„A valósággal való szembenézés gyakran rettenetes élmény” – Feldmár András

A mágikus világképben a skizofrén az beavatott, a dogmatikus világképben csak őrült... Így lehet az, hogy háromezer évvel ezelőtt még prófétaként tekintettek a skizofrénekre.

„Nemrégiben felfedezték, hogy amit mentális betegségnek vagy mentális zavarnak hívunk – az olyan szindrómák, mint a skizofréniák és a mániás depresszió ciklotímiás jelensége –, egyfajta hibás agyi metabolizmussal, bizonyos agyi katalizá- torok, mint például a szerotonin és a noradrenalin nem megfelelő hatáskifejtésével állhatnak összefüggésben. Az egyik elmélet szerint stressz hatása alatt a túlzott amin-oxidáz-termelés hallucinációkat, dezorientációt és általános gondolkodási zavart okozhat. A hirtelen, különösen véletlenszerű megrázkódtatás és bánat – például egy nekünk kedves személy vagy egy adottnak vett és létfontosságú dolog elvesztése – túlzott noradrenalin-termelést eredményez, ami végigárad az általában nem használt idegcsatornákon, túlterheli az agyi áramköröket, és ahhoz a viselkedésformához vezet, amit pszichotikusnak szokás nevezni. A mentális betegség tehát biokémiai jelenség. Ha bizonyos gyógyszereket, például fenotiazinokat juttatnak a szervezetbe, az agy metabolizmusának egyensúlya helyreáll; a szerotonin nevű katalizátor megfelelően hasznosul, a páciens pedig felgyógyul. Ha pedig a MAOI gyógyszert juttatják a szervezetbe – vagyis egy monoamin-oxidáz-inhibitort –, a stresszre adott reakció működni kezd, a személy pedig képessé válik a normális tevékenységre. Vagy – és manapság ez az orvosi hivatás fehér lovon érkező hercege – ha a zavart beteg lítium-karbonátot vesz be, a szer korlátozza a noradrenalin nevű hormon máskülönben túl bőséges termelését és vérkeringésbe bocsátását, mely hormon mindenekelőtt irracionális gondolatokat és társadalmilag elfogadhatatlan viselkedést eredményez. Az agy szöveteibe juttatott lítium-karbonát hatására az érzések, a lesújtó gyász, düh, félelem és minden más, erősen átélt érzelem teljes amplitúdója megfelelő mértékűre csökken. A személy stabillá, kiszámíthatóvá vá- lik, és immár nem jelent másokra veszélyt. Lényegében nap nap után, egész nap ugyanúgy fog érezni és ugyanúgy fog gondolkodni. A hatóságokat többé nem fogja a belőle kizúduló váratlan meglepetésekkel fogadni.” -Philip K. Dick (Csúszkáló valóságok)

Philip K. Dick meggyőződéssel hitt abban, hogy Krisztus után 70-ben járunk, és a világunkat csak vetítik nekünk. De erről nem beszélhet őszintén, mert akkor a gumiszobában kötne ki. Helyette leírja ezt sci-fi formájában.

Számomra a "Szárnyas fejvadász" kőkemény egzisztencialista filozófiai jelképrendszert próbál átültetni a cyberpunk világába. Ebből a szemléletből nézve egy sokkal összetettebb történettel állunk szemben, mint azt elsőre gondolná az ember.

Néhány támpont amiből én kiindulnék:

-Freud tudattalan fantáziája
-Pszeudovalós élmények
-Életösztön, halálösztön
-Színlelés és a rejtőzködés (Elúzió)
-Fantom kapcsolatok képzeletbeli szexualitásának valós érzetet generált színjátéka (Ezt jelképezi a virtuális barátnő)
-Pszichopátia
-Skizofrénia

https://www.youtube.com/watch?v=LO8SpOT3Thc&feature=youtu.be&t=1m3s

Nemrég megnéztem a Bosszúállók: Ultron korát, és nagyon érdekes jelenet volt az Ultron ébredése. Ultron és Jarvis beszélgetése egy abszolút meghasadt elme működését próbálja nekünk bemutatni. Kinek ne a Mátrix ugrana be egy pillanatra, miközben ezeket a filmkockákat nézi. Alternatív valóság.


https://youtu.be/6UoprkXki34

Ha belép egy ember a szobába, és lát ott egy vázát, majd miután kijön a szobából, megeszi őt egy „Ken baba”, vajon a következő ember, aki belép a szobába, ugyanazt a vázát fogja majd látni?

Az emberiséget több ezer éve érdekli, hogy vajon ez itt körülöttünk a valóság-e. Mára a tudomány és a virtuális valóság képes arra, hogy átverje az emberi agyat.

