A legutóbbi két rész többnyire a passzív agresszivitásról szólt, illetve az azzal járó negatív következményekről, ha nem a megfelelő módon vezeti le az ember és BDSM „hovatartozástól” független. Valóban egy szeánsz, együttlét vagy bármilyen intimitással bíró tevékenység teljes odafigyelést igényel, hogy a külvilág rezgéseit kizárhassa fejben és testben is mindkét fél és átadhassák magukat az érzésnek, amit ez nyújtani tud. Gondolkodtam rajta, hogy illene folytatni a kis történetet, amivel szemléltetni próbáltam a következményeit, ha valaki rossz módját választja a feszültség, passzív agresszió levezetésére. Ámbár úgy gondolom, ez eddig is egy elég szemléletes példa volt arra, hogy mi történhet. Hősünk ugyebár elvesztette az önkontrollt és ennek hatása volt környezetére is. Arról nem beszélve, hogy a bűntudattal mesénk főhősének kell együtt élnie tovább. Tehát végeredményképp kapunk egy bántalmazott félt és egy érzelmileg magát bántalmazott kezdő látens szadistát. Várjunk, azt hiszem a győztes kimaradt a felsorolásból. Oh, hát persze, mert olyan nincs! Nem is értek a tündérmesék megírásához sajnos.

Szót ejtettem a negatív kimenetelű esetekről, de a napokban elgondolkodtam, hogy milyen rohadék lennék, ha ezt nem ellensúlyoznám pár ellenpéldával is. Ez ügyben is csak magamból tudok kiindulni, hiszen mások lelkivilágában ennyire nem szoktam leásni, egy két kivétellel. Személy szerint én több módon is élek a lehetőséggel, hogy kezelni tudjam a hétköznapokban bennem generálódott negatív hullámokat. Az egyik ilyen a blogírás. Érdekes tényként kezelem, hogy amikor egy negatív fázist élek meg életem során, olyan írások születnek általam, amiknek sokkal több mondanivalója van. (Legalább is szerintem…) Javaslom neked, kedves olvasó, hogy ha egyszer elkap egy negatív hullám, akkor próbáld meg leírni az érzéseid, gondolataid olyan formában, ahogy jól esik. Ezt nem feltétlen kell megosztanod a külvilággal, ha nem akarod, de már az önmagában segítséget nyújthat, ha kiírod magadból. Megjegyzem, nekem is rengeteg írásom van, amit nem publikáltam semmilyen oldalon és senki sem olvasta.

A másik nagyon hatásos módszer, amit alkalmazok, az a meditáció. Egyik edzőtáborban volt szerencsém megismerni egy meditációs gyakorlatot, ami nagyon pozitív hatással volt rám. A folyamat több szempontból is kiszolgálja azt, aki ezt gyakorolja. Elsősorban mentális és fizikai felfrissülést nyújt, hogy elgyötört időszakban feltöltődjön, aki ezt gyakorolja. Másik oldalról viszont nagyon jó a lelki válságok, feszültségek oldására is. Én heti többször is élek ennek lehetőségével már megszokásból is és segédkeztem barátoknak levezetni ilyen meditációs gyakorlatokat, hogy ők is élhessenek a lehetőséggel. Viszont nem írtam még róla, így nézzétek el nekem, ha nem adja vissza a valós jelenséget, amit ez nyújtani tud. A lényege, hogy miután kényelembe helyezted magad, azután egy pár perces folyamat, míg érzékszerveidet nyugalomra készteted és kizárod a külvilág rezgéseit. Utána kezdődik csak a műsor!

