A legutóbb azt fejtegettem, hogy az elfojtott, passzív agresszió negatív valójában is megjelenhet egyes szituációkban, mint ahogy a BDSM együttlétek, játékok során. Az, hogy magát a passzív agresszivitást mi okozhatja rengeteg magyarázat van. Kisebbségi komplexus, akaraton kívüli kiszolgáltatottság és még ezer más ok, nem is szívesen mennék bele. Abban viszont biztos vagyok, hogy akadnak olyan egyének, akik ezt tudatosan használják másokkal szembeni kegyetlenkedésre erőszakos, manipulatív megnyilvánulások/játszmák által. Akad olyan is, aki tud róla, hogy tetemes szenny gyülemlett fel önmaga lelkében és minél tovább hagyja azt magában nőni annál jobban nő a félelme is önnön magától. Bármilyen formában is, de ha az ember nem tudatosan vezeti azt le, akkor egy általa nem befolyásolható cselekmény indítja el a szar lavinát, ami mindenki szájába befog folyni a környezetében. Tehát a lényeg, hogy mindig van egy kiváltó ok, cselekmény!                                                                                                                             

                                                                                     ---

Az öltözőben ülök már átöltözve és magam elé tekintek némán. Bazsi épp érdeklődik az ellenfélről, hogy ki fia bórjával fogok vérre menő harcot vívni. Az öltöző ajtó tárva nyitva és néha be-be néz egy két elhaladó vendég ki is készülődik a ketrecbe. Nem nyújthattam túl bizalomgerjesztő látványt, hogy rám tegyék tétjüket, bár ezt pont leszarom. Ugyan függőleges pozícióban ülök, de mégis úgy érzem, mintha tonnák nehezednének a mellkasomra. Nem tudtam dekódolni az érzést még magamban miért is van ez. Megjelenik Bazsi az ajtóban és rám morog.

Bazsi: El sem kezdtél még melegíteni Márk baszd meg???

Márk: Nem, gondoltam megvárlak. (persze inkább a lélek nem vitt rá, de erről neki nem kell tudnia)

Bazsi: Na akkor pattanj! Van fél óránk, hogy lenyújts és bemelegíts. Az ellenfeled már harcolt efféle rendezvényeken, iskolázott bunyós, de a tapasztalat melletted szól. Bandázsban fogtok harcolni, add a kezed feltekerem neked!

Márk: Kösz! Na essünk túl rajta!

Ez a fél óra gyorsan el is telt mert a sportban a feladat elvégzése szent és sérthetetlen, teljes figyelmet kell neki szentelni. Bazsi segített benne csakúgy, mint régen mikor még tini kezdő voltam, de ő már akkor is férfi korban lévő mentorunk volt, akit tisztelt mindenki. Percek vannak hátra! Berohanok a mosdókagylóhoz kiengedem a hideg vizet és lehűtöm magam, hogy hideg fejjel indítsak legalább. Valaki megállt az öltöző ajtó előtt és bevakkant annyit, hogy „Készülj!”. Hallom, hogy a konferanszié üdvözli a vendégeket és bejelenti az ellenfelem majd engem. Elindulok az ajtón ki a ketrec irányába és látom, hogy az ellenfelem már ott vár rám. Prédaként tekint rám, ami nem tud megrémiszteni. Udvarias tapsot kapok mint „új fiú” bár koránt sem őszintét. Minden egyes lépéssel az oktogon felé egyre jobban szét áramlik testemben a félelem. Koránt sem az ellenfelemtől, vagy a kísérő tekintetek százai ami félelmet generál. Rettegek magamtól! Mindig ezt éreztem amikor versenyen engem szólítottak de ahogy a ringbe léptem elöntött a nyugalom mert tudtam, hogy uralkodni tudok magamon. Most viszont nem ezért vagyok itt!

