Életem során nagyon sok apró történetet kísértem végig külső szemlélőként. Ennek oka talán, hogy a környezetemben élő emberek könnyen megnyílnak, aminek az általuk elmondott indoka az, hogy jól tudok figyelni. Ez talán igaz is. Nem nagyon foglalkoztam eme tulajdonságom feltérképezésével, hogy mégis mennyi valóságalapja van ennek. Mind egytől-egyig érdekes történet volt, amit megosztottak velem az ismerőseim, haverjaim, barátaim, rokonaim. Ám a legtöbb történet mégis a boldogság utáni epekedésről, avagy a boldogsággal való viaskodásról szólt, csak mindegyik történet más formában volt jelen.

Véleményem szerint jelen korunk embereinél a legnagyobb lelki gondok közé a fent említett jelenség tartozik. Egyesek kergetik a boldogságot és csak morzsák jutnak számukra vagy jelen van életükben, de nem veszik észre azt. Mások epekednek a boldogságra, de halálra rémülnek és elzárkóznak előle, ha megjelenik az életükben. Ezeknek okai ismeretlenek, minden embernél más és más. Ám a végeredmény ugyanaz. Szegény Lucifer vállán sok-sok ember sírdogál. Na persze, ezt csak jóindulatú humorként írom, de mint ahogy szokták mondani, minden viccnek a fele igaz.

Már jó ideje nyomon követem egy magyar művész alkotásait Facebookon, mert az alkotásai nagyon tetszenek és kiegészíti majd' mindegyik festményét egy történettel. A hölgyet Szaniszló Viviennek hívjak.  Az első festménye, amit megláttam, az vált a kedvencemmé. Nem a háttértörténet miatt, hanem az érzések, gondolatok miatt, amik generálódtak bennem a kép láttán. A kép története nem egy festményből áll, mégis ez az egyik kedvencem közülük. A kép története a következő a művész leírása alapján: "Ebben a történetben a lány a halál és a róka pedig az élet. Szeretik egymást mégsem tudnak együtt lenni.”

Az emberek többsége úgy gondol a boldogságra, mint egy mesebeli jelenségre. Viszont én úgy gondolom, a boldogság nem egy konstans állapot. Boldog pillanatok vannak életünkben és csak rajtunk múlik, mennyi és kivel. Érdekesnek tartom, hogy míg a BDSM együttlét szerintem egy vegytiszta testi és érzelmi jelenség, ennek ellenére az ember mégis küszködik az érzéseivel a mindennapokban. Bolond egy világ, nemde? Félig enged csak a jónak, ezzel pedig keserű pillanatokat okoz magának. 

Korábbi írásaimban említést tettem Mesteremről, aki jelen volt életemben hosszú évekig. Egy nehezebb időszakom után, amit Ő is végigkísért, odamentem hozzá és megköszöntem neki a támogatását. Annyit mondott: „Ha megszelídítesz valakit, azért az emberért felelőséggel tartozol”. Ezek a szavak azonnal beleégtek az elmémbe és soha nem felejtem el. Napokig, hetekig gondolkodtam, mennyi különböző aspektusa lehet ennek a rövidke bölcsességnek, de alapvetően a lényeg az ugyanaz marad. Ez az eszme részemmé vált az évek során többé-kevésbé. Természetesen minden bölcsesség ellenére én is követtem el hibákat. A témát érintve: én is zárkóztam már el boldogság elől, de kergettem is azt. Akadt olyan, akit nagyon megbántottam azért, hogy ne maradjon mellettem, de olyan is, akinek életéből szó nélkül eltűntem pont azért, hogy ne bántsam meg szörnyen. Nem hinném, hogy ez volt a helyes megoldás, de az ember már csak ilyen. A saját bőrén tanulja meg a véres leckéket!

A BDSM alapja véleményem szerint a kölcsönös bizalom és odaadás. Megbízol a másikban, hogy vigyáz rád a szeánsz, együttlét során. Mégis az érzelmi dilemmáknál a bizalom szertefoszlik és szakadék keletkezik a felek között. Talán ennek oka, hogy a testi fájdalmak elviselhetőbbek, mint a lelki sebek. Viszont félni egy be nem következett eseménytől pont olyan, mint reggelente nem kikelni az ágyból mondván: „Úgyis elmegy a pénz, amit megkeresek”. Na igen, de azt a pénzt előszőr meg kell keresni, aztán meg kell élni azt az élvezetet, amit munkád gyümölcseként venni tudsz rajta. Máskülönben átalszod az életed.

P.S. Negyed egy van, úgyhogy én lefekszem, de reggel garantáltan felkelek! :)