Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a következő írásunk a nyugalom megzavarására alkalmas tartalommal bír, így semmilyen korosztálynak és egyéni nézeteitől elrugaszkodni nem tudó olvasóinknak nem ajánljuk!


-Minek köszönhető akkor ez az érzelmi kitörés részedről a nagy nyilvánosság előtt?
-Ezt hívom poénnak.

Úgy látszik, hogy elég szar humorérzékem van, de hát a konkrét esetben éppen a zavar az, ami annyira mulattatott.

(A linket kihagyom, mert éppen az volt a biztosíték lebaszó konfliktus.)

"Az oldal szabályzatát megsértetted, ezért az egyik blogod töröltük.

A törölt blog:
Faszén, avagy szerves önkritika
A magamfajta szadisták nagyon mély érzéseket táplálnak azokkal szemben, akik közel állnak hozzájuk. Éppen ezért nagyon nehezen tudunk egy rosszul működő kapcsolatból kiszállni. Viszont amikor szembe megyünk a konfliktussal, akkor ezt úgy tesszük, hogy szétanalizáljuk a konkrét problémát, és ezzel a másik önbecsülését a földbe döngöljük."

Nem tudom, miből gondolja itt bárki is, hogy amit az SmPixie oldalán írok, az az éppen aktuális lelkivilágomat tükrözi, vagy hogy az éppen aktuális problémáimról teszek említést egy-egy bejegyzésemben.

Szóval ez nem a szadistákra, hanem az introvertált emberekre jellemző tulajdonság, ami egyáltalán nem rossz. Rossz tulajdonsággá akkor válik, ha a másik nem ismeri fel, hogy miről van szó. A konfrontáció az egyik kedvenc kis facebook csoportomban a "Punkok csoportjában" bukkant fel megint, mely nem mellesleg egy folyton visszatérő konfliktus ebben a szubkultúrában. Az egészet egy jelmondat, a "Punk's Not Red" indította útjára; és akkor elindult az adok-kapok...
Gondoltam, beszállok a buliba és megosztottam egy nagyon náci zenét. (Divizió 88 - Miért) Primitív kifejezési formában zseniális manipuláció és propaganda!

A dal kifejezetten egy introvertált ember frusztrációjára építkezik. Ha kiveszem a dalból az ellenségképet, egész más lesz az üzenete. A punkok között is bizonyára különböző személyiségtípusú emberek léteznek; a konkrét dallal pedig mi introvertáltak fogunk a legjobban azonosulni. Ha nem arra asszociálunk, hogy bevándorlók árasztják el az országunkat, hanem arra, hogy utazunk a metrón, és emberek folyamatosan belegázolnak a személyes életterünkbe, akkor hasonló gondolatok, érzések áraszthatnak el minket. Pl.: hogy mi a faszért ilyenkor jut eszébe mindenkinek, hogy ezen a kurva vagonon utazzon?!

"Én csak azt az egyet nem értem, hogy mi a faszt keresnek ezek itt?"

Ha ugyanerre a frusztrációra egy ellenségképet ültetünk, és az "ént" kicseréljük a közösségre, azaz konkrét esetben a "fehér magyar emberre", máris egy vérnáci indulót kapunk. A szerző ügyesen csinálja, a közösséget nem nevezi nevén, csak az ellenségképet, ami pedig szinte mindenki, akik nem mi vagyunk. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető-e, hogy trollkodás az egész, vagy valóban primitív emberek agyszüleménye, mindenesetre tudjuk, hogy mire épül a dal, ami így baromi hatásos is lesz. A punk egy hatásvadász műfaj.

