Bizonyára ismerős lehet a cím, de ez most nem a meghasadt elméről fog szólni, hanem a letisztult gondolkodásról. Eddig sem volt nagy titok, hogy fontosnak tartom a saját pszichoanalízisem, és ha szükséges akkor szakember véleményét is kikérem. Úgy egy hónapja egy új pszichológussal dolgozunk együtt rajtam. Nyilván még olyan mélyre nem sikerült leásni, mint az előzővel, és a koncepció is teljesen más. Az előző írásomban, aminek hasonló címet adtam azt próbáltam feldolgozni, hogy milyen az, amikor a környezetem hatására a skizofrénia jeleit észlelem magamon. Visszaolvasva a blogokat, én már egy lépéssel mindig a szakember/szakemberek előtt jártam. A mélypontot január végére értem el, a diagnózis skizofrénia.

http://nexusbdsm.blog.hu/2017/10/20/psycho-anal-isis_a_meghasadt_en

Aki szenved az nincs egyedül. Aki szenved, az a környezete miatt szenved. Laing egyértelműen azt mondja, hogy nem a szenvedőt, hanem a környezetét kell megváltoztatni.

Túl sok minden történt akkor egyszerre. December óta nem tudtam beköltözni a lakásomba, a körülöttem lévő halálesetek, a rákoskeresztúri mészárlások. Egyszerűen betelt a memória, és lecsapta a biztosítékot. Nem más volt ez mint a valóságtól való menekülés.

A történetnek azonban itt nincs vége, hisz a pszichózisból van kiút. Igaz Magyarországon, az "Új-Kádárizmusban" nem olyan egyszerű még csak a környezetünk változtatása sem. Nem mindenki teheti meg ugyanis, hogy ott hagy csapot papot, és külön költözik a családjától. Egyfelől gazdasági, másrészt viszont erkölcsi okokból sem. Különösen akkor, ha az embernek már gyerekei is vannak. Annyi biztos, hogy az én "skizofréniámhoz" ez is nagyban hozzájárult.

Csernus azt mondja, hogy ez a "betegség" egy multifaktoriális betegség, és a hajlam örökölhető. Már meséltem Anyám tekintélyelvű neveléséről, és arról, hogy dominánsként, a tőle átvett mintákból táplálkozom. Nyilván ehhez megint csak több tényező is hozzájárul, de ez tény. Szintén Csernus szerint, a skizofrén betegek az érzéseikről nagyon nehezen tudnak beszélni, és rengeteg elfojtott pszichotrauma van bennük. Azoknál a valóban beteg embereknél, akik bekerülnek a kórházba, megfigyelhető, hogy nem történt még meg a szülőktől való leválás.

"Bejön az osztályra a 70 éves mama, aki kézen fogva vezeti a 40 valahány éves skizofrén fiát. A személyiségzavar azért alakul ki, mert az adott ember nem mer érdek érvényesíteni, annak megfelelően amit érez" -Csernus Imre

Amikor elköltöztem Anyáméktól akkor jöttem csak rá, hogy itt nem arról van szó, hogy én nem váltam le róluk, hisz mégis csak majd 10 évet éltem már tőlük külön, hanem épp, hogy a szülők nem tudtak leválni a fiukról eddig. Az én igazi problémámat R.D. Laing foglalta össze frappánsan egy mondatban; "...képtelen felnőtt módra adni és fogadni a "szeretetet".

A második pont az érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztése lesz. Az EQ nem egy mérhető valami, de a fejlesztése még felnőttkorban is lehetséges. Valamilyen szinten mindannyian képesek vagyunk olvasni mások non-verbális kommunikációjából. Arról viszont kevesebb szó esik, hogy ez visszafelé is működik. Példának okáért ott van az a bizonyos kéztartásom, amiről már többször is írtam, a keresztbe tett kezek. Ezek egyfelől azt jelzik, hogy éppen zárkózott vagyok, de jelezhetik azt is, hogy hatalmi helyzetbe helyeztem magam.

Provence-ben, Franciaország délkeleti részén található Lacoste-ben szobrot állítottak Sade márkinak, ahol szintén keresztbe tett karokkal ábrázolják a márkit. Tehát önmagunk ily módon való megfigyelése különösen akkor fontos, ha egy negatív érzelmi állapotból szeretnénk magunkat kizökkenteni, így sokkal gyorsabban tudjuk az irányításunk alá vonni az adott szituációt.

A következő lépés, hogy egy konfliktus esetében a másik ember helyébe képzeljük magunkat. Ne csak a saját érzéseinket figyeljük meg, hanem, hogy állapotunk milyen hatással lehet a környezetünkre. Figyeljük meg, hogy felfokozott állapotban mi hogyan reagálnánk az ő helyében. És már közelítek a BDSM felé.

Képzeljük el ezt egy BDSM szituációban. Dominánsként folyamatosan a partneremre kell, hogy figyeljek. Ha az ösztönös reakcióm a partneremben negatív hatást váltana ki, vagy mi magunk sem tudnánk azt elfogadni, akkor vegyünk erőt magunkon. Tehát a BDSM nem a fájdalom okozására és elszenvedésére alkalmas beteges szexualitás, hanem része lehet egy terápiának is, konkrét esetben az érzelmi intelligenciánk fejlesztésére.

Az első pszichológus, aki velem foglalkozott, talán éppen ezért is mondta azt, hogy a BDSM egy jó irány. Hisz, ha DS-ben gondolkodunk, akkor kifejleszthetünk magunknak olyan játékokat is, ahol az érzelmi intelligenciánkat is fejleszthetjük, ezzel megelőzve olyan betegségeket, mint például konkrétan a skizofrénia.

Nekem sikerült a környezetemen változtatni úgy, hogy mindenki a lehető legjobban jöjjön ki a történetből. Végezetül pedig egy Feldmár idézettel zárnám a blogot, de ezúttal videó formában.