Az ellenfelem a ketrec másik oldalánál feszül az egyik saroknak és közben gyilkos tekintettel néz rám. Csöppet sem hat meg a tekintete. A konferanszié kivonul ami azt jelenti, hogy másodperceken belül rám feszül a velem szemben álló gorilla. A főszervező megadja a karmozdulatot, a tömeg őrjöng mert vért akar látni. Ellenfelemmel finoman kerülgetjük egymást egy két comb rúgás kíséretében kóstolgatva egymást és így keringőzünk a ketrecben pár másodpercig. Bazsi üvöltözik a ketrec mellett és adja az instrukciókat. Most még érzem a külvilág rezgéseit és hallom hangjukat. Ellenfelem megindul felém és lezavarjuk a köszöntő pofonokat egymásnak pár kombináció kíséretében. A következő pár másodpercben próbálom irányítani a mérkőzést és fokozatosan átvenni a dominanciát a gorilla fölött. Az egyik támadásom egy pofán rúgással végződött amit a gorilla a lelkére vett szerintem mert azonnal nekem rontott. Ez hiba volt! Gyors elhajlás, befordulok mögé és háromszög fojtásba fogom a fejét. A másodperc töredékére rápillantottam Bazsira és láttam az arc kifejezését, ami nem is sugallta, üvöltötte, hogy itt most győztünk. Átfutott az agyamon, hogy én nem ezért vagyok itt majd olyat tettem amit azelőtt soha! Ellököm magamtól a biztos győzelem karjait és elengedem a fulladozó gorillát. Amíg ő igyekezett levegőhöz jutni vöröslő fejével addig realizálódott bennem mit kell tegyek, hogy megkapjam amiért ide jöttem. A gorilla ostobább volt mint feltételeztem mert még ki sem fújta magát rendesen de már nekem rontott. Elkezdtem hergelni, elhajoltam az ütései elől de nem viszonoztam csak ellöktem magamtól, vigyorogtam rá és gúnyosan megtapsoltam. Lenézek Balázsra kinek tekintete ordítva tiltakozott attól ami most fog következni mert tudta mit is akarok. A gorilla üvöltve nekem ront én pedig szándékosan kettős fedezékbe menekülök. Ismét ellököm de mutatom, hogy „gyere fiam, kérek még”. A következő pillanatban a gorilla elindíotta felém a kezét nekem pedig felvillant az agyamban, hogy „Most!”. Le eresztettem a kezem és tudatosan hagytam, hogy az az irgalmatlan nagy oldal köríves pofon betaláljon. Neki estem a ketrec oldalának bele kapaszkodva abba. A gorilla nem állt le! Nekem rontott és ahol csak ért ütött. Nem engedtem el a ketrecet, belemarkolva hagytam, hogy kiélje magát és az én malmomra hajtsa a vizet amiről még senki nem tudott kivéve Balázst. Minden egyes ütéssel amit elszenvedtem elvesztettem egy darabkát emberi lényemből. A gúnyos vigyort felváltotta az összezárt állkapocs, egymásnak feszülő fogak és összevont szemöldök. Valami ki akart szakadni, törni a mellkasomból átvenni az uralmat a testem és az elmém felett és ennek fokozódásával egyre nehezebben kaptam levegőt. Majd elöntötte a fejem a sötétség és elengedtem a ketrecet...

Neki rontottam a gorillának és minden egyes támadásom talált rajta.  A szerepek letisztázódtak és kiderült ki a valódi préda kettőnk közül. Teljes erőátvitellel támadtam nem fogtam vissza a kezem.  A gorillát padlóra küldtem egy fejrúgással de követtem oda. Rátérdeltem a mellkasára, hogy levegőhöz se jusson és kezeimmel könyörtelenül elkezdtem ütni. Ha kettős fedezékkel védte fejét, akkor a veséjére kapta az áldást jelezve, hogy ez így nem járja. Minél többet kapott annál jobban élveztem. Tarkítottam a műsort azzal hogy jól fejbe is térdeltem. Egy utolsó ütés és a következő pillanatban már rángatnak le róla a biztonságiak. Hárman szó szerint neki basznak a ketrec oldalának. Ketten a karom fogják le egy pedig a nyakam szorítja oda. Addig a pillanatig állok ellent amíg meg nem látom Bazsit és a döbbenetet ami kiült az arcára. Nem jó értelemben! Ez az arckifejezés visszakergette a démonokat bennem oda ahonnan jöttek. Kitisztult a tekintetem és a fejem is. A biztonsági szép lassan elereszt és óvatosan lépked hátra lesve minden mozdulatomat. Lenézek a ketrec padlójára és elszörnyedve pillantom meg mit tettem. A gorilla nem volt jó passzban de két ember segítségével a saját lábán tántorgott ki az oktogonból.

Elkezd remegni mindenem, mint a kocsonya és alig jutok levegőhöz a szégyentől, amit éreztem. Kiborit ez a pillanat és kiviharzok a ketrecből, de még a csarnokból is. Az autóhoz siettem ahová Bazsi rohant utánam.

Bazsi: Hékás! Állj már meg Márk! Mi van? Mi a faszom ütött beléd az arénában? Nem elég becses az életed, hogy elengedted a pillanatot, amikor győzhettél volna?

Márk: Hagyj békén! Szakadj le a témáról! Válaszoltam remegő hangon miközben a sírás kerülgetett.

Bazsi: Mi a picsa történt odabent veled? Ekkor már könnyezett az arcom ami nem túl szép egy férfitól de felszabaditó érzés olykor.

Márk: Egy vadállat vagyok… Szégyent érzek és megvetést! Tudod milyen érzés ez?

Bazsi: Miért szégyenled magad? Egy kicsit elszálltál és elengedted a gyeplőt, előfordul, de az ellenfeled egyben van és ő sem azért jött ide ma, hogy országos cimborák legyetek!

Márk: Tudod miért? Mert nem tudom, hogy leálltam volna e időben és már kitisztult a fejem de még mindig azt érzem, hogy mocskosul jól esett…

                                                                                              ---

A téma BDSM részét illetően kicsit elfog a negatív hullám mert itt „hősünk” tudatosan keveri magát olyan szituációba ahol a kiszolgáltatott fél megbízik benne és hősünk szabadjára engedi lelkében rejtőző démonokat. Ha fordított helyzetben történne ez, akkor is negatív érzések fognának el a sztorit illetően de kevésbé mert az alárendelt fél nem bánt senkit lelki sérelmei megélésével. (legalábbis fizikai értelemben) Hogy miért is érzek erős negativitást a leírtakra gondolván? Mert a dolog negatív szereplője tárgyi eszközként használja a másikat tudatosan, sőt élősködik a másik ember vágyain, amivel könnyen zárkozottságba lehet kergetni egy egyébként egészséges mentális és lelkivilággal élő embert. Ez nem fairplay! (Szerintem…) Folyt. köv.!