A média és az emberek, akikkel a szakmában találkoztam és részei ennek a világnak, megtanították, elmagyarázták, hogy ez egy nagyon szép, vonzó és izgalmas világ, de természetesen itt is érvényben van a "nem minden arany ami fénylik".

100%-osan objektív újságírás nincs. Ha valamilyen szervezetnek a tagja vagy, akkor még kevésbé lehetséges a pártatlanság; már csak a közismert szociálpszichológiai szabályok miatt is melyek aktiválódnak a csoport kontextusába.

Az ember társas lény, mindenkit motivál a valahova, valakihez való tartozás, teljesen egyértelmű okokból kifolyólag! Együtt - könnyebben - elérhetünk célokat, mint például egyedül. Másik pozitívuma a csoporthoz való tartozásnak, hogy a csoport mindig pozitívabban viszonyul a saját tagjaihoz, mint a csoporton kívüliekhez, akik között nem mellesleg az ellenség megtalálható.

6-6 fő ül egymással szemben! Ha én felállok és vitába szállok a másik hatossal, értelemszerűen a csoportom tagjai mellettem állnak majd ki, akár szóban, akár a tettlegesség szintjén, habár ez utóbbi nem valami diplomatikus, ezért nem is annyira pártolom.

Tehát a csoport tagjaként lesznek dolgok, amikről például egy újságíró nem vagy nem úgy írhat. A csoport imázsát nem gyengíthetem, tehát meg van az esélye, hogy a gyengeségeket... elfelejtjük megemlíteni. Ha az ellentétes oldalon elhelyezkedők megteszik, akkor nekem törnöm kell magam azon, hogy elvegyem az élét az egésznek, hogy megpróbáljak előnyt kovácsolni a hátrányból, esetlegesen úgy terelni, hogy az ne legyen annyira nagyon nyilvánvaló, mert az nem csak ciki, de a felvázolni kívánt képet bomlasztja, rombolja! Ezt pedig nem lehet megengedni. Példát nem fogok felhozni, mert akkor vétenék az oldal szabályzata ellen, a politikai vagy vallási világból vett példával. Ez pedig - jelenleg - nem célom; de rengeteg példa van, kultúrától, időtől, vallástól, és a többitől függetlenül!

Épp a fentiek miatt, kb. mindenki elfelejtheti, hogy 100%-osan tisztán lát! A szervezők, mozgolódnak, szervezkednek, alkotnak, ugyanakkor a csoport tagjainak már nem feltétlenül kell minden apró részletet megértenie, minden folyamatot átlátnia, mert rizikó van benne, és a csoporttagoknak különben sem ez a feladata!

A Die Welle c. filmet mindenkinek ajánlom! De tényleg! Elég modern, fiatalos, és függetlenül attól, hogy dráma, nagyon jó (utálom a drámát)! Nem a sírós, szerelmes dráma, hanem a tanulságos fajta, ami felhívja - jobb esetben - mindenki figyelmét a csoporttagság veszélyeire, meg még egy-két másik apróságra. Ráadásul valós szimulációt dolgoz fel, amiről Philip Zimbardo: A Lucifer-hatás című könyvében olvashatunk.

A filmben a fiatalok egy kísérlet miatt saját csoportot alakítanak, ami kicsit... elvadul...? Saját köszönési stílus - ami nem mellesleg eltérő kultúrákban, eltérő lehet, de jelen van - saját egyenruha... a Harcosok klubja óta biztosan senkinek semmi új nincs abban, hogy a McDonald's-os egyenruha és a öltöny között igazán kicsi a különbség. Maximum az egyik jobban mutat...? De mind a kettő a rabszolgaság jelképei! Ugyanígy a csoport mások tudtára adja idővel a létezését is... a graffitik, tagek ismerősek? Vagy egy áthúzott tag mit jelent egy másik tagelő számára? Területet sértett az, aki áthúzta a nevem és fel merte írni a sajátját pedig a környék, ház, fal az enyém, ha nem a csoportomé!

A helyzetet rontani tudják az olyan tagok, akikről elmondható, hogy régóta ki vannak éhezve arra, hogy valaki elfogadja őket, hogy valahova tartozzanak. Ezek a tagok idővel képesek olyan szinten taggá válni, hogy a későbbiekben teljesen eltűnik az identitásuk. Ők azok, akik függők és nem képesek a későbbiekben a csoport nélkül meglenni, önállóan döntést hozni... képesek a legapróbb konfliktust is - durva - tettlegességig vinni.

