Csak szerintem egyszerűen nem létezik.
Olyan, mint a yeti, az egyszarvú (ja, bocs, az van), a láthatatlanná tévő köpeny, a troll (ja, az is)...
Minden emberi tettnek mozgatórugója az önzés.

És ez jól is van így, hej, de jól!
Minden emberi tett következménye valamiféle visszacsatolás, ami a tettet elkövetőnek várhatóan jó érzést okoz - ezért teszi, amit tesz. A saját jóérzéséért.
Nagyszerűnek, szerethetőnek, kedvesnek, okosnak, jónak stb. stb. látni, érezni magát az embernek, megfürödni, sőt, sokszor lubickolni mások tükrében (még ha olykor szemérmesen is) jó... nagyon jó. És csak mások által érhető el ez az érzés teljességében („Hiába fürösztöd önmagadban,/Csak másban moshatod meg arcodat.”). Azzal szembesülni, hogy jól végzi a feladatát az egyén, legyen az életének akármelyik közege, családtól kezdve a munkahelyen át a párkapcsolatokon keresztül a baráti viszonyulásokig, hogy éppen aktuális szerepében kiválóan, majdnem kiválóan megfelel – igen erős (talán a létfenntartás után következő) motiváció.

Persze, önzés és önzés közt hatalmas különbségek vannak. Az önzésből fakadó, mások ellen vétő, cselekedetek ("rossz önzés”) nem fogadhatóak el, a szélsőségek itt sem kívánatosak és helyeselhetők (hogy mik tartoznak ide? hmm... majd máskor…, de valahogy jól ki van ez találva, a „rossz önzés” elnyeri méltó büntetését… vagy nem).
A "jó önzés”, "okos önzés” sokszor látszólag önzetlenül felad valamit rövidtávú önzéséből a hosszútávú önzéséért, ez keltheti az önzetlenség látszatát (ha valakinek ismerősen cseng a reciprok altruizmus kifejezés – no, valami olyasmiről beszélek), de ne tévesszen meg bennünket! Most (látszólag) önzetlenül viselkedem, mert jó esélyű, hogy a későbbiekben ez busásan megtérül. Önzetlenség lenne? Ugye, hogy nem?

Az önzetlen szót pl. az anyai szeretettel emlegetjük gyakran együtt. Valóban önzetlen lenne? Dehogy! A gyermekemben nem csak saját génkészletemet látom továbbélni, de fantasztikus nevelőmunkám eredményét is (ha meg nem, akkor mindig van kire vagy mire fogni a tökéletlenségeket). Környezetem, családom, gyermekem jólléte az én munkámat dicséri, az én nagyszerűségemről szónokol. A pozitív visszacsatolás és az emiatt érzett jóérzés ismét visszaköszön. Tehát minden, amit látszólag feladok magamból, megtérülni látszik e jutalomban. Önzetlenségről szó nincs.
És hogy kapcsolható össze a BDSM-mel az önzés-önzetlenség témája? Hát, ha mindenki önző, akkor a szubok is. Önző szub… oximoron lenne? Az biztos, hogy sokaknak nehezen értelmezhető. És ilyenkor jön a nem is igazi szub, álszub blablabla szófolyam. Pedig… ha a szub önzése abban áll, hogy domjának/dominájának minél jobb legyen, ha a visszacsatolás, amire vágyik, amit áhít, ami számára örömet okoz, mert saját, beteljesülő szub-létének pozitív visszajelzése, bizonyítéka annak, hogy jó szub, az domjának/dominájának elégedettsége, öröme, akkor talán minden a helyére kerül.
Minél önzőbb szubokat kívánok minden domnak/dominának!
(R.Dawkins: Az önző gén munkája számomra alapmű.)

Írta: Aranyliliom