A paródia után egy kicsit komolyabb témával készültem, mégis próbálok majd az előző cikkekhez kapcsolódni.

Már a kezdetek kezdetén is aggályaim voltak ezzel a játékkal kapcsolatban, ami nem csupán a BDSM-ben ért tapasztalatok alapján merültek fel bennem. A tantrás játék, amin kifejezetten önismereti szándékkal vettem részt, a legjobb példa lehet erre.
A játék lényege az volt, hogy a csoport tagjai felváltva váltogatják az "adó" és a "befogadó" szerepeket.

Fontos, hogy ebben az esetben, a befogadó és az adó szerepe, egy kissé megtévesztő lehet. Nem feltétlenül azonos az általunk is ismert domináns és alárendelt fogalmával. Amikor én befogadóként voltam jelen, a másik fél szerepe arról kellett, hogy szóljon, hogy az én kedvemre tegyen, úgy hogy én mindvégig passzív maradok. Adóként pedig fordítva, aktívan kényeztetem a partnerem. Nem titok, hogy többnyire nekem az utóbbi okozott problémát.

Nálunk a BDSM-ben általában az aktív, domináns félnek rendelődik alá a passzív, szubmisszív fél. A normál szexualitás keretein belül, itt azonban szerepcsere is lehetséges, különösebb komplikáció nélkül. Kulcsszó a kölcsönösség, amelynek a célja a közös örömszerzés. Az együttléthez nem rögzülnek eszközök, öltözékek, és nem alkalmaznak erőszakot, sem fizikailag, sem verbálisan.

Freud szerint az szadomazochizmus onnan ered, hogy az egyén pszichoszexuális fejlődése megrekedt, vagy visszaesett egy korábbi szintre. Minél többet olvasok a Freudi elmélet értelmezéseiről, annál inkább kezdek kételkedni benne. A legújabb kutatások is, már nem mint szexuális deviancia foglalkozik az SM-el. Sőt maga a pszichiátria is komoly reformokon ment keresztül, az elmúlt 50-60 évben. Így mára már a klinikai szadizmus és a nemi szadizmus különválik egymástól.

Míg a szadistának a másik személynek okozott fájdalom és szenvedésének látványa okoz élvezetet, akár a másik fél beleegyezése és együttműködése nélkül is, addig a mazochistának a vele szembeni kegyetlenkedés nyújt kielégülést. Minél gyengébb a másik fél és minél inkább tiltakozik, annál nagyobb a szadista számára a szexuális öröm. A két hajlam egymás tükörképei, és akkor a legjobb ha egymásra találnak. Ritkább esetben léteznek olyanok, akiket mind a két felállás izgathat, azonban többnyire a szadista, vagy mazochista hajlam kizárólagos. Számos írásban valamiféle függőséghez hasonlatos állapotként tesznek róla említést.

Én magam nem bírom a fájdalmat, és cseppet sem élvezem. Ennek ellenére, csupán kíváncsiságból kértem Eilrahcot, hogy üssön meg, okozzon nekem fájdalmat. Nem megy neki. Szemmel láthatóan kellemetlenül érzi magát a feladattól. Még mindig azt gondolom, hogy ez a lehető legjobb párosítás.

Korábbi cikkemben Jillian Keenan könyvéből idéztem, ami inkább a személyes tapasztalatokra, mintsem a tudományos megközelítésre alapoz, azonban mégis komoly kutatómunkát feltételez maga mögött. Nagyon hasonlít az én értelmezésemhez is. (eddig) Igaz, a könyv inkább csak a mazochista nő szemszögét és tapasztalatait tükrözi. Ami azért is ígérkezik izgalmas olvasmánynak mert tudományos szempontból a szadizmus fogalma sokkal érthetőbb, kézzelfoghatóbb és magyarázhatóbb mint a mazochizmusé.

Jillian Keenan a Szex, Shakespeare szerzője

Én azonban azt sem venném félvállról, hogy szadista hajlamokat, vágyakozást, igenis kiválthatnak korábbi sérelmek, gyermekkori bántalmazás, vagy akár a pszichoszexuális fejlődés rendellenessége, amiről Freud is ír. Ebben az esetben pedig nem feltétlenül tartom jó ötletnek a szerepcserés játékot, egy kizárólagos szadistánál. Gondoljunk itt például egy olyan emberre, aki a gyermekkori bántalmazásai miatt poszttraumás stressz szindrómában szenved.

https://hu.smpixie.com/bdsm-blogok/wilmaa/41016-szombat-es-mert-merges-es-csalodott-vagyok

Egy ilyen emberben már csak a játék mechanikája is alkalmas lehet arra, hogy elkezdjenek leperegni előtte az átélt események, és újra abba a mentális konfliktusba hozza a beteget, ami a szorongásait okozza. Ezzel fenyegetve érezheti a saját ontológiai biztonságérzetét, és megindulnak a védekező mechanizmusok. Ebben esetben a félelem valós. Az egyén a létezését érzi fenyegetve. Ha szembesítjük a furcsa viselkedésével, csak tovább deperszonalizáljuk, és még súlyosabbnak érzi a helyzetet. A beteg a transzállapot segítségével menekül a világ elöl, agresszív viselkedésével pedig védekezik. Nem felismerve a helyzetet, ez akár addig is fajulhat, hogy saját maga, vagy mások életére törhet. Minden jel ami, arra emlékezteti, hogy viselkedése eltér a normálistól, csak kétségbe ejti, és ront a helyzeten. Elég csak egy rossz pillantás...

Akárhogy is tekintek egy kizárólagos szadistára, legyen az hajlam, függőség, vagy egy komplett személyiség típus, nincs kizárva, hogy valamilyen mentális zavar egyik tünete is lehet. Ilyen esetben pedig elég hülye játék a szerepek váltogatása. Még inkább hülye játék ezt feladatként kérni tőle. Tehát aki egy kicsit is úgy érzi, hogy kizökkenthetetlen a szexuális szadomazochizmusából, annak semmilyen formában nem ajánlanám, mert nem csak a BDSM-et éljük meg mentális síkon, de magát a szexualitásunkat is. Egyébiránt, maradva a Freudi elmélet vonalán, a világunk összes problémája szexuális eredetű.