"Dark side of the Force"

Amikor azzal találkoztam itt, hogy férfiak szolga lányokat kategorizálnak, és persze a fordítottjával is, amikor a lányok kategorizálják a mestereket, elgondolkodtam, hogy milyen sokan vannak akik szerepeket vesznek fel. Nekem ezzel személy szerint semmi problémám nincs. Úgyis a százalékos arányok lesznek a meghatározóak. A legjobban mégis csak egy egyenlő arányú domináns/szadista - szubmisszív/mazochista páros fogja magát jól érezni. És így nem csak egy maszturbálással egyenlő értékű együttléttel gazdagodhatunk, de kapunk is valami pluszt. Hisz ezért csináljuk. Mert kielégülést érhetünk el vele. Olykor még közösülés nélkül is elérhetjük ezt az állapotot. De mi a helyzet a szerepet játszókkal?

Amikor tantrikus szexről olvastam először, akkor azt hittem, hogy itt lehet választ fogok kapni a kérdésemre;

"Különböző szerepeket játszunk el – férfit és nőit, aktívat és passzívat, adót és befogadó. A játszmák, a szerepek feladása nem mindig egyszerű. A Tantra szerint az idő hátrahagyásával, a legteljesebb kitárulkozással, a Jin és a Jang egyensúlyát, és a lelki, fizikai gyönyör útját érhetik el a vállalkozó szellemű egyensúlyt keresők."

Jin és a Jang egyensúly! Hmmm. Valami ilyesmire vágytam volna amikor nőkkel ismerkedem..., Én okozok neked fájdalmat, és ezáltal a lelki és fizika gyönyör útját érhetjük el. Ezért szerintem már itt érződik az átfedés, de menjünk tovább.

"A tantrikus szex egyik alappillére, hogy akár fizikai kontaktus nélkül is örömet lehet adni és kapni. A szexuális együttlét során az érintés ezeket a pillanatokat megsokszorozza."

Na ez már jobban tetszik. Ez az amit egy BDSM együttlét során mi is képesek vagyunk elérni. Feltéve, ha az arányok rendben vannak! Jin és a Jang.

"Meditálj és simogass!"

Na ez már nekem is új dolog. Nehezen tudom magamról elképzelni. hogy én úgy okozok majd valakinek örömet, hogy a gyönyörbe simogatom. Ám legyen, tegyünk egy próbát! Bejelentkeztem tehát egy ilyen tantra programra. Már a jelentkezésemre a reakció is némi feszültséget hozott felszínre bennem. "Várunk szeretettel. Ölellek."

Megfogadtam, hogy nyitottan állok az egészhez. Nem áll távol tőlem a spiritualitás. Ilyen jellegű együttlétem már többször előfordult az életemben. Sőt! Azt gondolom, hogy ezt remekül lehetne ötvözni a BDSM-el is. Volt erre egy kísérletünk, amit egy ismerősömmel agyaltunk ki. Egy vezetett meditációban, levittük az alanyunkat egy mélyebb tudatállapotba. Elvezettük az "Ősbizalom" állapotáig, és elkértük kezéből a képzeletbeli gyeplőt. Végig "áramlásban voltunk", azaz flow-élmény.

"A flow-élmény egyik legbiztosabb jele, hogy ösztönösen, akár kitörő örömöt érzünk, miközben egy adott feladatot oldunk meg, de a flow-t úgy is le szokták írni, mint egy lebegést, amikor csak az adott feladatra fókuszálunk."

Amikor dolgunkat végeztük a képzeletbeli gyeplőt visszaadtuk és a szeánsz véget ért. Ezt a technikát én a mai napig agykontrollnak tartom. Mindegy minek nevezzük de az biztos, hogy a spirituális csomagolásra a nők sokkal fogékonyabbak. Ez fontos lehet, mert ehhez már azért olyan partnerre van szükség aki befogadó. Aki nem fogékony, arra nem is lesz hatással. Megjegyzem 3 alkalommal, 3 nővel, remek élményt nyújtott.