A kicenzúrázott blogban a link szintén egy olyan dal volt, ami bizonyos frusztrációkra építkezett. Pl.: amikor két összefésülhetetlen személyiségtípusú ember konfrontálódik; míg az egyik nehezen barátkozó, és az érzéseit is nehezen mutatja ki, addig a másik mindig kedves, és rengeteg pozitív visszajelzésre van szüksége, hogy önbecsülése stabil maradjon. Ha nem ismerjük fel, hogy ez egy nem jól működő párosítás, és folyamatosan kerüljük a konfliktusokat, egy idő után kipukkad a lufi. Utóbbi éppen inkább ránk, introvertált emberekre jellemző. Mi csak azt szeretnénk, hogy hagyjanak minket békén, míg a gondoskodó típusú emberek gondoskodni akarnak rólunk (vagy megmenteni), és hogy ne konfrontálódjunk (hogy ne bántsuk a másikat), kénytelenek vagyunk megerőszakolni az identitásunkat. Mi a problémáinkat kifejezetten analizálás útján vagyunk képesek megoldani, de ez a folyamat a másik számára sértő lehet, mert így rákényszerül arra, hogy szembesüljön a valósággal. És a valóság nem mindig hozza úgy, hogy az pozitív egy visszajelzés a másik számára.
Korábban írta valaki, hogy elmenekült a szadistája; ez most vagy az abból való félelméből eredt, hogy veszélyeztetve érezte magát a másik "erőszakoskodása" miatt, vagy éppen már ő nem akarta tovább bántani a másikat. Azért olyan eltűnősek a férfiak, mert nehezen konfrontálódnak.

Említettem a múltkor az FPS játékokat, ill. hogy egy egész generáció nőtt fel rajtuk. Ahogy apáinknál a kocsmákban felirat is figyelmeztetett:

"A túlzásba vitt szerencsejáték mentálhigiénés problémákat okozhat, illetve szenvedélybetegség kialakulásához vezethet."

(FPS; belső nézetű lövöldözős játék, a videojátékok egy olyan fajtája, ahol a játékos belső nézetből, a főhős szemén keresztül látja az eseményeket.)


Biztosra veszem, hogy hasonlóan más játékokhoz, a videójátékok is hatással vannak az ember gondolkodásmódjára. A játékban gyilkolunk, de amikor minket ölnek meg, egy kattintással újjáéledünk és onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nem tudom, hogy érthető-e, hogy mire akarok kilyukadni? Az "új generáció" nagyon nehezen kezeli a konfliktusokat.

XY-al Mr. Grinchről elmélkedtünk. Mr. Grinch nem utálja a karácsonyt, csak meg van sértődve, ezért hadjáratba kezd és megpróbálja elrontani mások karácsonyát.

Felcsillant a szemem és megjegyeztem, hogy akkor most asszociáljunk a történelemre. A sértődöttség alapjának vegyük mondjuk az első világháborút lezáró versailles-i béke megalázó feltételeit és a Balfour-nyilatkozatot, és pumpáljuk fel a németek sértődöttségét a maximálisra; talán nem is annyira meglepő válaszreakcióként megkapjuk a III. Birodalmat.

 Nagyon érdekes, hogy milyen szimbólumrendszert használt a birodalom; a "Legfelső Isteni Teremtőerő", az "Abszolút Igazság" ősi szimbóluma, a szvasztika, a nemzeti zászlóra került. A teremtő "Anya" jelképe, ami a másik oldalról a pusztulást és a rombolást ("Rossz Anya") jelképezte, és jelképezi azt a mai napig. A képletből egyetlen egy elem hiányzik, mégpedig a megtartás, vagy más néven fenntartás. - A trimúrtiról már korábbi írásaimban is említést tettem.

A trimúrti (szó szerint: három forma; szanszkrit nyelven: त्रिमूर्तिः ) a hinduizmusban Ísvara (Isten) megnyilvánulásának hármassága - ahogy az indiai gondolkodás látja :

• Brahma, a teremtés,
• Visnu, a megtartás,
• Siva, a rombolás és megújítás három istenének egysége.
  
