Kezdésként egy kis aláfestő zene, ami alatt bőven elolvashatod a kis szösszenetem. https://www.youtube.com/watch?v=kmW2yAYhMmM

Az elmúlt időszak történései akaratom ellenére folytonosan visszatérő gondolatok újabb és újabb megközelítésére kényszeritett. Olyankor felelevenítem a múltat, hogy hány ember bántott meg és Én hány embert bántottam vajon meg a tetteimmel. Nem vagyok szent távolról sem, sajnos ez tény. Hoztam sok rossz döntést életem során főleg az elmúlt 3 évben, amik által sok értékes embert vesztettem és sokat tanultam. Ilyenkor alapjáraton csak vállat vonok, hogy ezt dobta a gép. Ám ennek kapcsán eszembe jut egy nagyon fontos kérdés. Létezik e valódi megbocsájtás? Ha létezik, akkor mi az, és hogyan kell?

A témáról nagyon sokat elmélkedtem már saját tapasztalataim alapján, de ugyanarra az álláspontra jutottam folyton. Megbocsátás véleményem szerint nem létezik! Ez csak illúzió amivel a bűnös fél gyógyírt akar saját lelkiismeretfurdalására a megbántott fél által. Megbocsátható e, hogy egy általunk szívünkbe zárt személy elárul galádul? Megbocsátható e, hogy az, aki mindig számíthatott rád, a szükség óráján cserben hagy? Véleményem szerint NEM! Ezzel szerintem azért nincs baj, mert ha az illető bármilyen módon az életünkben marad, vagy újra összehoz titeket a sors valamilyen módon akkor ez egy örök emlékeztető számára, hogy milyen hibát ne kövessen el újra és jobban vigyáz rád ezúttal talán. Egész negatív aspektusa van így a megbocsátásnak nemde?! Azért nem kell azonnal eret vágni, hiszen másokkal szemben elkövetett bűneidre vagy épp ellened elkövetett galádságokra van egy egyszerű formula. Tovább lépésnek hívjak.

Most nyilván felmerül benned a kérdés, hogy mi a különbség? A különbség a következő. A közhiedelem szerint, ha megbocsátasz valakinek, akkor tovább is léptél és el is van felejtve. Ez bizony nagy tévedés. Mint mondtam a megbocsátás a bűnös félnek adható, ami a te megítéléseden múlik, hogy megadod-e. A tovább lépés pedig a te regenerációdat szolgálja. Viszont egy valami biztos, a tovább lépés nem egyenlő a felejtéssel. Ennek emléke pedig szerintem egy pozitív dolog, mert arra emlékeztet, hogy minden ember esendő. Persze sokan megutálják eme emlékek miatt embertársaikat pedig szerintem az ember a legérdekesebb és lenyűgözőbb lény a világon.

A zsidó vallás egyik legnagyobb ünnepe a Jom kippur. (כיפור יום) Magyarul az engesztelés napja. Történelmi jelentősége szerint ekkor bocsátotta meg Isten Izrael fiainak az aranyborjú imádásának bűnét. Pont akkor, amikor az Örökkévaló átadta a két kőtáblát Mózesnek, amin rajta áll a bálványimádás tilalma is többek közt. Ennek következménye volt, az hogy mikor Mózes meglátta, hogy Izrael fiai bálványt imádnak haragjában, csalódottságában ketté törte a kőtáblákat. Régi vallástanáraim szerint ez a mérlegelés napja, amikor a jó és a rossz cselekedeteink mérlegre kerülnek. Jom kippur előtt szoktak a vallásos zsidók megbocsátást kérni haragosaiktól hiszen, hogyan kérhetnek Istentől megbocsátást az ellene elkövetett bűnökért, ha haragosaik sem tették azt meg. Évekig jártam zsidó vallásos iskolába és ugyan a rendszer jó dolog, de ezt képmutatónak véltem mindig is. Engeszteljem ki a haragosomat csak azért, hogy Isten irgalmát elnyerjem? Bitch please! Ennek ellenére sok értéket tanított az iskola, ami jellem építő volt számomra és csak jó emlékek kötnek oda.

Éjfél múlt kilenc perccel és gondoltam megosztom veletek eme eszmefuttatásomat. A kutyáim felzabálták a táblás milka csokimat, amit a konyhapultról loptak le, úgyhogy most Norbi boldog, hogy fitt és egészséges leszek. Egye fene, megbocsájtok nekik.