Elérkezett a nagy nap, megérkeztem a tantra szeánszra. Az ölelkező emberek láttán már a kapuban tudtam, hogy jó helyen járok. Bevallom sokat vártam ettől az eseménytől. Tisztában vagyok vele, hogy torzult "szeretetnyelvvel" rendelkezem. Számomra ez az ölelkedős, cirógatós, simogatós, szeretet kifejezés valami egészen más jelentéssel bír. Ennek az okát a gyerekkoromra vezetem vissza. És most kivételesen nem a Kacsamesékre gondolok.

A Kacsamesék megszakítása

Valahogy az az első benyomásom, hogy ez nem egy valódi érzelmi megnyilvánulás, csupán csak egy szerep. Mint amikor az arcodba mosolyognak és közben hátba szúrnak. Rögtön beindul bennem a védekező mechanizmus. Mint amikor a domináns szadista nő egy BDSM castingra megy és közlik vele, hogy most itt te leszel az aki kapni fog. És ott ül a keresztbe tett karjaival. Hogy az a kéztartás mennyire árulkodó! Nincs a homlokára írva a beállítottsága de abból a tartásból pontosan tudod, hogy ő nem azért van ott, hogy elverjék. De amikor a Mester rákérdez, hogy mit szólnál a másik oldalhoz, akkor a szeme felcsillan és elmosolyodik. Az menni fog. Menni bizony. Ezért is tartom kurva jó alakításnak és hiteles karakternek a Nimfomániás Domját. Mert ilyen apró kis részletekre is kitértek a filmben. Több van ott mint amit elsőre gondolna az ember!

De említhetném még Biszku Bélát is. És most ne politikai szempontból gondoljunk rá. Rengeteg videó van fent róla a neten. Volt egy olyan esemény ahol tőrbe akarták csalni azzal, hogy kommunisták előtt kéne egy kicsit ideologizálni. De helyette beépített emberek az 56-os kommunista geciskedéssel próbálták meg szembesíteni. Az öreg kibaszott profin kommunikált. A rendszerváltás előtt-közben volt egy interjú vele, ahol arról beszél, hogy az emberek irányítását neki meg kellett tanulnia és bele kellett szoknia. Azt vallotta, hogy sosem parancsolt csak kért és a meggyőzés erejével próbált irányítani.

...a szeánszon egyenlő arányban voltak férfiak és nők. Ez itt nagyon fontos, mert a feladatok kifejezetten férfi női párokra vannak kitalálva. A játékot egy kis bevezetővel kezdte a Mester.

"A tantra ellentétben a jógával, a befogadó energiákról szól. Tulajdonképpen a női "Jin" energiák összpontosulnak. A tantra olyan spirituális gyakorlat, amelyben a nőt imádják, ő az istennő az ő kielégülése az elsődleges szempont. A tantra a szubmisszió"

Itt esett le, hogy csapdába kerültem. Alá kell vetnem magam a női energiának. Nincs Jin és a Jang, csak Jin. Már eleve ellentmondásos nekem, hogy az egyik fél hiányában hogyan teljesedhetünk ki.

A szeánszot egy vezetett meditációval kezdtük. Agykontroll! Rögtön ez ugrott be. A meditáció alatt folyamatos feszültséget éreztem. Ennek ellenére mégis befogadó voltam és mentem a többiekkel az "ösvényen". Erős energiákat éreztem, efelől semmi kétség. Szinte magával ragadott. Viszont az az érzés lett bennem úrrá, hogy ha ez az energia valóban képes volna magába rántani akkor én ott helyben meg is szűnök létezni. Ez inkább félelmet generált bennem és nem nyugalmat.

