Lassan egy éve, hogy először figyeltem meg magamon a "skizofrénia" tüneteit. A valóságban már jóval előtte 2010-2011 körül kaptam jelzéseket pánikrohamok formájában. Végig itt volt a szemem előtt az "OK", de csak most tisztult le a képlet. Ezt most összeollózom, hogy érthető legyen a folyamat. Pontosan tudom, hogy csak néhány ember fogja érteni, hogy pontosan mi zajlik bennem, ezért csak annyit mondok....

"Cica, Cica, Cica, Cica

Cica, Cica, Cica, Cica

Cica, Cica, Cica, Cica

Cica, Cica, Cica, Cica"

"Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak."– Apostolok cselekedetei 2:1 - 2:4, Károlyi-biblia

"Az élet számos formájában, vegyük például a legelésző állatokat, az újszülött egyed élete első pillanatában a koinosz kozmosz (közös világegyetem) vadregényébe lökődik ki. Egy barikának vagy kiscsikónak még magához eszmélni sincs ideje, ahogy anyja lenyalogatja róla a burkot, már meg is szűnik az idiosz kozmoszban (egyéni világegyetem) létezni; az emberi csecsemő ezzel szemben születésekor még hosszú évekig tartó kvázivalóság nyugalmára rendezkedhet be: abban az értelemben beszélek kvázivalóságról, hogy egy fiatal emberi lény születése egészen tizenöt-tizenhat éves koráig nem zárul le, csak ekkor kezd teljesen önállóvá válni, az idiosz kozmosz töredékesen még körülöleli őt, a koinosz kozmosszal egyelőre csak ismerkedik, még nem szakadt rá teljes egészében" -Philip K. Dick; A skizofrénia és A változások könyve
(1965)

"Kolibri szereti a cicákat de allergiás rájuk. Mindig tüsszög. Én pedig csak egy-egy macskafajta szőrétől tüsszögök, a dorombolás és a hízelgés pedig megnyugtat. Gyerekkoromban gyakran vigyázott rám egy idősebb hölgy. Szerette az állatokat. Több kutyája is volt. Egyszer azonban a sufnijába bevackolt egy vemhes macska. A rögtönzött alomba, 4 kicsi cica született. A hölgy elmagyarázta nekem, hogy ennyi cicával Ő már nem tud mit kezdeni és valahogy meg kéne a kicsiktől szabadulnia, de ő képtelen lenne... Megtenném én neki? Átéreztem a problémáját és az érvei is meggyőzőnek tűntek. Ráadásul nem mint parancs hangzott el hanem mint kérés. Azt kérte, hogy segítsek rajta, oldjam meg a problémáját. Megoldottam..."

"Aki benneragad egy bizonyos időszakban, az időtlen múltban vagy jövőben, az tulajdonképpen megpróbál az időn kívül élni. A jelent pedig soha nem ismeri fel."

"Egy nap a szeretőm, amikor találkoztunk, a kezembe adott egy ultrahang fotót, hogy lássam, mielőtt döntök róla. Akkor már volt egy lányom, úgyhogy tudom, mit jelent valakinek a gyerekemnek lenni. Ráadásul, ha ez kiderül, akkor a saját gyerekemnek is veszélyeztetem a sorsát. Na most dönts, kis okos! Valóság, vagy fantázia? Én a látszólagos valóság mellett döntöttem, így még az utolsó pillanatban, egy kicsivel a 12. hét előtt abortáltuk. Természetesen ebből otthon nem érződhetett meg semmi. Folyamatosan titokban kommunikáltunk, míg én otthon voltam a családommal. Majd jött az üzenet; "Megnyugodhatsz, nincs bennem a gyerek".
Abban a pillanatban sikított fel a feleségem a mosdóban, hogy megcsinált egy tesztet és babánk lesz. Nem tudom, mennyi a valószínűsége, hogy a valóságban néhány másodperc eltéréssel történjen ekkora véletlen egybeesés, de ez itt épp így történt."

"A skizofrének nem írnak leveleket, nem járnak el otthonról, nem hívnak fel senkit; ők csak megkapják dühödt hitelezőik felszólító leveleit meg az olyan veszett hatóságok értesítéseit, mint a San Franciscó-i rendőrség, felveszik a telefont, amikor kényszeredett és undok rokonok keresik őket, hagyják, hogy elrángassák őket néhanapján fodrászhoz, fogorvoshoz, vagy bedugják a sárgaházba. Ha valamilyen csoda folytán taxit hívnak, hogy elugorjanak országos cimborájukhoz, a pápához, egy kukásautó bele fog rohanni a taxiba, és ha végre elhagyhatják a kórházat (lásd Horace Gold esetét néhány éve), hívnak egy másik taxit, amibe megint bele fog rohanni egy kukásautó. És ők ezt pontosan tudják. Mert már volt benne részük. Számukra a szinkronicitás örök műsor, csak minket ér minden alkalommal váratlanul, hogy ilyen véletlen egybeesések megtörténhetnek." -Philip K. Dick; A skizofrénia és A változások könyve
(1965)