De kanyarodjunk vissza kicsit a médiához, leginkább azért, mert szót kell ejteni a cenzúráról!

Nevezze mindenki annak, aminek szeretné, de itt most akkor is a Wikipédiára fogok hivatkozni, függetlenül attól, hogy ismerem a hátulütőjét. Jelenleg a célnak mindenképpen megfelel.

"A cenzúra információk felügyelete, elsősorban politikai és morális alapokon. Szűkebb értelemben csak az államilag gyakorolt, külön erre a feladatra alakult szervek által végzett információszűrést nevezzük cenzúrának (amely elsősorban a hírlapok és műalkotások megcsonkítását vagy betiltását eredményezheti), tágabb értelemben azonban az információknak a szélesebb nyilvánosság elöli mindenfajta elzárását szokás (sokszor vitatható helyességgel) cenzúrának nevezni.

A szűkebb értelemben vett cenzúra az abszolutizmus, illetve a diktatórikus rendszerek jellemzője, ahol az információkat, az emberek véleményét és nézeteit is szabályozni akarják. Ezen lépéseket általában nemzetbiztonság, a közérdek vagy a „jó ízlés” ürügyén teszik meg. A mostani demokráciákban a cenzúra fogalma így jobbára negatív jelentésű, s ezen társadalmak büszkék állampolgáraik szabadságjogaira, beleértve a kifejezés szabadságának – elvben nagy gonddal őrzött (az USA alkotmányának az első kiegészítése) – jogát is; annak ellenére, hogy ezen rendszerekben a fent említett indokokra hivatkozva szintén jelen van az információk szűrése (például állambiztonsági jelentőségű vagy ilyennek értékelt iratok titkosítása, illetve az önkifejezés gyermekvédelmi okokból való korlátozása). A szólásszabadság ilyesfajta korlátozása legitimitását egy feltételezett társadalmi megegyezésből meríti, amely megszabja, hogy abban a korban mi fogadható el, és mi nem.

Látatlanul mindenki olvasott!" - Reményik Sándor

A problémák akkor jelentkeznek, amikor az információk cenzúrázása az emberek széles körű érdekei ellen hat, mint például hozzá nem értés, korrupció vagy bűnözés leplezése. A cenzúra mindig is hajlamos volt a művészet bizonyos formái elleni fellépésre, gyakran azért, mert a művészek tagadni akarták az ízlés határait, és ezzel kihívásokat intéztek a hatalomhoz. Angliában például egészen 1968-ig minden színdarab kéziratát a hivatalos cenzor, a királyi ház kamarása (Lord Chamberlain) elé kellett bocsátani elbírálásra. Az ilyen típusú elő cenzúra Nyugaton már nagyon ritka. Egyik fontos kivétel a film- és videofelvételek piacra bocsátás előtti cenzúrabizottsági vizsgálata. A bizottság döntése szerint a megjelölt részleteket ki kell vágni. 1972 óta a havonta megjelenő Index on censorship folyóirat kampányt folytat a szólásszabadság alapvető emberi jogaiért."

Ha valaki nagyon szeretné, írok erről bővebben, ha úgy tetszik szakszerűbben, de az aktuális témához ennyi elég!

Szóval a cenzúra - nagyjából megmagyarázva!

Tegnap a tesóm beközölte, hogy elkezdett felzárkózni egy másik olyan sorozat terén, amit megint csak imádok! Az Aranyélet c. magyar sorozat megint csak ajánlott, mert a jelent mutatja be egészen reálisan.

A tegnapi közös filmezés során felmerült egy rész, ami nem kicsit kapcsolódik e blog tárgyához!

