2018. már 30.

Miért kezdtem el blogolni?

írta: VoodooLove
Miért kezdtem el blogolni?

Az ember fogja, és elindít egy blogot! Mindezt annak ellenére, hogy tudjuk, ez a műfaj "olyan mint a segglyuk". Az egész egy züllött baráti beszélgetésből indult. A cimboráimmal arra a következtetésre jutottunk, hogy van azért jó néhány történet, amit le kellene írni. De ez nem olyan egyszerű ám! Ahhoz, hogy ezt élvezhető formában tudjam előadni, kénytelen az ember egy kis időt áldozni az egészre. És akkor itt már meginogni látszik az egész elképzelés! Látván a visszajelzéseket pont, hogy a biztató és jó szándékú hozzászólások hoznak vissza a földre. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy mintha műfajt váltottam volna. És nem egyszerű megfelelni ennek a műfajnak.
3a2b0d3bfc09bf9909e54af2378b8f54.jpg

Na de kinek van ideje teleregényt gyártani? Miért kéne az olvasó igényéhez alkalmazkodnom? Miért kéne, hogy megértsenek? Ha meg nem értenek, miért kell magyarázkodnom? És leginkább ez az, ami bosszant. Nem gondolom, hogy közérthetőnek kell lennem. Sőt!

A stílusról néhány szót! A nyelv az egy közvetítő közeg. Ha én megfogalmazok valamit, amit mások megértenek, akkor az beteljesítette a funkcióját. Függetlenül attól, hogy ezt hogyan teszem. Értem én, hogy nem illik, meg minden..., de ezt a részét magasról leszarom. A politikai korrektség egy paradoxon. Ha ellenvéleményként a PC-vel érvelünk, csupán csak a mondandóról próbáljuk a figyelmet elterelni.

Egy konkrét példa: a minap az egyik kolléganőm munkáját a pápa hímtagjához hasonlítottam. Bevallom, élvezettel hallgattam az egyoldalú fröcsögését perceken keresztül. Meggyőzni az igazáról meg sem próbált, de voltam én minden a szemében, amit csak el lehet képzelni. Ebből a játszmából mégis ő került ki vesztesen, mert amit csinált, az tényleg pont annyira volt hasznos, mint a pápa lába között a fasz.

Miért nem értjük egymást? Ez az "átvitt értelem" megértésének problémája. (Ez az, ami úgy igazán szórakoztat):

A való életben is úgy alakítok ki kapcsolatokat, hogy használom a verbális képességeimet. Jó esetben van a férfinek egy egészséges "szexuális humorérzéke", ami lehet ironikus, esetleg szarkasztikus vagy éppenséggel fekete. A környezeted reakciójából sok mindent le lehet szűrni. Ha befogadó vagy, nagyobb eséllyel lesz belőled jó partner, mint abból aki nem olvas a sorok között. Persze az utóbbiból még tökéletes játékszer lehet, de az már ugye nem volna PC.

Tehát ha van egy nőről, akiről a kedves olvasó azt sem tudja, hogy kiféle, miféle és kefél-e, azt találom mondani, hogy egy "köcsög kurva", akivel bármit meg lehet tenni, azért nem kell rögtön megsértődni. Mert tudom, hogy a szóban forgó lány sem sértődne meg, ha a szemébe mondanám. Mert ő ismeri a legjobban a mondat kontextusát, nem pedig az, aki belelátja magát! Azzal nekem még csak annyi dolgom sincs, hogy sértegessem. Viszont felhívnám a figyelmet arra, hogy az "Alázás" és a "Mocskos beszéd" a választható érdeklődési körök között szerepel ezen az oldalon! Az "Álszenteskedést" viszont sehol sem találom!

Lábjegyzet:

"Az illendőség szoros gúzsba köti a természetet." - De Sade márki

Szólj hozzá