Hát akkor üdvözöljük a punkokat is! Most inkább mégis azokról a bizonyos démonaimról írnék néhány sort. Ezek a démonok tulajdonképpen nem is léteznek. Nincs olyan normális esetben, hogy hasadt én. Én egy vagyok azzal, akit a BDSM-ben szadistának látnak, és egy vagyok azzal, aki az anyukája szemében csak egy gyerek. Furcsa vagyok, mondják rám sokszor. Amikor a pszichológustól rákérdeztem, hogy mi a helyzet az indigó gyermekekkel, a válasz csak annyi volt; „Van aki, hisz benne, és van aki nem.”

„A pszichológia, a pszichiátria és a pedagógia nem támasztják alá ezeket az elképzeléseket, ezért a tudományos vitákban nem jelennek meg.”

http://www.indigogyerek.eu/kikok.htm

Én részben hiszek és részben nem a spiritualitásban, és az indigók létezésében. Tudom, hogy a vezetett meditáció az nem más, mint az agykontroll. Ami elviheti az embert oda, ahol már nem fogja magát jól érezni az adott környezetben. Az SmPixie.hu oldalán megjegyezték, hogy én mindig csak, mint alanyomra szoktam hivatkozni, ha egy egyéni tapasztalatot írok le. Nekem tetszik ez a kifejezés, és továbbra is ezt fogom használni.

Mindössze 4 éve élem meg tudatosan a BDSM-et, de már sokkal korábban voltak hasonló élményeim. De akkor még nem tudtuk, hogy az, amit csinálunk, azt BDSM-nek hívják. A fordulópont számomra EilrahC volt, akivel egy sokkal mélyebb BDSM kapcsolatot alakítottam ki, mint amit odáig bárkivel is megtapasztalhattam. Többek között megtapasztalhattam, hogy egy szadista aktusmentesen is képes orgazmusszerű állapotot elérni.

Ezt akár valóban fel lehet fogni spirituálisan is, mint az indigó gyermeket. De vajon hány emberre illik a leírás?

„Pszichológusok megfigyelései, hogy ezek a gyerekek általános iskolás éveik előtt és alatt hiperaktívak. Erősen figyelemhiányosak, nem a szándékaink szerinti dolgokra koncentrálnak, amin a gyógyszeres kezelés ideig-óráig segít, de a mélyen szunnyadó baj gyökerét nem oldja meg, így a gyógyszeres kezelés nem is ajánlott!”

Ez eddig még stimmel is. Gyerekkoromban figyelemhiányos és hiperaktív voltam, de ebből nem következik még semmi.

„Jellemzőjük még magas fokú önbizalmuk, de veszélyérzékük nincs. Ők egyszerűen semmitől sem félnek, nekik minden természetes, mert ők tisztában vannak a miértekkel, hogy semmi sem történik véletlenül, hogy az Univerzumban minden, mindennel összefüggésben van.”

Ez akár lehet egy INTP személyiségtípus is szerintem. Összességében illik rám a leírás. De vajon tényleg olyan különlegesek vagyunk mint amilyennek spri körökben gondolnak?

"Egy amerikai pszichiáter szerint ezek az ismertetőjelek elég általánosak ahhoz, hogy bárki felismerheti őket saját magán. A Forer-hatás (más néven Barnum-hatás vagy a személyes megerősítés téveszméje)"

https://hu.wikipedia.org/wiki/Forer-hat%C3%A1s

Folyt köv.