Az első feladatnál a férfiknak be kötötték a szemüket, egymásnak háttal állva, egy kört alkotva. A nők tetszőlegesen választhattak maguknak egy férfit. Ezen a ponton éreztem azt, hogy akkor talán most bedobom a szemkötőt. Amikor a partnerem kiválasztott, levette a szalagot a szememről. A nőt úgy kellett köszöntenem, hogy "Tisztelem a benned élő Istennőt". Ez nem olyan egyszerű feladat. Őszintén csak úgy odamorzsolni valakinek ezt a mondatot. Nekem ahhoz, hogy valakiben a Nőt tiszteljem valamit le kell rakni előtte az asztalra. Egyébként meg csak mint ember az emberrel a viszonyunk. Mit tiszteljek egy olyan nőben akiben egy csöppnyi nőiesség nem szorult. Szokták mondani az idősebbek ha vitatkozunk; Tiszteld a koromat! Na nem. Ez nem ilyen egyszerű. Ha nincs mögötte élettapasztalat addig az csak egy állapot. Egy állapot, ami azt jelzi kinek az anyját baszták meg előbb. Így van ez ezzel is. Attól, hogy ott áll egy nő még nem fogom tisztelni, de mondtam. Utána a nő köszöntött engem; "Tisztelem a benned élő Istent". Ez a mondat valóban nyugalmat sugárzott. Jól eső érzés volt.
A feladat, hogy mélyen egymás szemébe nézzünk. Ez nem okozott különösebb problémát. Az első nőnél, egy picit meglepődtem. Magamat véltem felfedezni a tekintetében. Aki most ebbe a szubmisszív szerepbe zárta magát. Tehát elnyomja magában ez egyik énjét. Talán épp azt ami dominálna. Sajnálatot éreztem.
A csengő hangja után megköszöntük egymásnak és megöleltük egymást. Az ölelést általában egy gyors összeborulással lerendeztem. A többiek meg még ott ölelgették és tapizták egymást. Én éreztem magam kellemetlenül. Fura pedig nem azért jöttem, hogy kellemetlenül érezzem magam. Aztán átbillentem és már leszartam mit gondolnak rólam. Egy lépést tettünk balra, és a következő partnerrel álltunk szembe. És ezt így folytatva, amíg vissza nem térünk az első nőhöz. A női tekintetekben sok mindent láttam, barátságot, félelmet, hidegséget. Barátságra közömbösséget, félelemre erőt. Nagyon érdekes tapasztalat.

Aztán eszerint a tematika szerint folytatódtak a feladatok. Következő körben az első nő nekem háttal ült le és finoman kellett masszírozni a vállát. Csak is finoman. A kezdés remek volt. De valahogy ahogy kezdtem átvenni a partnerem energiáját beindult bennem a nemi vágy. Olyan szívesen rászorítanék a vállára. Szerintem akkor és ott basztak volna ki páros lábbal, így a gyönyört esélyem sem volt átélni. Így egy idő után unalmas hátdörzsölgetésnél többet nem is igazán tudtam adni. Viszont innentől amikor partnert váltottunk akkor mindig váltakozott az adok-kapok. A következő nőnél már én kaptam. Ez igazán jól esett, itt mindig egy kicsit úgy megpihenem. Volt egy nőci aki szinte már megbaszott a mellivel. Azt élveztem. Csináld picsia, csináld!

Voltak feladatok, ahol szintén váltakozva adó és vevő, energiákat kellett küldenünk különböző csakrákra. Az adás részével nem volt gond, de amikor én voltam a vevő a bizonytalanságom úrrá lett rajtam. Mi van ha valaki nem azt az energiát tolja rám mint amit kellene? Nem kis feszültség volt bennem a feladatok alatt. Olykor éreztem, hogy kifejezetten agresszív gondolataim támadnak a sok öleléstől és tapizástól. Ha én nem figyelek, vagy valaki annyira ellenszenves, és ezt az agresszív (sötét) energiát küldöm rá, akkor az a másikban milyen károkat okozhat majd. És bennem a másik (sötét) energiája mit okozhat? Vevőként a félelem dominált, adóként pedig az erő. Ezt elengedi egy percig sem tudtam.
Az utolsó játéknál két sorba sorakoztunk egymással szemben. Ezzel egy folyosót alkotva. Mindenkinek becsukott szemmel végig kellett menni a folyosón. Úgy, hogy közben a többiek folyamatosan simogatják. Ezzel is navigálva útját a két sor között. Nekem már a simogatós része is kellemetlen volt. Itt figyelhetem meg először a többi férfit is. Kétféle típus volt. Volt aki szemmel láthatóan örült és átadta magát annak, hogy őszintén érhessen más emberekhez, nőkhöz. És volt akiről pontosan tudtam, hogy a cél az csupán annyi, hogy letapizza, közel kerülhessen, belemásszon, és a végén megbasszon egy nőt. Ezért szerepet vesz fel. Egy szubmisszív, alárendelt, feminin férfiét, aki "Istennőként" tiszteli a nőket. Mert ott abban a világban az dominál, aki behódol ennek.

