Azt tapasztaltam, hogy a legtöbb ember, akivel akárcsak egyszer volt módom együtt megélni a BDSM-et, és megvolt köztünk az összhang, az mindkettőnk számára örök élmény maradt. Ehhez pedig nem szükséges az, hogy egymás honfitársai legyünk. Ilyen meghatározó élményem volt már: amerikai, holland, bolgár, szerb és magyar emberekkel is.

Mitől különlegesek ezek az élmények? Vagyunk, akiket a BDSM Közösséget egy globális törzsnek tekintjük. Darwin még úgy gondolt a törzsekre, mint akik egy adott területen élnek, közös értékrendszerrel és szokásokkal. Azonban ő is úgy gondolta, hogy egy törzs tagjainak összetartása nagyban hozzájárulhat a csoport sikerességéhez.

https://www.youtube.com/watch?v=0ihnvfisfTE (törzsi muzsika)

Úgy gondolom, hogy a BDSM törzsi felfogása adhat magyarázatot arra, hogy miért lehet olyan egyedi és hatalmas élmény valakivel megélni a BDSM-et. Mikor két-vagy több- ember játszik eljuthatnak egy nagyon magas érzelmi és szellemi szintre. Hasonló érzés ez, mint amikor szeretkezünk, de mégis más. Ha valaki jól ért az intimitás biokémiájához biztosan pontosan le tudja írni, hogy ilyenkor milyen hormonok szabadulnak fel. 

Számos ember gondolja úgy, hogy  BDSM-et aktívan megélő emberek elmebetegek. Már nem tekintik tudományosan sem annak, ha valaki ilyen érdeklődésű, de ami még fontosabb, nézzük meg a hétköznapokat: gyakran látunk/hallunk erőszakos cselekedetekről, mind testi, mind lelki értelemben. Ezek az esetek nem beleegyezéssel történnek. Amikor átesett az egyik hazai polgármester felesége a "vak komondoron", ott nem volt beleegyezés. Igaz, most eszembe jutott, hogy szegény megboldogult (14 évet élt) óriás, fekete schnauzerünkön, Bonzón, egy hűvösvölgyi házibulimban én is hanyatt estem a vaksötétben. Jót röhögtem saját magamon, de itt én voltam elővigyázatlan, és senki nem bántalmazott.

A BDSM az erőszakkal szemben, a szeretet nyelve. Teljességgel megértem ha valaki egy véresre vert feneket, vagy egy felcsipeszelt péniszt látva nem a szeretetre asszociál, azonban a BDSM mindig beleegyezéses. Különbözőek vagyunk, mindannyiunknak más okoz örömet. Emlékszem volt egy barátnőm, aki közölte, hogy forduljak orvoshoz a vágyaim miatt. Van egy távoli rokonom, aki orvos. Annyit mondtam neki, hogy szeretem az intim helyzetekben megélni a fájdalmat (ez ebben a formában nem igaz, de nem akartam részletesen mesélni egy távoli rokonomnak a vágyaimról). Ő erre azt felelte, hogy ezzel semmi baj nincs, mert az agyban a fájdalom és a gyönyör észlelő központ átfedésben vannak egymással, így ez teljesen normális, biológiai értelemben. Sőt hozzátette, hogy van egy barátja, akit kifejezetten az hoz izgalomba,ha a párja szuperhősnő jelmezt ölt.

Sok korábbi írásomban említettem már a filmek és a kultúra káros hatásait a BDSM megítélésének szempontjából. Ezt azonban fontos gyakran hangsúlyozni: populáris filmekben és sorozatokban a BDSM-mel gyakran viccelődnek(Amerikai pite), vagy kötik gyilkosságokhoz (Doktor Csont, CSI, 8mm, Nagy Trükk). Ezzel akkor nem feltétlenül van baj, ha olyan ember tekinti meg ezeket az alkotásokat, aki tisztában van vele, hogy a producerek szeretik a pénzt (szeressék csak, ez nem is gond), és minden eszközt megragadnak, hogy minél többre tegyenek szert belőle. Azonban amit ezekben a filmekben és sorozat epizódokban láthatunk nem a szeretet nyelve, és nem is BDSM. Ez egy BDSM köntösbe bújtatott pénzt tojó lúd. Semmi több.

A szeretet nyelve ott kezdődik, amikor nem mazochistaként felajánlom egy szadistának hogy korbácsoljon meg, ő pedig figyelembe véve, hogy a fájdalmat csak mérsékelten szeretem, olyan módon korbácsol meg, hogy érzem, hogy egy törzshöz tartozunk.