No nem tudom.... azért ez egy kissé összetettebb történet. Nem is szívesen foglalnék konkrét álláspontot. Épp tegnap reggel voltunk szemtanúi Eilr@hCal, ahogy egy pár püföli egymást a buszmegállóban. Nem sokkal előtte otthon mi is hasonló dolgot játszottunk. Meg is jegyeztem, hogy látod-látod milyen jó nekik, és, hogy szívesen lennék ilyenkor cigány, mert akkor a nyílt utcán is játszhatnánk ilyet. Eilr@hC azt mondta, hogy ez más..., ez kulturális különbség. Való igaz, hogy ha még csak nem is a partnerem miatt, de magam miatt sem érezném magam jól, ha meglátnának így az utcán. Ráadásul a nő épp egy babakocsit tolt. Gondoljunk csak bele, hogy mire asszociál először az átlag járókelő amikor ezt látja! És persze jogos is a felháborodás, mert nőket bántalmazni férfiként, az egyik legaljasabb, és undorítóbb dolog a világon.

Nők bántalmazása. Elég aktuális téma ez most egyébként, hisz a csapból is ez folyik. Az egyik oldal a férfit, egy ösztönösen, nőket molesztáló valakinek próbálja bemutatni, a másik oldalon meg kiragadott bibliai példákkal próbálják legalizálni azt, ahogyan otthon félrebasznak az asszony mellett. Azt hirdetve például, hogy az egynejűség nem bűn, de a "kizárólag egynejűség" tan a Sátántól való.

https://nagybarnabas.com/blog/tobbnejuseg-2-a-tobbnejuseg-nem-bun-a-tobbnejuseg-bibliai-hazassag

Jól látszik, hogy a két oldal állítási ideológiák mögé vannak bújtatva. Ilyen értelemben politikai eszközként funkcionálnak. A manipuláció többször elhangzott már itt. Az a helyzet, hogy sajnos valakik így próbálják meg az emberek gondolatait, és érzéseit manipulálni, kifejezetten politikai hátsó szándékkal. A problémám nekem csupán csak azzal volna, hogy nem az én szintemen történnek azok a dolgok, amiről a hírek szólnak, és nem igazán értem, hogy miért akarják az én szintemre tolni ezt a műbalhét. BDSM-es szemmel egy kicsit talán érzékenyebben is érint a téma. Hisz gyakran, mégis csak olyan vágyunkat éljük itt ki, amit ha külső szemlélőként nézünk, akkor joggal mondhatná bárki, hogy éppen ugyan azt csináljuk, amiért a másikat elítéljük.

Kumihóval beszélgettem erről a témáról. Megemlítettem, hogy tudnék mondani olyan személyes élményt, amit ha az alany besétálna a rendőrségre, és elmesélné, nem tudnám magam tisztára mosni. Mert való igaz, hogy van a történetnek egy olyan olvasata, ami valóban úgy fest, mintha bűncselekmény lenne. Kumihó erre azt mondta, hogy itt mindenki tudja, hogy mi a valóság, és egyértelmű, hogy egy szexuális "játékról" volt szó. Ok de mi van ha azt mondja, az alany, hogy ez nem így volt? Ha csak a konkrét dialógusokat néznénk, abból nem derülne ki, hogy a közös megegyezés létrejött volna köztünk. Arra pedig nem hivatkozhatok, hogy "metakommunikatív módon", mást mondott, mint amit mutatott. Mindenesetre nagyon nehéz volna ezt bizonyítanom. A valódi erőszak vádja csak akkor fog meginogni, ha tudjuk, hogy a cselekmény után az egész történetet végigbeszéltük, és elfogadtuk, hogy igaz, valóban megtörtént az erőszak, de ezt nem abban az értelemben kell érteni, ahogy a külső szemlélő azt esetleg láthatja.

Emlékszem, hogy volt olyan barátnőm akivel, úgy szexelhettem először, hogy túl toltam. Ő ellenkezett, de annyira azért nem, hogy ne történhessen meg. Elmondta, hogy valósággal lesokkolta az, hogy valaki ilyen vehemenciával akarja magáévá tenni, ugyanakkor fel is izgatta, és nagyon élvezte a szituációt. Talán ezért is kényesebb kérdés a BDSM kedvelők körében erőszakról beszélgetni, hisz tudjuk, hogy elég sokaknak áll a vágyainak központjában az, hogy bántsanak, vagy bántva legyenek, akár egy "nem önként vállat verés" formájában is.