Ez a világ a saját világom ellenpólusa volt. Egy szélsőséges nézet. Semmilyen szinten nem tudtam vele azonosulni. Amikor én haladtam végig a folyosón csukott szemmel, kínt éreztem az idegen emberek érintésétől. Ki is álltam. Volt ott olyan aki helyettem is simogatott.

A szeánsz végén odalépet az egyik nő, és rákérdezett;

-Hogy érzed magad?
-Zavartan és kínosan. És egy kicsit dühös is vagyok.
-Ahogy a kezedet tartod az mindent elárul.
-Szóval te tudod mit takar a kezem?
-Leginkább téged
-Ezt köszönöm!

Azt gondolom, hogy lehet szerepeket felvenni, erről az oldalról és arról is, de a "lelki és fizikai gyönyör útját" kölcsönösen, a szerepek mögül nem fogjuk tudni megismerni. Ehhez két embernek kell kiegészítenie egymást. Függetlenül attól, hogy milyen szélsőséges kereteken belül létezünk. Onnantól lesz az egész valódi, ha ez két ember között automatikusan működik. Máskülönben veszélyes is lehet a játék.
Azt mondta egy férfi nekem az esemény után, hogy nagyon nehéz megszabadulni az egónktól. Az lehet, de nekem eszem ágában sincs megszabadulni tőle. Én így érzem magam jól.






Kiegészítés: "Return of the Jedi";

Írásomra a szeánszot vezető Mester ezekkel a szavakkal reagált;

"Köszönöm, hogy megosztottad velem a tapasztalásaid. Mindannyian eltérő Utakat járunk be, az Univerzum számtalan rétegben éli meg a sokféleséget. Ha kell fokozza a nehézségeket, ha kell elenged, ha kell felemel. Ez is egyéni. Ám az egyéni valójában nincs és nem létezik, csak a fizikai testben van megosztottság és egyediség, egyébként csak egység-gyönyör-fejlődés-változás van, ami mindenség-tudat-szinten zajlik, ám a mi kis emberi lét sercenő-fellángoló és kihunyó létünk is része mindennek egy alsóbb szinten. Tehát a TE utad teljesen elfogadható és arról szól, ami jelenleg a tiéd. Örülök, hogy ilyen jól viselted a tegnapi programot, és köszönöm, hogy eljöttél és tapasztaltál, annak még jobban örülök, hogy pozitívan tudsz tekinteni az egészre, ami zajlott. Van egy korona csakrás megszálló démonod a megérzéseim szerint, de ezt egy látó meg tudja mondani neked, ha érdekel és kíváncsi vagy. Persze élhetsz vele egész mostani életedben :) A tiéd, én csak jeleztem egy sugallatot. A sorsunkat teljesítjük be mindannyian, és a nagy eseményfolyamban helye van minden árnyalatnak, leginkább az anyagi-duális síkon lehet jókat szenvedni. Én is éltem olyan életeket, melyben meg kellett tapasztalnom azokat a dolgokat,amikről írtál, és elfogadom mindezt. A legjobbakat kívánom neked :) Ez a te életed, a te tested, a te sorsod, csak te dönthetsz róla, hogyan viszed végig :)"

2017. 04. 09