Niklas Boström svéd filozófus szerint, az emberiség még azelőtt ki fog halni, hogy elérné a poszthumán kort, azt az időszakot, amikor már korlátlan számú, valósághű számítógépes szimulációt tudunk futtatni az őseink életéről. A másik megállapítás, hogy nagyon valószínű, hogy semmilyen poszthumán civilizáció sem akar majd élethű szimulációkat lefuttatni a saját történelméről. A harmadik megállapítás, hogy nagyon valószínű, hogy jelenleg is egy számítógépes szimulációban élünk.

Visszatérve a skizofréniára! Mi köze van ennek a virtuális valósághoz?

A téveszmék pl.: „Gyakoriak a vonatkoztatási téveszmék is, amikor a beteg (hamisan) úgy érzi, hogy valaki vagy valami üzenetet küld számára valamilyen módon, például a televízión, a rádión, az újságon keresztül. Az irányítottsági téveszme ritkább, de jelentkezik a kórképben, ha az egyén úgy véli, hogy valaki vagy valamilyen erő képes gondolatainak vagy cselekedeteinek irányítására. Végül a grandiózus téveszme emelhető még ki, a beteg különlegesnek, kivételes képességekkel felruházottnak vagy különösen gazdagnak érzi magát.”

Jómagam írtam már a téveszméimről, és érdekes módon írásban ez sokkal összeszedettebb és érthetőbb, mintha a pszichológusnak, vagy a pszichiáternek beszélnék róla. Lásd itt:

 http://nexusbdsm.blog.hu/2017/10/20/psycho-anal-isis_a_meghasadt_en

Ezenkívül érzékeltem a széthulló mátrixot is, és megtapasztaltam, hogy milyen, amikor eggyé válsz a „mindenséggel”. Lehet, hogy a valósággal találkoztam, de persze az is elképzelhető, hogy a hibásan működő agyam reakciója volt ez valamire. Érdekes módon a spirituális világban a meditációnál az egy kitűzött cél, hogy meg kell próbálnod eggyé válni azzal, amit természetnek, vagy a természet szépségének tekintesz, vagy a mindenséggel. A vallásos emberek nem hisznek abban a tudattalan térben, ahonnan a skizofrén áthozza a gondolatait. Az átlag skizofrén nem tud védekezni, hogyha a saját valóságát kell megvédenie, ezért egy „magasan funkcionáló skizofrénnek” meg kell tanulnia az önkontrollt és védekezést. Egy magasan funkcionáló skizofrén két világ polgára. Otthon van az elmebetegek között, és otthon van a „normális” emberek között is. Feldmár szerint gyakorlatilag az összes tudós, kutató és pszichológus bizonyos értelemben paranoiás, hiszen mindent meg akarnak magyarázni. Feldmár úgy gondolja: sok pszichiáter hasonlóképpen kategorizál. „Ez skizofrén, ez pszichopata” – így címkézik fel az embereket. Ez a módszer azonban falakat húz fel. Hatékonyabb és helyesebb eljárás, ha a terapeuta megfogja a páciens kezét, és azt mondja neki: itt vagyok, bízz bennem, majd ketten kijutunk innen. Ebben az esetben nem megmagyarázza a helyzetet, csak tovább él vele. A híd csak így alakulhat ki. Feldmár minden bizonnyal két útlevéllel rendelkezik. Otthon van a „beteg” emberek világában is, és a sajátjában is. Feldmár mestere R. D. Laing volt, akit sokan pszichopatának tartottak.

„Például, amikor én 1974-ben megérkeztem Londonba R.D. Lainghez, a tanítómesteremhez, az első pillanattól fogva az volt az érzésem, hogy ő valahogy folyton „fölém” beszél, azt hiszi, hogy én okosabb vagyok, hogy többet tudok, mint valójában. Először azt gondoltam, hogy vagy ő hülye, vagy én nem ismerem magam. A vele töltött év végén aztán fölnőttem oda, ahova beszélt hozzám. Ez egy óriási hatalom. Hiszen megtörténhetett volna az ellenkezője is, és akkor az év végén egészen kicsi lettem volna.”

"Egyesek az átlagnál érzékenyebbek arra, ha nem ismerik el a puszta emberi mivoltukat. Aki e tekintetben különösen érzékeny, annak jó esélye van rá, hogy skizofrénnek diagnosztizálják. Freud mondta a hisztériás személyekről - ahogy később Fromm-Reichman a skizofrén személyekről -, hogy nekik több szeretetet kell kapniuk és adniuk, mint az emberek többségének. Ezt a megállapítást meg is fordíthatjuk. Akinek arra van szüksége, hogy az átlagosnál sokkal több "szeretetet" adjon és kapjon, annál nagy a veszélye annak, hogy skizofrénnek diagnosztizálják. Ez a diagnózis azt fejezi ki, hogy a páciens összességében képtelen felnőt módra adni és fogadni a "szeretetet". Ha ezen csak mosolygunk, az csak megerősíti a diagnózist, hiszen "helytelen érzelmektől" szenvedünk." -R.D. Laing

„Rá kell ébrednünk, hogy éppoly mélységesen félünk élni és szeretni, mint meghalni”.