  

  
  
  (A főváros körül éppen 1944 december 24-én zárult be az ostromgyűrű, s elestéig bő másfél hónap telt el, amikor 1945. február 11-én a védők hadra fogható része vérbe fulladt kitörést hajtott végre a budai várból.)

 Visszatérve a kapcsolati konfliktusokra! Tulajdonképpen az igazi konfliktus az, hogy nem tudjuk a másikról, ki is ő valójában, mire lenne szüksége ahhoz, hogy komfortosan érezze magát. Persze azt "az árja nem járja", hogy a magunknak akarjuk az egész világot, mert akkor a másiknak nem marad benne hely. Ha nekem gondjaim vannak a tömeggel, akkor nem a tömegmészárlás lesz a problémámra a megoldás. Bár kétségkívül az, aki egy lakatlan szigeten él, azt nem is érinti a szociális fóbia.

Azzal, hogy kerüljük a konfrontálódást, csak generáljuk az igazi konfliktust. Az, hogy egy pár egyik tagja introvertált, míg a másik extrovertált, még nem feltétlenül összeegyeztethetetlen. Az én apám is extro, míg én intro vagyok. De, ha éppen ezen ütköznénk, ezt intelligensen le lehet úgy kommunikálni, hogy a másik is megértse, mi játszódik benne le. Személyiségeink nem csak ezekből a részekből állnak össze. Léteznek még olyanok, akik "érzés alapú" döntéseket hoznak, míg mások "gondolkodás alapú" döntéseket. Egy harmonikusan működő kapcsolatnak az volna a lényege, hogy a másik az vagy kiegészíti az ént, vagy kiteljesíti azt. Minél több lehetőség nyitott a konfliktusokra, annál nehezebben lehet ezt megvalósítani.

A "Punkok csoportjában" is erre épült a vörös és fasiszta konfliktus. Pedig hát tudjuk, hogy a punk igazából se nem vörös, se nem fasiszta. Azonban egy antifasiszta skinhead srácnál bőven elég volt, hogy megosszon valaki egy vérnáci muzsikát azzal a szöveggel, hogy "ez a dal legalább annyira introvertált mint én vagyok", és ki is lépett a csoportból.


Freddy Krueger magával ragadta. És ebben az értelemben is Freddy a valóságtól való félelmet jelképezi. Mert tudjuk, hogy az nem volt hazugság, hogy ne lennénk olyannyira introvertáltak mint a konkrét rasszista dal, de azt senki sem állította, hogy rasszisták is vagyunk. Azt már csak a másik látta bele, és egy kicsit meg is ijedt tőle. Épp csak annyira, hogy eltűnjön abból a környezetből.

Nem csak a racial play, de más pszichoszadista játékok is ezen mechanika szerint működnek. Erről szerzőtársam Risley Addix már számos alkalommal írt, és tartott előadást. Ezzel kapcsolatos, egyik legnépszerűbb írását a Manipuláció, BDSM, Kultúrrelativizmus-t ajánlanám olvasóink figyelmébe!

Az SmPixie oldalán megosztott rövid blogomat rasszistának bélyegezték, és végül le is tiltottak. Legradikálisabban egy roma származású kötözés fetisiszta mester támadott, aki már több mint 20 éve foglalkozik BDSM-mel. Nem mennék bele a bondage pszichológiai hátterébe, de elég súlyos következtetéseket vontam le a történtekből. Az úriember a racial play játékokat egy szerepjátékhoz hasonlította. Persze, ezt így is fel lehet fogni, mint ahogy a szadomazo játékokat is, ám csöndben megjegyezném, hogy alávetettként valaki a származását, vagy a bőrszínét nem tudja csak úgy megjátszani. A szadista, aki rasszista szerepben tetszeleg, az alávetettel csak elhiteti, hogy gyűlöli őt a származása miatt. Attól ő még ugyanúgy szadista marad; problémává csak akkor válhat, ha a szadista a frusztrációját éli ki a partnerén úgy, hogy annak nincs tudatában. Ugyanilyen frusztráció lehet a kisebbségi komplexus is. (individuálpszichológia)