Az alaphelyzet, hogy Márk bajba kerül, Endre bá' segítségét kéri, aki a pénzes nagybácsi, és akit az apjának nevez ott, abban a problémás helyzetben! Ugyanakkor a rossz arcok a valós apját hívják fel, amikor fel akarják gyorsítani a "kárpótlás" folyamatát! Ekkor szerez tudomást a valós apa arról, hogy a kisfia bajban van; megy és segít, habár Ő is éppen nyakig van a... szituációban. Mikor odaér, ki akarja szedni a fiút a helyzetből, de ekkor megjelenik Endre bá' is, még rosszabb arcokkal. Megtörténik a bosszú, és egy kisebb csihipuhi alakul... végül a főhősök kimenekülnek a slamasztikából. Itt kell megjegyezni, hogy a helyszín van / volt annyira nyugalmas, hogy a hirtelen fegyverropogás felkeltse az ott lakók érdeklődését, így az egész helyet kap az esti hírekben is; de egészen másként. A sorozatbeli hírekben egy, a valós eseményektől teljesen különálló sztorit adnak be a nézőknek; bevándorlók, illetve az a bizonyos felkiáltás, amiben Allah neve is megjelenik...

A tesóm nevetett, hogy mekkora kamu... bólogattam, majd hozzátettem, hogy azt látod, amiről a média azt akarja, hogy lásd és abban a színben, amelyik neki tetszik!

Itt szeretném azt is megjegyezni, hogy ez nem csak a hírekkel kapcsolatban van jelen! Lehet egy blog bejegyzés is, a blog tematikájától függetlenül. A vegán beauty blogger a vegán termékeket fogja preferálni, és a többi nem vegán terméket negatívan fogja bemutatni, kihangsúlyozva azt, hogy állatokon nem tesztelték... az állatszerető pedig egyetértve bólogat, ugyanis szeretjük az állatokat, és senki ne bántsa azokat az aranyos kis szőrgolyókat! Tehát itt a technika az állatokkal kapcsolatos empátiánk és emócióink "megérintése", ami nem mellesleg igen hatásos! A PETA feltételezhetően semmit nem érne, ha nem lennének a megrázó videói, amik olyan indulatokat váltanak ki a nézőből, amik amúgy ember ellenesek. (És akkor itt ebben a kontextusban, mindjárt máshogy is fest egyik-másik vadabb gondolat. - Nem érdekes? Viszont ha a nyuszit emberre cseréljük?)

Lehet paranoiásnak nevezni... de nem egyszer tapasztaltam, hogy amit írtam, annak a tartalmát, lényegét egyáltalán nem sikerült az olvasónak a magáévá tenni. Ennek az elsődleges oka, olykor egyáltalán nem az én közvetítői stílusom, az már viszont inkább, hogy leragadnak részleteknél. Pedig annyira gáz egy képet csak darabjaiban nézni... egészet egyben is látni kell! Ehelyett elég sokan kiragadnak darabokat és azon lovagolnak.

Jó móka a kötözködés és az idegesítés. Nem hiába szeretek ezekkel magam is szórakozni. Nagyon jól tudom, hogy ahhoz, hogy valamiből kihozhassam a magam igazát, meg kell ragadni a részleteket, amik esetleg egy írásnak a gyengeségei. Erről szól az újságírás*; én írok valamit, a másik pontokat szed ki és használ fel annak érdekében, hogy az írásomat, annak tartalmát - ha nem az írót - lehúzzák, és valaki más kovácsoljon magának előnyt! Ezt amúgy elfogadom, sőt, kimondottan imádom - nem hiába szeretek vitatkozni is. Csak mindez addig érvényes, míg az ellenfél / vetélytárs ezt egy intelligens és kulturált szinten műveli.

Ugyanakkor "nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik". - Én nem vagyok okos, de igyekszem azzá válni! - Épp ezért nem szeretem, amikor korlátolt látásmódú emberek kötik az ebet a karóhoz, a lényeget nem, de a lényegtelent meglovagolják, téve mindezt értelmetlenül, mindenféle mélyebb gondolkodás nélkül. - Bár, ha gondolkodna mindenki, nagyobb lenne a konkurencia... :/

*És mire a magabiztos kijelentés, miszerint ilyen az újságírás; Honoré de Balzac, aki kb. ugyanazokkal a karakterekkel dolgozik, nem semmi társadalom kritikát ad, melynek darabkái a jelenben is megvannak - még mindig.


"Semmi sem gördít nagyobb akadályt a másokhoz fűződő jó viszonyod útjába, mint az, ha önmagaddal sem tudsz megbékélni." -Honoré de Balzac

Lábjegyzet;
Egy nagyon jó példa a laikus cenzúrára.