Nem kívánnék állást foglalni abban, hogy egy BDSM kapcsolatban milyen "büntetéseket" illik alkalmazni a partnerünk felett. Én speciel komolyan veszem a büntetést. Ez nem egy olyan dolog amit jókedvéből csinál az ember, és amire büszkének lehet lenni. Se okozó, se elszenvedő félként. Szadistaként pedig óvatosabban is bánnék a fizikai erőszakkal, ha büntetésről van szó, mert elég könnyen rásüthetik, hogy mindezt öncélúan teszi a másikkal. Pedig egy igazi büntetés sosem lehet öncélú. Azt még úgy csak játékból sem osztogatja az ember. Ha pedig mégis ezt kommunikálná, azzal szerintem pont ugyan azt a vétket követi el, mint amikor a politika eszközként használja fel az emberek ellen a nemek közti harcot, a nők elleni erőszakot, többnejűséget stb. Ezzel egy másik szintre tolva a valódi problémát, ami komolytalanná válik ezáltal.

Az általam "zaklatott", "megerőszakolt", és "bántalmazott" nőkben egyetlen egy, közös jellemző vonás megfigyelhető. Nem tudták annyira nem akarni, hogy ne történjen meg velük, és keresték azt a helyzetet, amiben megtörténhetett ez velük. Nem tudom eldönteni, hogy azoknak a szemében, akiknek ebben a témában, magát a férfit látják minden bűn gyökerének, akik szerint, minden férfi bűnös, ezek a lányok milyen milyen megítélés alá fognak tartozni? Ők lennének a női nem szégyenei?

Vannak dolgok amivel nem tudok én sem azonosulni. Pl, komolytalan dolognak tartom, hogy egy nálam 1-2 évvel fiatalabb nő magázzon engem. De tudom, hogy van akinél ez fontos lehet, ha BDSM kapcsolatról van szó. Tudom, hogy bizarrnak hathat ha azt mondjuk, hogy nyomokat hagyunk a másikon. Olykor hetekig viseli a másik a sérüléseket. Nem kell elfogadni, de tudatosítjuk, hogy van akinél ez fontos lehet, ha BDSM kapcsolatról van szó. Tudjuk, hogy van aki igényt tart arra, hogy nevelő célzattal bántalmazva legyen. Nem kell elfogadni, de nem árt tudatosítani, hogy van akinél ez fontos lehet, ha BDSM kapcsolatról van szó.

Ha valami nem ment át, akkor az az, hogy léteznek olyanok is, akik valóban kompenzálnak, és gyűlölik a nőket vagy a férfiakat, még ha ezt nem is fogják nyilvánosság előtt elismerni. Amennyiben ők is beleegyező partnerekkel élik ki a vágyaikat, miért ne lehetne ugyanúgy létjogosultságuk akár a BDSM-ben?

És akkor a továbbiakban csak hagosan fortyogok majd, nem feltétlenül kell érteni!

Tudom, hogy a háttérben vannak akik, megpróbálnak hatni a diskurzusra, mondván nem kell minket komolyan venni, és jobb is minket ignorálni. Csak azt nem értem miért nem sokkal férfiasabb dolog előállni a saját véleményünkkel? Mert félünk attól, hogy kiderülne rólunk, hogy egy ilyen Nagy Barnabás szintű hülye gyerekek vagyunk?

Nyilván, hogy az ipse egy nőt nem tudna megtartani magának, nem, hogy kettőt, de ő már rögtön többnejűségről prédikál nekünk. A rosszindulatú görény témán átlendülve, egy másik jelenség is eszembe jutott. A minap Gerald Rogers nevét ismerhettem meg, egy exem facebook posztjából. Ez a szerencsétlen senki, egy 16 évnyi házasságot követő válás után osztogat nekünk "párkapcsolati tanácsot".

https://www.mindenegyben.com/hirek/egy-elvalt-ferfi-20-tanacsa-minden-hazas

Én először azt nem fogtam fel, hogy ezt így mi célból oszthatja meg valaki a facebookon? Ez kettő pofonos történet! Hát nehogy már, ez legyen a legnagyobb, mindent magyarázó tanács a párkapcsolatukban szenvedőknek! Szerintem minden olyan kapcsolat, ahol az identitásunk a háttérbe szorul, "párunk vágyait és szükségleteit az sajátunk elé helyezzük", belekényszerülünk egy változásba, az elve halálra van ítélve. És az tök mindegy, hogy önszuggesztióval vagy manipulációval játszunk. Az egyik az önerőszakolás, a másik pedig szimplán erőszakoskodás. Ez aztán tényleg remek párkapcsolati tanács!

Sérült emberek, idióta tanácsai helyett meg foglalkozzunk inkább a saját, és a párunk pszichoanalízisével. Nem gondoltam, hogy egyszer még lesz lehetőség burkoltan politizálni, egy szexpartnerkereső oldalon! Ha pedig megkívánnék egy MILFet, akkor ezt a lemezt fogom feltenni neki! :)