beleegyezését adja-e abba, hogy fénykép készüljön róla.

Természetesen minden vásár kettőn áll. Én is szólhattam volna a pálcás hölgynek, hogy elég, és, hogy játék előtt illik egyeztetni a tabukról, fájdalom küszöbről, fényképezésről, valamint megemlíthettem volna neki azt is, hogy aftercare (utógondoskodás) is létezik. Bár ebben az esetben örültem, hogy megszabadulhattam tőle. Bele sem kellett volna mennem. A harapás esetében is tehettem volna feljelentést, de azzal maximum annyit érhettem volna el, hogy még rosszabb lett volna a -hazai- BDSM társadalom megítélése. Miért lenne jó táplálni azt a népszerű tévképzetet, hogy a BDSM egyenlő az erőszakkal?

Azt pedig miért akarnám, hogy magában is kárt tegyen? Nekem attól miért lenne jobb? Hab a tortán, hogy az, aki megharapott, aktív szerepet vállal egy ideje BDSM események szervezésében és jellemzően vagy cukinak adja elő magát, vagy olyan magas lóról osztja az észt, hogy fel sem tudnék ülni arra a jószágra, annak ellenére, hogy számos alkalommal ültem már kifejezetten magas (valós) paripákon is.

Ha egy nő az áldozat, azt szokás mondani, hogy csak a férfi tehet a megtörténetekről, ne hibáztassuk semennyire a nőket. Persze az sokakban fel sem merül, hogy gyakran nem is történt semmi, csak jól esik "szegény" nőnek a figyelem. Ahogy fentebb is írtam, igen belátom, hogy én is felelős vagyok, de míg a harapós hölgynek, a fantáziája addig terjed, hogy önmagát megkárosítsa, a másik pedig úgy gondolja, hogy ez így teljesen rendben volt (nem hiszem, hogy véletlenül hagyta abba pár perc után a dolgot, érezhette, hogy számomra nem kóser, hogy olyan erővel vert), ennek ellenére úgy vélem, hogy a férfiakkal szemben elkövetett bántalmazással, illetve erőszakkal is illene foglalkozni társadalmi szinten, mert a jelenség létezik, csak kevesen merünk meg/felszólalni.

(Mi folyik itt Gyöngyösön? Az eredeti felvétel)

*Köszönöm @NightFlash-nek, hogy arra kért, hogy írjam meg a történteket, nevek említése nélkül.