Kényelembe helyezem magam az ágyamon. Háttal fekszem, tenyerem combom oldalát tapintja. Izmaim elernyednek végtagról végtagra. Kezd átjárni egy bizsergő érzés, ami inkább rezgés, sem mint bizsergető. Gondolataimat papírlapként tépem ki fejemből tucatjával, amíg meg nem szabadulok mindentől, ami a fejemben motoszkál, közben egyre erősebb a testemet átjáró rezgés. Miután üresnek érzem magam, mentálisan elkezdek zuhanni. Csupa fekete sötétség vesz körül, ahol találom magam. Az orromig sem látok, hogy mi vesz körül. Elkezdek sétálni nyugodtan, hiszen tudom, hogy itt senki sem bánthat. Itt már Lucifer nem létezik, sem az őt övező gondolatok és emberek. Egyik lábam lépked a másik elé, míg meg nem pillantok egy lejárót. Kíváncsiságom odahajt, hogy lássam hová vezetnek a lefelé ívelő lépcsők. Kilépek és a látvány, ami elém tárul leírhatatlan. Egy hatalmas szakadék alján állok és közötte elém tárul egy óriási erdő rengeteg fával és növénnyel, amit elborít a zöld szín. Az erdő a lábaim előtt hever, mert ugyan a szakadék alján állok, mégis egy hegy oldalából csodálom az elém táruló látványt. Tudom, hogy itt bármit csinálok sem fizikálisan, sem mentálisan nem eshet bajom. Itt teljes biztonság övez! Mosollyal az arcommal nekifutok és kiugrok a fák fölé és elszárnyalhatok bárhová. A fák fölött szárnyalva körültekintek mégis milyen érdekesség vesz körül, ami kirívó. Szemben a fák közül kimagaslik egy óriási példány, ami párját ritkítja. A tetején egy óriási építmény fából. Jobb oldala felé eltekintve egy sziklát látok és a róla lezúduló vízesést. Oda kell menjek, hogy megcsodálhassam. A vízesés elé érve lábaim alatt ismét talajt érzek és átjár egy késztető érzés, ami arra sarkall, hogy beálljak a vízesés alá. A vízesés kicsi, mégis békés. Így is teszek! Ahogy a víz a bőrömhöz ér érzem, hogy kimos belőlem mindent, ami bánt jelenleg. Megbánást, félelmet, bűntudatot. Óriási víztömeg zúdul rám, mégis minél tovább állok a vízesés alatt, annál könnyebbnek érzem testem. Miután elégnek érzem a rám zúduló vizet, felmászok a sziklára, hogy kiterülve ott száradhassak meg. Ennyire tisztának még nem éreztem magam, nem csak fizikálisan, hanem mentálisan és lelkileg is.  A napfény átjárja testem és elönt a harmónia, békesség érzete. Utam folytatom a magas fa felé, amit elsőre pillantottam meg, de ezúttal már gyalog. Alulról akarom csodálni a rám tornyosuló zöld lombkoronákat. Az út során nemcsak az erdőt de annak élővilágát is megvizslatom. Itt nem kell féljek fenyegető vadorzóktól, rovaroktól, amiknek csípése kellemetlen. Ez az én világom!

A fához érve látok egy felvonót, ami fadarabokból, kötelekből, ékekből és nehezékekből áll össze és az óriási fa lombkoronái alá visz fel, ahol fából épült létesítményem vár. (Mesterem szerint ez a belső temploma a meditálónak, ami a saját létesítménye.) Beszállok és felrepít ismét a farengeteg fölé, amit nem győzők csodálni. Kilépve a felvonóból körbenézek a helységekben. Itt nincsenek ablakok, falak vagy elválasztó részek, így a napfény átjárja az építményt. Egy könyvtárszerű helységbe lépek. Egyre csak motoszkál egy kérdés a fejemben. (Egykori tanítom szerint itt ebben a helységben, ha szeretnél, választ kereshetsz olyan kérdésekre, amit tudatos állapotodban nem biztos, hogy sikerülne.) Lépkedek a polcok mellett és egyre hangosabban hallom a fejemben a kérdést. Tudom, hogy a válasz a könyvek közt rejlik. Felnyúlok egyért, ami a legszimpatikusabb ösztöneim szerint. Kimondom a kérdést, ami már több, mint kíváncsiság és felcsapom a könyvet egy véletlenszerű oldalon. Egy fekete fát látok. Nincs lombkoronája, csak az ágai, amik sértetlenek és feketén ragyognak. A válasz kicsit megijeszt, habár Tanítom szerint a választ többféle módon is lehet értelmezni. Becsukom a könyvet és visszarakom a helyére. Odasétálok a korláthoz, ami kilátást biztosít az erdőre és annak szépségére. Érzem, eleget időztem itt és a kérdésre kapott válasz most jó záróakkordja lesz ennek a látogatásnak. Lehunyom a szemem, még egy mély lélegzet és megragadva a korlátot átrugaszkodva rajta kiugrom.

Szépen lassan újra érzem izmaim, habár a rezgések még mindig átjárnak, szemhéjam lassan felnyílik és nyugalom önt el. Itt az ideje újra megmártózni a világ nehézségeiben, az emberi természet szeszélyességében, de ezúttal én is készültem.

                                                                                               ---

Ez csak egy meditációs gyakorlat volt a sok közül. Ezt az utat rengetegféleképp megteheted, csak rajtad múlik, hogyan teszed azt. Segíthet az is, ha chill out zenét hallgatsz, amire ki tudsz kapcsolni illetve, ha szükséges, egy meditációs vezető sokkal nagyobb mélységekbe tud elvezetni, mint ha egyedül tennéd azt elsőre. Ám ez csak egy gyors felületes leírása volt ennek az érzésnek, jelenségnek.

Visszakanyarodva az eredeti témához, rengeteg módot találhat rá az ember, hogy szembenézzen saját félelmeivel, negativitásával és azt levezesse. A mondanivalóm mindenkori lényege az, hogy becsüljétek partneretek odaadását és azt, amit a jelenléte és személye adhat egy szeánsz, együttlét során. A negativtást pedig pakolgassátok oda, ahova való! Köszönöm, hogy végigkísértétek ezt a kis történetsorozatot!