Gondoljunk csak bele egy kicsit, hogy miről szól a rasszista mozgalmaknál az egyenruha! Arról, hogy ezeket a bizonyos frusztrációkat fenntartsák az emberben. Erre épül a propagandájuk is; a megalázott, megszégyenített fiataloknak egy új identitást és ellenségképet mutassanak, hogy benne tarthassák őket a kreált fantázia világukban. Ezért érzik magukat felhatalmazva arra, hogy azt, aki ebbe a világba nem illik bele, azt eltöröljék a föld színéről.


"Azt mondják, hogy rasszista vagyok,
Mert fehér emberek a rokonok,
Azt mondják, hogy rasszista vagyok,
Mert Magyarokat nem parasztozok." -Radical Hungary

Tehát nem a valódi sérelmekkel van a gond, (én is sértve érzem magam) hanem az álomvilággal, amiben ezek az emberek élnek. Az teljesen mindegy, hogy ki él ilyen álomvilágban, legyen az magyar, cigány, zsidó, férfi, vagy nő. Tehát az, aki úgy utálja a rasszistát, mint a rasszista őt, az nem megoldja a problémát, hanem generálja. Az pedig, aki úgy utálja a másikat, hogy csak azt gondolja róla, talán még a rasszistánál is rosszabb.


Erről szólt a hadüzenetem az "illegalitással" szemben is. Érdekes mód ez az írásom egészen addig volt népszerű, és szimpatikus, míg az első tüskéket el nem kezdtem beszúrni, majd hirtelen néhányan áldozatnak érezték magukat. Egyszerűbb valakire valamilyen agybajt vizionálni, mint a saját hibánkat meglátni. Ha én ugyanúgy állok a problémához, mint egyesek, akkor a Pixien is már csak egy jó kis koponya lékelés segíthetne.

A Pixie moderátora pedig az, aki letakarja a tükröt. Mit jelent a letakart tükör?

"A halál beálltakor a legelső tennivalók közé tartozott az ablak kinyitása, az óra megállítása és a tükör letakarása. Az ablaknyitás célja még a 20. sz.-i hit szerint is az, hogy az eltávozó léleknek szabad útja legyen. A tükör letakarását (bármivel, újabban fekete kendővel) mai napig életben tartotta az iszonyat attól, hogy a tükörben is lássák a halottat. Szerepe volt annak a törekvésnek is, hogy a halott ne lássa meg saját magát – ez megnehezítené távozását. Ma e két motívum mellett sok egyéb indokolás is ismert (pl. ha valaki belenézne a tükörbe, sárgaságot kapna stb.). Az óra megállítása újabb keletű szokás; valószínűleg a kézenfekvő analógia (élet megszűnése – óra megállása) hozta létre. Mindhárom cselekmény hasonló formában és magyarázatokkal Európa-szerte elterjedt. A halottal kapcsolatos teendők nagy részét a gyakorlati szükség hívta létre." -Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925)


A tükör letakarása nem más célt szolgál, minthogy nehogy magadban lásd meg a halottat. Ez egy természetes védekezőmechanizmus a még élők részéről. Tudjuk, hogy miről van szó. Halálfélelemről. Egyes embereknek problémát okoz szembenézni a halállal. Ez a szokás miattuk alakult ki. Pedig igazán sokat segíthet rajtuk, ha ilyen formában szembesülhetnek a félelmükkel. Biztosra veszem, hogy olyan dolgokat láttak így egyesek, amire a környezetük úgy reagált, hogy azt képzelték, az, aki a tükörbe nézett az megőrülhetett. ("a halott az élőket magával viheti, vagy megszállja őt") No, nem mintha letakart tükörrel védekezni a halál ellen a józan észről árulkodna!